Let Me Love Him - hu [L.S.]

TWENTY-FIVE

— Louis, megint keresnek — Adta oda a kezembe telefonomat Léila, majd megigazította hajam.

6 órája zajlott a fotózás és mindennél jobban vágytam egy forró teára, majd egy fürdésre és egy pihentető alvásra.

Csak úgy, mint az utóbbi 15 nem fogadott hívás, ez is Harrytől volt. Mivel nem lett volna időm válaszolni, így gyorsan írtam neki egy sms-t, majd kikapcsoltam a készüléket és visszaadtam Léilának.

Szerelmem: Fotózásom van, majd visszahívlak

Persze nem gondoltam, hogy a szememet is alig fogom tudni nyitva tartani, amikor haza érek. Utam egyből az ágyhoz vezetett, a telefonom még mindig kikapcsolva pihent nadrág zsebembe.

Ilyen és ehhez hasonló szituációk történtek a következő két hónapban. Harry Amerikában forgatott, én Angliában ragadtam a sok munka, és magán intézkedések miatt, amikbe még csak bele se vontam Harryt, mert nem akartam, hogy beleélje magát. Aztán pedig letörjön, amikor kiderül, hogy nem fog mégse sikerülni.

Soha, de soha sem szabadott volna elvárnom barátomtól, hogy elfogadjon minden hülyeségemmel együtt.

Én próbálta egyensúlyban tartani a munkát, kapcsolatunkat Harryvel, családdal, barátaimmal, miközben azon is dolgoztam, hogy valahogy megszabaduljak a vezetőségtől.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy akármennyire is próbálkoztam, ha csak ideiglenesen is, de elbuktam. 

A Harryvel való kapcsolatom rohamosan romlott. A veszekedéseink gyakrabbak lettek, ugyanis állandóan feszült voltam a túlterheltség miatt, Harry pedig úgy érezte, hogy ő az egyetlen, aki foglalkozik kapcsolatunkkal. Ami talán kívülről igaznak is látszott.

[...]

Barátom kapott egy hétvége szabadságot, amit úgy döntött (logikusan), hogy nálam szeretne eltölteni.

Épp hívásban voltam Niallel, hogy megbeszéljük pontosan hol és mikor találkozunk holnap, amikor csengettek. Felálltam helyemről, és próbáltam megjegyezni, amit Niall mondott.

— Szóval arra gondoltam, hogy olyan nyolc körül, mert Luke azt mondta, hogy a... — Az előttem lévő látvány elvette összes figyelmemet.

— Hello, Lou — Mosolygott gödröcskéivel Harry rám.

— Majd visszahívlak — Szóltam Niallnek és letettem a telefont, majd nyitott karokkal fogadtam barátom, ahogy nyakamba ugrott.

— Mit keresel itt, Haz? — Kérdeztem mosolyogva.

— Megkaptam a hétvégét és gondoltam megleplek — Mondta, még mindig szorosan fogva engem.

Lassan elváltunk, majd távolabb léptünk egy fél lépést, hogy végig tudjunk nézni egymáson.

Igen, semmi kétségem nincs afelől, hogy ő a világ leggyönyörűbb fiúja.

Haja kissé kócos volt, a repülő miatt, fekete csíkozott nadrágot és fekete rövid ujjút viselt. Táskáját letette a földre, majd újra bezárta közöttünk a teret, de ezúttal szájával.

Egy hosszú, érzelmes csók után beszámolt nekem a történésekről, illetve az emberekről a forgatáson. Mivel én az elmúlt időben a munkahelyemen kívül nem jutottam sok mindenre, így az én beszámolóm jóval rövidebb volt.

[...]

Az ágyban feküdtünk, Harry feje mellkasomon pihent, kezem pedig fejbőrét masszírozta. Nyugodt voltam abban a pillanatban, minden annyira idillinek érződött.