🥀 Rosszfiút szeretni 🥀

▪️12.▪️

Ma bejöttünk suliba, Gabi azonnal lecsapott Lizre. Délután pedig a kávézóba mentek együtt. Nem tudtam haza menni így ott sétáltam a kávézó körül.

Éppen belém rohant. Fel sikoltott. De ahogy meglátott szorosan ölelt. Könyörgött, hogy vigyem el. De alig értettem úgy zokogott.

- Ott van ... bent van.

Mikor végre megértettem hívtam Danyt. Lizát a kocsiba ültettem minden ellenkezés ellenére. Ahogy elhajtott bementem. Gabi épp fizetett.

- Elrohant...mi a franc van?! - mondta amint oda értem.

- Ne feltűnően de nézz hátra...az az alak ült ott végig?

Némán bólintott. Közben a férfi felismert.

- Maradj itt!

Sietősen távozott volna de kint utolértem.

- Mit akarsz tőle?! - nyomtam a falnak két épület közt.

Nem szólalt meg.

- Utoljára kérdezem meg ... mit akarsz tőle? - mostam be neki ismét.

- Apád tartozik valakinek...veled akarta megfogni ... veletek. 

- Kinek? - kérdeztem.

Makacsul hallgatott. Újra és újra ütöttem.

- Nem tudom. A nevét...

- Vigyél oda. - válaszoltam.

A kiindulástól kell megszűntetni a problémát.

- De hát...

- Nem érdekel hogy oldod meg! - vágtam közbe.

Így hát rövid telefonálgatás után indultunk. Út közben Danynek küldtem smst, hogy maradjon vele.

- Itt vagyunk. Abban az épületben van.

- Azt hitted nem jössz velem? Kis butus...na szálj ki gyorsan.

Tudtam, hogy nem lesz egyedül az illető. Azzal viszont nem számolt, hogy én is felkészülten érkeztem.

A gorillái közül kettőt leszereltem mire vissza hívta őket.

- Az apám tartozik neked. Jól tudom?

- Jól informált vagy. - válaszolt gőgösen.

- Akkor a barátnőm ne keverd ebbe az ügybe! Vele csak nekem árthatsz! De azt nagyon megbánod.

- Ugyan Antoan...nem vagy te akkora alak.

- Nem? - a pillanat töredéke alatt kicseleztem a mellette álló embereit és a torkához kést fogtam - Nem ismétlem el. Szálj le a barátnőmről.

Kifelé indulva láttam ahogy az alak, aki figyelte őt a kávézóban remegve figyelte az eseményeket.

- Gyerünk vigyél vissza...

Némán tette amit mondtam.

- Kényszerítettek. A családom bantották volna. - magyarázkodott.

- Akkor engem itt kiteszel...elmészértük és elhúztok innen. Világos?

- Igen. Köszönöm. - hálálkodott.

Innen gyalog mentem a házhoz.

- Dany. Engedj ki! - kiabált a szobábol Liz.

Dany a kanapén ült telefonnal a kezében.

- Utánad akart menni. Akárhányszor úgy vélte nem figyelek ki akart szökni. - válaszolt a fel nem tett kérdésre.

Amikor kinyitottam hirtelen megtorpanva állt.

- Antoan.

- Itt vagyok. - tártam ki a karom, hogy megölelhessen, amit kisvártatva meg is tett.

- Én most elmegyek később beszélünk. - köszönt el Dany.

Bevonultunk a szobába. Elinditottunk egy filmet amire egyikünk sem figyelt ugyanis hol egymás szemében vesztünk el, hol pedig csókolóztunk.

Az az izzó csók amitől megremegve epekedsz a folytatásért.

Ha a telefonom nem zavar meg biztosan máshogy folytatódott volna ez az este.

- Igen?

- Segítened kell. - apám volt a vonal másik végén.

- Hol vagy?

Bármennyire haragszom rá a történtek miatt ő az apám...Segíteni fogok neki.

- Ne haragudj. El kell mennem. - fordultam Liz felé.

Csalódottság ült az arcán. Megcsókoltam majd elsiettem.

A címet SMS-ben küldte el.
Egy kocsmában találkoztunk.

- Miért hívtál?

- Akiknek tartozom...hajnalban át kell adjam a pénzt...ami meg is van. De kétlem, hogy élve elengednének. - mondta el.

- Szóval védenem kellene?

Bólintott.

- Tudom, hogy haragszol ...

- Van is okom rá. - vágtam közbe - Segítek.

Hálálkodva megölelt.

Csendesebb helyre mentünk ahol megbeszéltük a részleteket.