Let Me Love Him - hu [L.S.]

SEVEN

Miután fene se tudja hogy, de haza keveredtem, egyből az ágyamban kötöttem ki.

Reggel kínzó fejfájással keltem. Nagy nehezen kikászálódtam a bisztonságot nyújtó ágyam melegéből. Lefürödtem, majd felvettem egy fekete, szaggatott, szűkebb fazonú farmernadrágot és egy sötétkék pulcsit. Lementem a földszintre, főztem teát, bevedtem egy fájdalom csillapítót, majd leültem a kanapéra és elővettem a telefonom.

Louisbaby: Egy vacsi valahol?

Eleanor C: Benne vagyok de remélem, hogy most nem a KFC-be viszel...

Louisbaby: Az csak egy hétköznapi vacsora volt, mehetünk valami puccosabb helyre is, ha szeretnél.

Eleanor C: Club Glascon? du. 7:00?

Louisbaby: Nem is vagy igazából a barátnőm, de még így is többet kőltök rád, mint magamra. 6:30-ra ott vagyok érted.

Eleanor C: Szemét vagy. Legyél legalább egy kicsit elegáns.

Szemforgatva léptem ki az üzenetekből, és felhívtam az éttermet, hogy asztaltfoglaljak. Népszerűségemnek hála megtudtam oldani még erre a napra.

Hamar fél hat lett, így elkezdtem készülődni. Jó sokáig álltam a szekrény előtt, mire kitaláltam mit is kéne felvennem, hogy megfelelő legyen az. Végül egy fehéring mellett döntöttem, amit betűrtem egy sima fekete szűk farmerba, a hajamat beállítottam.

Eleanor otthona felé még beugrottam egy virágüzletbe, ahol vettem egy csokor fehérrózsát, hogy legyen mivel fotózkodnia a közösségi média különböző platformjaira.

A lányon egy piros, szűk, combözépig érő ruha volt. Vállán egy fekete bőrdzeki pihent, lábait egy fekete magassarkú szandál díszítette.

— Jól nézel ki! — Dicsértem meg, miközben megöleltem őt és odaadtam neki a rózsákat.

— Azta! Te meg kitettél magadért! A rózsa... még inget is felvettél! — ájuldozott a mellettem lévő ülésen.

— Gondoltam megadom a módját, hamár hetek óta elősször fognak látni minket megint együtt —mondtam, majd rányomtam a gázra.

— Már ezren kérdezgetik Twitter-en mi van velünk — mondta. Elővette telefonját, hogy csináljon pár képet a rózsáról és magáról.

@EleanorJCalder:
Mindent megadsz nekem és még többet is. @Louis_Tomlinson

[...]

Az étterembe érkezve egyből az asztalunkhoz vezettek és felvették a rendelésünket. A vacsora közben sokat beszélgettünk, tényleg rég nem láttam. Csak akkor találkozok vele, amikor feltétlenül muszáj. És akkor is csak, mert épp rendezvény vagy előre bejelentett paparazzi fotózások vannak.

Étkezésünk közben a telefonom többször is felcsördűlt, de annyira még én se vagyok bunkó, hogy felvegyem miközben "szívem választottjával" tőltök el egy kellemes vacsorát. Amikor már mindketten kellőképpen eltelítődtünk, megegyeztünk abban, hogy átjön hozzám, legyen pár privátabb kép is máskorra. Miután hazaértünk ő elment fürödni, én pedig elővettem a telefonom, hogy megnézzem ki nem bír ki pár órát nélkülem. A legfölső név Zayné volt, így őt hívtam vissza elsőként.

— Na, mi van? Nem bírsz ki nélkülem 24 órát se? — kérdeztem piszálódva.

— Én éppenséggel igen, de a testvéred nem és engem hívogat, ha téged nem ér el...

— Nem is vettem észre. Vacsorázni vittem Eleanort és nem néztem a telefonomra csak lenémítottam — számoltam be legjobb barátomnak.

— Minek vitted te vacsorázni? — kérdezte értetlenül.

— Mert talán a barátnőm?

— Ohh, bassza meg tényleg! Neked van csajod! — Világosodott meg hirtelen.

— Ja! Néha én is elfelejtem — mondtam vicceskedve. (Ez egyáltalán egy létező szó? Mh, anyway...szerk.)

— Na jó mindegy, hívd vissza a tesód még mielőtt Naillt is elkezdi zaklatni — Javasolta.

— Majd beszélünk! Vigyázz magadra! — Köszöntem el és már hívtam is Lottiet.

— Na végre már! Épp kerestem Niall számát, hogy megtudjam merre jársz! — Könnyebbűlt meg húgom.

— Nyugi Lotts, semmi bajom! Ha elrabolnának is lenne időm írni neked egy üzenetet — nevettem fel, de hallottam, ahogy testvérem felhorkant egyet, így egyből abba is hagytam.

Rajta kívül még két testvérem van, Daisy és Phoebe. Ők ikrek és csupán 14 évesek. Csak féltestvérek vagyunk, de amióta megszülettek, elfelejtettem ezt a tényt. Lottie nagyon félt mindenkit a családban, amióta anyukánk és testvérünk Félicéti meghalt. Anya rákban halt meg, bár próbáltam erős maradni néha-néha eléggé összetörtem, és olyankor Lottie vált a felelősségteljes testvérré.

— Nem vicces! Tényleg megijedtem — a hangja megremegett a két mondat közben.

— Tudom. Ne haragudj — megértőre halkítottam magam. — Viszont most, hogy itt vagyok. Miről szerettél volna beszélni? — kérdeztem.

— Csak arra gondoltam összefuthatnánk valamikor, két hét múlva visszamegyek London-ba és arra gondoltam elmehetnénk kikapcsolódni egy kicsit — mesélte izgatottan.

— Lou, kaphatok valami pólót? Nincs nálam pizsama — szólt le Eleanor törölközőbe csavarva magát az emeletről.

— Eleanor? — kérdezte Lottie a vonal másik végén.

— Vegyél ki valamit a szekrényemből, Eleanor! — kiabáltam fel a lánynak — Igen, ma elvittem vacsorázni — vettem vissza hangomból és szóltam bele a telefonba. — És egyébként benne vagyok. Majd szólj mikorra ér ide a géped és kimegyek eléd a reptérre.

— Okés, köszi. Na, akkor én hagylak titeket csináljatok, amit akartok. Pá, bátyus! — rázott le gyorsan.

— De úgy s... — mondatomat a telefonom pittyegése szakította félbe, ami azt jelezte Lottie rám rakta a telefont.

Tudja, hogy egyáltalán nem érdeklődöm a lányok után szexuálisan, és azt is, hogy nem állunk tényleges kapcsolatban Eleanorral. De ettől függetlenül, szeret vele szivatni. Szerencsém van, hogy a családom és közeli barátaim ennyire elfogadóak. Még nevelőapám is annak ellenére, hogy kapcsolatunk nem a legjobb.

Felmentem a szobámba. Csináltunk pár aranyos képet és bassza meg! Tényleg olyanok voltunk mint egy pár.