"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nála töltöttem az éjszakát. Rengeteget beszélgettünk.
- Akkor most mit szeretnél? - hangom megremegett.
Néhány perces csend után felkeltem és elindultam az ajtó irányába.
- Ne menj el. - húzott vissza.
- Antoan.
- Szeretnélek jobban megismerni, randizni, elcsábítani...de ezek mellett ott van az, hogy az én életemben sok a feszültség, a balhé. Amibe nem szeretnélek belevonni.
- Nem vagyok benne már így is eléggé? - kérdeztem vissza dühösen.
Ez annyira kifogás volt számomra.
- Tudod mit? Megkönnyítem a döntésed. - kirohantam a házból.
Ő persze azonnal utánam jött. Utolért.
- Elizabeth. - állított meg - Nem akarok mást csak veled lenni. - magához húzva szorosan ölelt.
- Ne játsz velem kérlek. - suttogtam.
- Eszemben sincs. - arcom kezei közé fogta s megcsókolt.
Hosszas csókolózás után vissza mentünk a szobába.
Az ágyon fekve beszélgettünk tovább. Elmesélte, hogy még kicsi koràban elhagyta őket az édesanyja.
- Most te jössz. Annyi mindent mondtam már ... rólad meg semmit sem tudok. - helyezkedett kicsit.
Az oldalam simogatta.
- Nem igazán tudok mit mondani magamról. A szüleim folyton dolgoznak. Azt szeretnék ha ügyvédnek tanulnék én viszont nem szeretnék. Ez sok konfliktust okoz.
Időközben a mellkasára feküdtem a karját simogattam és csak meséltem tovább. Míg fel nem figyeltem halk szuszogására.
Elaludt.
Egy ideig néztem. Majd kora reggel Gabit hívtam, hogy jöjjön el értem. Tőle kértem ruhát, hiszen mégsem mehettem haza Antoan pólójában.
- Mi volt? - faggatott a barátnőm.
- Semmi. Beszélgettünk.
- Hagyjál már...
- Megcsókolt. - mosolyogva mondtam.
- Uuuu. Akkor végre dupla randizhatunk. - ujjongott.
Haza érve senki nem sejtett semmit.
- Jó volt Gabinál? - jött utánam anyám.
- Igen. Egész éjjel filmet néztünk.
Pár kérdést tett fel még aztán magamra hagyott. Így most lepihetnem.
Néhány órát aludtam. A telefonom folyamatos rezgésére keltem.
🔹️Soha többet ne csináld ezt! 🥺 🔹️Szörnyű volt úgy kelni, hogy nem vagy ott pedig amikor elaludtam ott voltál. 🥺 🔹️ Liz ... reagálj legalább. 🔹️ Annyira aggódom.
🔸️Ne haragudj. Haza kellett jönnöm. 🔸️Hagytam üzenetet a párnán.
🔹️️Kárpótolhatsz ... egy vacsorával ma este. 🔹️ Érted megyek 7-re.
🔸️Akkor várlak. 💋
Bár nem olyan rég jöttem el tőle, örülök a találkozónak.
- Anya elmehetek ma este kicsit?
- Hova? - érdeklődött.
- Csak a városba.
- De legkésőbb tízre itthon légy. - szigorú pillantást vetett rám.
- Nem lehetne tizenegy? - alkudoztam.
- Tíz vagy sehova.
- Itthon leszek. - adtam meg magam majd szép lassan készülődni kezdtem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy fekete szoknyát húztam fel, magassarkúval. A hajam kiengedtem, kevés sminket tettem fel majd egy utolsó pillantást vetettem magamra.
Elégedett voltam a végeredménnyel.
Lementem, apám a nappaliban ült. Úgy osontam ki. Épp jókor mert Antoan is megérkezett.
- Hű de gyönyörű vagy. - nézett végig rajtam.
Közelebb lépve magához húzott egy csókra.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Indulhatunk kisasszony? - nyitott ajtót nekem.
- Tízig az öné vagyok. - ültem az anyósülésre.
- Értettem. - ezzel el is indultunk.
Egy hangulatos kis étterembe hozott. Nem győztem csodálni. Családias, szolíd berendezések. Nagyon tetszett a hely. Az ételek istenien voltak elkészítve.
- A vacsora után szeretnélek elvinni még valahova. Ha benne vagy. - mondta két falat közt.
- Hova megyünk?
- Meglepetés.
Hiába kérdeztem nem árulta el. A vacsora befejeztével elindultunk a titokzatos helyre.
Nem volt hosszú az út.
- Csukd be a szemed.
- Mii? Hogy szállok akkor ki?
Egy kicsit beparáztam rajta.
- Segítek. - csókolt meg így nyugtatva - Bízz bennem.
