Let Me Love Him - hu [L.S.]

NINETEEN

A hétvége csodálatos volt. Harryvel csak ketten voltunk, még a házból is csak néha mentünk ki. Elmondta, hogy elvállalja a filmet, amit itt fognak forgatni, de sokat kellett gondolkodnia, ugyanis le kell a szerephez vágnia a haját. Bevallom őszintén, még én is hátra hököltem a hallottaktól.

A távólság erősen megfogja nehezíteni a kapcsolatunkat, de nem számít. Legalább le van foglalva, amíg én Eleanort fűzöm a nagyképernyőn.
A fórgatás csak két hónap múlva kezdődik, így addig megpróbáljuk a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Harry majdnem minden napi vendég lett a stúdióban. A szokásos csapat tudja, hogy együtt vagyunk. Abban az egész kócerájban, ők az egyetlenek.

Kanapémon ültem, Harry pedig felment a szobámba telefonjáért. Eszembe jutottak húgaim. Lottie Floridában már dolgozott. Az ikrekről viszont nem tudtam semmit. Pár másodperc múlva már Daiys számát tárcsáztam.

— Szia, manó! — Köszöntem miután felvette.

— Szia, Louis! Itt van Pheebs is, kihangosítalak — Mondta.

— Lou! — Hallottam meg másik húgom hangját is.

— Szia, kincsem! Hogy vagytok? Minden rendben otthon? — Kérdeztem.

— Igen. Képzeld, apa azt mondta elvisz Párizsba a hósszú hétvégére — Mesélte Phoebe.

— Tényleg? Érezzétek jól magatokat — Próbáltam leplezni semleges érdeklődésem.

— Te hogy vagy? — kérdezték szinte egyszerre.

— Megvagyok, köszönöm — A lányok elkezdtek beszélni valamilyen iskolai prezentációról, amikor Harry lesétált a lépcsőn.

Mobilját olvasgattva, egy dallamot hümmögött. Elkezdtem kuncogni rajta, felnézett és elmosolyodott.

— Van veled valaki? — Kérdezte Daisy a vonal másik oldaláról.

— Öhm...Igen. Az... az egyik haverom itt aludt — Mondtam mosolyogva, Hazzal tartva a szemkontaktust.

,,Az egyik haverod?'' Tátogta, majd játszotta a megsértődötett, de ahogy figyelmét úrja a telefonjára terelte, az arca rendeződött.

— Mikor jössz meglátogatni?

— Már nagyon hiányzol — Mondták egymásután.

A szívem szorult össze, és arcomra fagyott a mosoly. Ez vagy annyira látványos volt, hogy Harry is észre vette vagy csak hallotta a kérdést. Aggódva nézett rám.

— Nem valószínű, hogy a közel jövőben. De ti is eszméletlenűl hiányoztok — elfojtott hanggal szólaltam meg néhány másodpercmúlva. — Most mennem kell, de örültem, hogy hallhattam a hangotok. Vigyázzatok egymásra! Szeretlek titeket! — Próbáltam tartani magam.

— Szia, boobear — Köszöntek el egyszerre, de hallottam a csalódottságott a hangjukban.

— Louis, jól vagy? — Harry közelebb ült, és elkezdte a combomat simogatni.

— Na, találtál valami jó helyet? -tereltem a témát, és figyelmen kívülhagytam kérdését.

Megbeszéltük, hogy kimozdulunk és keresünk valami új bárt a környéken.

[...]

Lefürödtünk, és elkezdtünk készülődni. Egy fehér hosszujjút vettem fel és a szűk, fekete farmerem egy Vanssel. Harry egy citromrárga inget vett fel, amit piros virágok díszítettek. A megszokott nadrággal és fekete csizmájával.

Az épület három emelet magas volt és minden szinten voltak emberek. Kértünk két italt és felmentünk egy emeletett. Leültünk egy, a tömegtől távolabbra eső kanapéra, ahol még nem volt senki.