"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megszakítottam a kapcsolatot vele, az én zűrös életem nem neki való. Tudom, hogy ezzel fájdalmat okoztam neki azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen módon hat rá. Dany mindenről tájékoztat.
Arról a buliról is ami ma a tónál lesz.Úgy volt hogy megyek. De Dany megtudta, hogy ő is ott lesz.
Jobbnak láttam volna nem elmenni ... de látni akartam így éjfél tájékán elindultam.
Csak a kocsi sötét üvege mögül lestem. Ahogy finoman szólva pusztítja magát...kissé spiccesen már táncoltak Gabi hamar magára hagyta, ezt a nagy betűs férfiak rögtön kihasználva próbálták fűzni őt.
Minden érintéssel egyre feszültebb lettem. Mikor valaki bedobta az üvegezést.
Nyugisan játszottak. Jobbnak láttam távozni már. Messzire nem jutottam.
- Gyere vissza most! Csak te állíthatod meg! - hívott idegesen Dany - Be akar menni a tóba.
Amilyen gyorsan csak tudtam igyekeztem vissza.
De már sétált befelé mikor oda értem. Rohantam utána.
- Állj meg! Ne csináld. - de mintha meg sem hallaná ment előre.
Egyszer csak eltűnt a vízben. Percekig kerestem mire végre megtaláltam. A karomban vittem ki.
Lefagyva álltak körbe míg én mellkasnyomást végeztem.
- Kérlek...kérlek szépen. - suttogtam közben.
Nagy nehezen felköhögte a vizet.
- An...
- Shhh. - csititottam el.
- Miért csinálod ezt!?
Takaróba csavarva a tűz mellé ültünk.
Szépen eltűnt mindenki. Csendben ültünk...nem szólva semmit. Mire felugrott magához vett egy üveg italt és jól meghúzta.
- Liz ne csináld szépen kérlek.
- Azt mondtad hagyjuk az egészet. Nem érdekellek minek jöttél mégis? Minek jársz utánam, leselkedsz...- emelte fel a hangját.
El akart menni.
- Soha sem mondtam, hogy nem érdekelsz! - kaptam el a karját és vissza rántottam.
Megcsókoltam.
- Rohadtul érdekelsz. - súgtam a csókba.
- Mégis dobtál. - húzódott el.
- Azt hittem jobb lesz neked...de önpusztításba kezdtél.
Sokáig ültünk a tűz mellett.
- Ha azt gondolod jobb nekem nélküled miért vagy itt? - könnyek gördültek végig az arcán.
- Hiába mondja az eszem, hogy az én életem nem neked való a szívem nem bírja ki nélküled.
Úgy éreztem a válaszom valamelyest megnyugtatta. Hűlt a levegő Liz vacogott.
- Gyere menjünk. - húztam fel.
- Neem. Újra elfogsz tűnni. Inkább ülök itt.
Megígértem, nem tűnök el csak így volt hajlandó autóba ülni velem.
- Haza vigyelek?
- Ennyi? Már ki is tennél? - szöktek újra könnyek a szemébe.
Nem szóltam csak elindultam. A házunk előtt álltam meg.
Bemenetünk vettem elő egy pólót és egy rövidnadrágot majd át kísértem a fürdőbe.
- A szobámban leszek. - egy puszit nyomtam a homlokára és ott hagytam.
Amíg zuhanyzott próbáltam rendezettebbé varázsolni a szobám.
- Antoan Broke... - lépett be apám.
Ugrottam egyet.
- Azt hittem alszol már.
- Annyira pakolsz ... zuhanyzás közben...
Ezaz...megcsináltam ezt is.
- Ne haragudj. Abba hagyom.
- Az apja tudja? - nézett vissza az ajtóból.
Csak forgattam a szemem.
Néhány perccel később Elizabeth tért vissza.
- Nem probléma, hogy itt vagyok? - kérdezte az arcom fürkészve.
- Rád nyitott?? - ezt igazán mondhatta volna.
Bólintott.
Utánam sem szokott be jönni...erre most...dühös voltam át akartam menni hozzá.
Becsukta az ajtót előttem, nem engedett ki. Párszor próbálkoztam még de ahogy elindultam az ajtó felé ott termett.
- Egész végig ezt fogjuk játszani?
- Nem. - mondtam sóhajtva - Tereld el a gondolataim.
- Kezdetnek meséld el mi történt az elmúlt két hétben.
- Semmi...Többnyire az autóban voltam. Hol az iskolánál, hol a kávézónál.
- Amerre éppen jártam?
- Tudom mit mondtam...de annak érdekében tettem, hogy megóvjalak. - válaszoltam őszintén.
