"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tegnap Gabi hívott, a segítségem kérte. A bárban voltak Liz teljesen kiütötte magát.
- Ne haragudj. Nem tudtam kit hívhatnék. - mentegetőzött.
- Ne hülyéskedj, hívj bármikor ha segítség kell.
Haza vittük, a szobájába a karomban vittem fel. Egy percig csak álltam ott és néztem.
- Nem kell,hogy megtudja. - mondtam Gabinak aki ugyan nem értett velem egyet de hallgatott.
Hosszú ideig nem láttam ezután. Egészen a ma estéig. Amikor egy buliban megláttam egy srác karolgatta. Fel ment bennem a pumpa.
Liz tetèzte a dolgot...ahogy mutogatva magyarázta hol fogdozta az a gyökér majd felrobbantam.
Ott akart hagyni.
- Nee! - kaptam el a karját.
- Te akartad, hogy eljöjjek nem?! - akadt ki.
- De nem így! Nem úgy hogy mással legyél!
Kiabálva veszekedtünk.
- Elkéstél.
- Ne mond ezt! - szörnyű volt ezt hallani.
Csak néztem ahogy elmegy. Nem tudtam mit tehetnék még.
Dany próbált lelket önteni belém.
- Ezt mind azért mondta, hogy téged bosszantson. Tuti, hogy semmi nem történt közöttük.
- Megölöm...ha csak egy ujjal is ... Esküszöm.
El kellett jönnöm onnan. Ha újra bele botlok a csávóba biztosan nem tudtam volna leálni.
Otthon iszogatva ostoroztam magam, amiért elküldtem, nem kerestem azután.
A mobilom csörgése zavart meg. Gabi az.
- Szia. Mond.
- Tudom mit mondott neked. Egyetlen szavát se hidd el ezzel kapcsolatban.
- Ezt most nem igazán értem. Miért ne mondana igazat?
- Antoan...kicsit gondolkodj már. A derekát karolta át. Azon is el voltam képedve, hogy hagyta.
Csak hallgattam amit mond.
- Liza nem tud magához közel engedni senkit, csak próbálja elnyomni az irántad érzett érzéseit. Ha Dylan közeledett felé akár egy ölelés vagy egy csók próbálkozásra el lépett, el tolta.
- Valóban?
- Mi okom lenne hazudni neked? - kérdezte és ebben igaza van.
- Akkor ...
- Azért mondta, hogy téged dühítsen, fájdalmat okozzon. Amit azért valljuk be meg is érdemelsz azok után...
- Tudom. De mindezt az ő érdekében tettem! Hogy megvédjem.
- Nem a legjobb utat választottad erre. Hozd helyre.
Ezzel bontotta a vonalat.
A napok teltek, nem találkoztam vele, sehol nem reagált az üzenetemre, ha hívtam nem vette fel. Többször a házukhoz mentem őt sosem láttam.
A kanapén ülve kapcsolgattam a tévét mikor Dany betoppant.
- Készülnöd kellene ma lesz a bál.
- Felöltözöm és kész vagyok. - válaszoltam.
- Na nee...ezzel a hajjal? Biztos nem. - hozzám vágta a bőrdzsekim.
Elmentünk fodrászhoz, rendbe szedték a hajam. Egy edzést is beiktattunk.
- Na így már sokkal jobb. - elégedett volt mikor öltönyben kiléptem az ajtón.
- Te is jól festesz.
A helyszín teljesen feldíszítve várt minket. Fények, zene, italok. A szememmel őt kerestem mindenhol.
Eljött a tánc ideje. A parkett másik felében láttam meg. Álomszép volt, nem tudtam nem őt nézni.
Nem hitte, hogy megtudjuk csinálni de sikerült minden úgy ahogy kell, hiszen Dany mindent megtanított. A csók amit ezután kaptam felperzselt.
Szerettem volna megbeszélni a dolgokat, ő viszont nem.
- Mond, hogy nem szeretsz és örökre eltűnök az életedből.
