"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem láttam még így viselkedni őt,kiabálni, verekedni, vázát törni. A csendes, visszahúzódó lány akit megismertem most valahol mélyen lehet.
Ahogy átkarolta lábával a derekam és magához húzott éreztem a belőle áradó forróságot. A hálószobába vittem. Finom csókokkal borítottam a testét. Kezét az állam alá helyezve felhuzott. Megcsókolt majd a mellkasomon lökve fordított a hátamra. Meglepett. Ahogy fölém helyezkedett ajkamba harapott azután csókjait a nyakamra vezetve haladt a mellkasomra.
Az érzés idegen, hirtelen azt sem tudtam mit tegyek.
- Lizhh. - sóhajtottam.
- Mi a baj? - pillantott fel.
- Baj? Nincs baj. Csak ... - szavam elakadt ahogy rám fogva magába vezetett.
- Csak mi? - kérdezte újra közben lassan mozgott rajtam.
Ahogy felültem le akart szállni.
- Neee. - tartottam vissza - Csak ez ... ez az egész új.
- Várj...mi új?
- Ahogy hozzám érsz, ahogy a testem csókolod...
- Rosszul csinálom?
- Eddig soha senki nem csinálta. - emeltem magamra a tekintetét.
- Tényleg? - arcára kiült a meglepettség.
Bólintottam.
Gyönyörű szeme felcsillant.
- Szóval ... - lökött vissza - Senki nem érintett, csókolt itt. - újjait végig húzta a nyakamon, amit ajka váltott fel.
Nemlegesen ráztam a fejem sóhajtozva.
- Sem itt ... Vagy itt...
Közben csípőből mozgott. Eszméletlen jó amit csinál, ha lehetséges ilyen minden érintéssel jobban izgat.
- Kicsinálsz teljesen. - ültem fel így picit vissza fogva.
- Csak mondod.
- Úgy nézek ki? - néztem a szemébe.
Válasza mosoly volt csupán.
Az irányítást vissza véve a hátamba mart. Szusszanásnyi időt nem hagyva gyors tempót diktáltam. Nyögései egyre hangosabbá váltak, teste megfeszült s remegett ahogy elélvezett.
A mellkasára döltem kifújtam magam.
- Szeretlek Antoan. - suttogta.
- Én is téged! - húztam ölelésbe.
Mellkasomra tette a fejét, nyugodt szuszogását hallgatva aludtam el.
Amikor felébredtem nem volt mellettem. Sem a lakásban. Az esti romokat eltakarította.
Próbáltam hívni, nem vette fel. Ideges lettem. Egy gyors zuhany után felöltöztem majd a keresésére akartam indulni. Épp ekkor lépett be Dany.
- Jó reggelt.
- Neked is. - meglepett hogy itt van.
- Indulsz valahova?
Röviden elmondtam a történteket.
- Nem tudok kiigazodni rajtatok. Egyszer együtt egyszer külön.
Én magam sem tudok...hát még ő.
Egyenesen a házukhoz mentem. Csengettem kopogtam míg ajtót nem nyitottak.
- Antoan. - meglepve állt az anyja - Liz Gabinál aludt.
- Köszönöm. - miközben a motorhoz sétáltam hívtam Gabit.
- Igen? - vette fel álmosan.
- Ott van?
- Mi? Ki van meg hol?
- Liz. Veled van? - kérdeztem ismét bár a válaszban már így is biztos voltam.
- Nincs.
- Fenébe. - dühöngve letettem.
Körbe jártam mindent ahol esetleg lehetne de sehol sem találtam.
Haza mentem hivogattam, egy idő után már kisípolt. Dany ott volt velem, próbált nyugtatni.
- Ezt nem hiszem el!
Az órák szaporán teltek, kora este lett mikor a kapucsengő jelzett. Majd megjelent az ajtóban.
- Hol a fenébe voltál?! - öleltem át.
- Gabival voltam.
- Hazudsz! Gabival beszéltem...otthon sem voltál, kerestelek ott is. - nem értettem miért nem mond igazat.
Kikerülve a fürdőbe ment.
- Elmondod hol voltál? - mentem utána.
A padlót bámulta némán.
- Válaszolj az istenért! - kiabálva löktem fel a mellettem lévő polclt.
Rémülten nézett.
- Szerintem ezt majd később beszéljétek meg. - húzott kifelé.
- Eressz! Hagyj már!
Becsukta a fürödő ajtaját.
- Antoan ne legyél hülye. - lökött ki az erkélyre - Szereted ezt a lányt! Így teljesen el marod magad mellől.
