"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kórházban tértem magamhoz. Gépekre kötve. Dany az ágy mellett állt beszélt hozzám
- Most már szólhat neki. - mondta az orvos.
- Ne Dany! - alig bírtam beszélni abban viszont biztos voltam, hogy Liznek akarnak szólni.
- Szerencsés fiú maga Antoan, a kishölgy amióta bekerült minden nap itt volt önnel egész éjjel és nappal.
Egy csomó vizsgálatot végeztek, kérdéseket tettek fel majd miután végeztek Liz lépett be.
Annyira jó volt látni, viszont nem szabad itt lennie. Ezért megkértem, hogy menjen el amiből nagy veszekedés lett.
- Rendben...legyen. Akkor most láttál utoljára! Nem kell keresned!
Azt hiszem ezt most teljesen így is gondolta. Mégsem változtathatom meg a dolgot.
Dany utána ment. Magamra maradtam.
Néhány perc múlva Liz nélkül jött vissza.
- Mi a franc ütött beléd?! Tudod min ment keresztül az utóbbi két hónapban?!
- Hektor rám vadászik. Ha itt találja őt is megöli. Te is menj el innen!
Láttam az arcán,hogy megértette.
- Én nem megyek sehova! Jöjjön csak...legalább bosszút állok a családomért.
- Dany ne most makacskodj. Látod hova jutottam. - nem akartam,hogy bajuk essen még sem sikerült meggyőzni.
Elmondta, hogy Liz itt volt ... minden nap. Hogy alig akart haza menni pihenni, hogy nem volt hajlandó enni. Ami látszott is, rengeteget fogyott.
- Elbasztam de helyre hozom csak ezt tudjam lezárni. És végleg befejezem.
- Attól tartok most már késő.
Egyetlen percre sem tudtam másra gondolni csak rá, az arcára ... a fájdalomra a szemében amit ismét én okoztam. Így telt el két nap.
Dany próbált beszélni vele, de neki sem vette fel.
- Elmegyek megnézem minden rendben van e vele. - indult el.
Kaptam az alkalmon, aláírtam, hogy saját felelősségre elhagyom a kórházat és leléptem.
Most vagy soha...lezárom a történetet és vissza szerzem az életem.
Nem maradt túl sok időm, a bál egy hónap múlva lesz. Ott kell lennem. Felkerestem a tánctanárt,hogy semmi esetre se cseréljen le. Haladósra fogtam a dolgokat és néhány nap alatt lerendeztem mindenkit. Utoljára hagytam azt aki miatt minden így alakult, könyörgött de nem kíméltem. Készpénzt emeltem el és aztán befejeztem. Most pedig ideje rendbe hozni az életem.
Először is egy lakással kezdtem. A legjobb kell, minden szempontból. Meg is találtam.
Dany volt segítségemre a költözésben.
- És most? Hogyan tovább? ‐ érdeklődött.
- Most el megyünk egy kocsit venni.
Nem ezt a választ várta.
- Tudod, hogy mire gondoltam.
- Mindent megteszek, hogy vissza kapjam.
Persze nem lesz egyszerű, ezzel tisztában vagyok. De muszáj megpróbálnom.
- Beszéltél vele azóta? - kérdeztem tőle.
- Igen, de hallani sem akart rólad. - fájdalmas, ellenben őszinte.
A költözés és az autó vásárlás után elmentünk vásárolni. A plázában belebotlottunk Lizbe és Gabiba.
- Te egy seggfej vagy! - állt belém Gabi mikor elhaladtak mellettünk. Liz rám sem nézett.
- Helyre fogom hozni. - válaszoltam.
Estére egyedül maradtam. Hiányzik. Érezni akarom az illatát, a bőrét, a csókja ízét. Azon kaptam magam, hogy hívom. Ismeretlen számról, különben nem venné fel.
- Halo. - hallottam meg a hangját rövid csörgess után - Antoan? Tudom, hogy te vagy az.
