"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Láttam az ablakból a lent zajló beszélgetést ami majdnem verekedésbe torkollott.
- Kedvezzünk apádnak kicsit, ha haza engednek gyere haza. Antoannal találkozhatsz, amikor szeretnél de legyél otthon. Rendben? - győzködött anyám.
Addig mondta míg bele nem mentem. Antoan nem volt elragadtatva tőle.
- Ne csináld kérlek! Egész végig ezt hallgattam nem tudtam mit mondani már.
- Nem rád vagyok dühös...hanem rájuk. Mert erre kényszerítenek. - idegesen távozott.
Másnap már haza mehettem. Iskolába nem kellene mennem, de nem akartam lemaradni így bementem.
Apám vitt és hozott, így esélyem sem volt Antoan sulin kívül időt tölteni. Ma próbánk lesz a banketthez. Később végzek két órával.
Bólintott jelezve hogy értette. Bár igazából nem volt semmilyen próba. Antoannal a kávézóba mentünk.
- Végre kettesben. - ölelt át.
Azonban ez az öröm nem tartott sokáig. Egy srác folyamatosan bámult, többször elment az asztalunk mellett és mindig meglökött vagy legalább hozzám ért. Ez felidegesítette Antoant.
- Higgadj le. - próbáltam hatni rá.
Sikertelenül. A következő alkalommal elkapta a karját.
- Mit akarsz? - keze a torkát szorította.
- Félix...küldött.
Közben kitessékeltek minket a kávézóból. Az utcán a falhoz nyomva tartotta a fiút.
- Most Dany haza visz. - mondta Közben rám sem nézett - Te pedig elviszel ahhoz a féreghez!
- Nem megyek sehova.
- Beülsz az autóba és Dany haza visz. - emelte fel a hangját.
- Miért csinálod ezt? Úgy kezelsz mint egy gyereket! - Dany csak ált ott kettőnk kereszttüzébe.
- Azt mondtam ülj be abba a kurva autóba! - most már kiabálva húzott a kocsihoz.
- Engedj el! Ez fáj!
Belökött a hátsóülésekre.
- Fogd már fel, hogy a te kibaszott érdekedben van ez az egész!
Megdöbbentett az agresszív viselkedése, sosem beszélt és viselkedett velem így.
Dany beült és elhajtott. A házunk előtt megállva szólalt csak meg.
- Ideges volt, nem úgy gondolta...
- Ne mentegesd! Én ezt itt befejeztem. - zokogva szálltam ki.
Bezárkódtam a szobámba.
Antoan egy óra múlva megállás nélkül hívogatott. Némítottam a telefonom.
Egy idő után már az is zavart hogy folyton a neve villant fel.
Felváltva írt és hívott. Végül kikapcsoltam a mobilom. Hétvége révén nem kellett attól félnem,hogy látnom kell.
- Margaret, csak néhány percre had menjek fel hozzá.
- Az apja mindjárt itt lesz. Nem tehetem. - hallottam a folyosóról szűrődő beszélgetést.
Két napja kikapcsoltam a mobilom. A közösségi oldalakat is hanyagoltam. Ami miatt Gabi is aggódva jelent meg nálunk.
- Mi a fene van?
- Végeztem vele. - jelentettem ki - Beszélni sem akarok róla.
Nem értette a helyzetet.
- Most is odakint van.
- Mi? - az ablakhoz lépve kilestem.
Tényleg ott állt az út túloldalán. Nem töröltem vele.
A suliban is kerültem, oda jött volna többször is de Gabi jelzett neki, hogy ne. Amiért hálás vagyok.
- Nem gondolod, hogy beszélnetek kéne? - kérdezte.
- Ne kezd te is! Dany is folyton ezzel jön.
- Te tudod én csak kérdeztem. - vonta meg a vállát - Este buli?
- Ott a helyem. - ezzel búcsúzva száltam apám kocsijába.
Miután hazaértem el is kéretőztem. Gyorsan ettem pár falatot és készülődni kezdtem.
Hajmosás és vasalás után egy erősebb sminket készítettem. Füstös szemek, cicás tusvonallal, és a sötétvörös matt rúzzsal. Egy fekete csipke felsőt választottam, a fekete fehér kockás szoknyámhoz, amihez egy combcsizmát választottam.
