"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem is tudom mit hittem, hogy majd pont ő nem lesz itt?! Kétszer is ő lépett közbe a belhéban. A csaj azt állította, hogy együtt volt vele, hazudhatok mindenkinek de magamnak nem tudok. Hiába mondom, hogy nem érdekel. Nagyon is érdekel. Ezért is estem neki a lánynak. Antoan állított le akivel jól össze is vesztem.
Vissza mentem Gabihoz iszogattunk, táncoltunk amikor egy újabb balhé alakult ki.
A lány azzal talált be, hogy mit akarok én ... Antoan nem az ilyen szintű lányokkal van.
- Játszhatod a keményet, de egy két alkalom után dobbantva leszel. Unalmas vagy. - bár folytatta volna még, nem hagytam.
A földre löktem és csak ütöttem míg le nem szedtek róla. Megint Ő volt.
Végül a lakásán kötöttünk ki. Inge alatt benyulva az oldalán simogattam míg ő a zárral babrált. A hasa alján húztam végig lassan ujjaim.
- Így nem fogom tudni kizárni.
- Talán ha...- kezem lejebb vezetem.
Sóhajtott nagyokat. Végül kattant a zár. Megforudulva csókba húzott.
- Kérsz valamit?
- Téged. - álltam meg a kanapé mellett kezembem a bugyimmal.
Felkapott és a pultra ültetett közben vadul csókolt. Ahogy belém vezette magát hangos nyögés hagyta el a szám. Szapora tempót diktált. Közben az inget lehámoztam róla. A vállába harapva próbáltam elfolytani a hangom sikertelenül. Ahogy megfeszült a testem éreztem közel járok, ezt ő is érezve fokozta a tempót míg célt nem ért.
Lihegve döltem a vállára.
- Ha tudnád mennyire...- fújtatott.
- Mennyire mi? - kérdeztem vissza.
- Hiányoztál. - csókolt meg.
- Ugyan minden ujjadra jutna egy egy lány.
Feszült lett,ellépett majd a karjával lesöpört mindent a pultról.
Megijesztett. Felvettem az ingjét.
- Miért csinálod ezt? Miért kételkedsz bennem? - kiabált - Az egyik pillanatban húzol magadhoz a másikban meg erősíted az érzést bennem, hogy nem vagy az életembe való.
- Ha azt érzed nincs helyem az életedbe mi a francért hozol ide? - falhoz vágtam a kezem ügyébe eső vázát.
Pár vissza pattanó szilánk meg vágtan a combom és az oldalam. Éreztem ahogy a vér végig folyik a lábamon.
Antoan megijedt papírtörlővel jött volna segíteni.
- Nem kell a sajnálatod! Menj keresd meg Jennifert...vidd az erdőre újra. - elindultam a fürdőbe.
Elkapta a karom. Az ölébe kapott és az asztalig sétált velem. Ott tett le.
- Ez lehet, hogy csípni fog.
Felszisszentem ahogy a sebre szorította.
- Szerencsére nem mély. - ragasztotta le.
- Remek. - toltam félre és leszálltam az asztalról.
Öltözni kezdtem.
- Liz...ne már.
- Te mondtad...nem vagyok az életedbe való.
- Mégis azt akarom, hogy benne legyél! Csak te legyél benne senki más! -közben végig a szemembe nézett.
Aztán arcom keze közé fogva húzott csókba.
- Szeretlek téged Elizabeth! - suttogta.
Lábam dereka köré fontam ezzel közelebb húzva.
A hálószobába vitt.
Ajkaimról a nyakra tért csókjaival s ahogy az ágyra döntött haladt egyre lejebb.
