"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Szeretem...mindennél jobban szeretem! - válaszolt Gabi kérdésére.
- Akkor menj oda csókold még és legyetek boldogok az istenért! - pördítette meg így szembe került velem.
Direkt csinálta, hogy halljam, hogy kimondja.
Mosolyogva álltam őt nézve.
Amikor Gabi és Liz anyja kántálni kezdtek nem bírtam magamban tartani a nevetést.
Finoman csókba húztam.
- A mi dolgunk itt ezzel véget ért. - hátráltak el.
- Ezért még számolok veletek! - szólt utánuk.
- Te csak ne számolj senkivel. - csókoltam újra és újra.
Táncolva, csókolózva, szorosan ölelkezve voltunk csak mi ketten kizárva mindent a külvilágból.
- Bárcsak soha nem érne véget ez az este. - súgta a nyakam karolva.
- Nem kell, hogy véget érjen. - rám nézett azzal a "Komolyan?" nézéssel.
- Antoan...te is tudod, hogy amint kilépünk innen minden megy úgy ahogy eddig...talán itt leszel néhány napot aztán újra eltűnsz.
- Nem. Soha többet. - a szavamba vágott.
- Soha ne mond, hogy soha! Pláne ha nem tudod betartani.
- Bebizonyítom.
Nemlegesen rázta a fejét.
- Könyörgöm engedd, hogy bizonyíthassak. Liz. - szemeibe könnyek szöktek.
Kézen fogtam és kihúztam az épületből.
- Most elmondok mindent...nem vagyok jó ember. Ha balhé van abban biztos, hogy benne vagyok. Verekedés, gyilkosság, pénz, drogok, minden. A társaság amiben mozogtam hasonló kaliberű emberekből állt. Ha az egyik balhézott a többi ott volt. Mindegyikünknek meg volt a magunk ellensége, más bandák. Akikkel folyton harcban álltunk. Ha Danyvel elvitettelek azért volt, hogy ne lásd ezt az oldalam, hogy ne láss olyat amit nem akarnék megmutatni. Az utóbbi eltűnésem oka egy nagyon nagy balhé miatt volt, nem sült el jól. Rosszabbul is járhattam volna. - zúdítottam rá mindent - Amikor a nővér mondta, hogy ott vagy, minden nap, minden órában eldöntöttem, hogy véget vetek ennek.
- Antoan én ezzel...ezzel most nem tudok mit kezdeni.
- Nem is kell. Csak azt akartam, tudd. Megértem ha ezután szóba sem állsz velem. - ez kegyetlenül fájna.
- Tényleg befejezed? - kérdezett felnézve.
- Esküszöm mindenre! Befejeztem.
Megcsókolt.
Bármit is jelentsen ez boldog voltam tőle.
- Vissza megyünk?
Bólintott. Szemét megtörölgetve fordult és indult be.
- Liz. - hirtelen megpördült mikor szóltam - Szeretlek!
Össze fonta ujjaink.
- Én is szeretlek téged.
Ezzel a mondattal mentünk vissza.
Rögtön az édesanyja jött oda hozzánk. végig mosolygott.
Elköszönt a lányától majd távozott.
- Nagyon kedvel téged.
- Valóban? - meglepett.
- Igen. Többször mondta már.
A táncparketten folyttatuk tovább egy lassú szám alatt. Karolva, egymáshoz simulva táncoltunk egészen hajnalig.
- Igyunk meg valahol valamit. - dobta be az ötletet Gabi - Egy koccintás. - könyörgött.
- Én nem bánom. - válaszoltam.
- Legyen. - adta be a derekát Liz is.
Míg a csajok felmentek öltözni Danyvel az épület előtt beszélgettem.
- Akkor egyenesben vagytok? - kérdezte.
- Azt hiszem.
Korai még azt mondani, hogy minden rendben. De hiszek benne.
A lányok végül ugyan abban a ruhában jöttek vissza.
- Anya elvitte a cuccaim.
Egy közeli bárba sétáltunk ahol ki is kértük az első kört.
- Ezt ránk. - emeltem magasra a poharam.
A körök száma egyre csak nőtt, kellően spicces állapotba kerültünk.
- Még egyet. - intett a pultosnak Gabi.
Rajta látszott a legjobban az ital hatása. Jeleztem, hogy ezt már ne hozzák ki. Fizettem majd elkísértük haza Gabit.
- Köszönöm. - ölelte át barátnőjét a kapuban - Vigyázz rá. - fordult felém.
