Let Me Love Him - hu [L.S.]

SIXTEEN

/Harry szemszöge/

Louis érdekes vezetői módszerével hamar beértünk a fotóstúdióba. Eléggé kihaltnak hatott az egész. Az aulában minden világos, fehér és bézs színű volt. Viszont csak egy bisztonsági és recepciós volt a nagy térben elhelyezve.

— Szia, Jeff! Hogy vannak a gyerekek? — Fogott kezet Lou, a nagyra nőtt emberrel az ajtóban.

— Megvannak. Kösz, hogy kérded — válaszolt dörmögve az őr egy mosollyal arcán.

— Jó látni, Emma — Mosolygott a pult mögött álló fiatal lányra, aki csak elpirult és kuncogott.

Én páromat követtem szorosan. Átmentünk egy folyósóra, ahol pár méter után már meg is álltunk egy ajtó előtt. A fiú elővette kulcsait és kinyitotta a zárat.

Az öltözője nem volt nagy. Egy asztal tükörrel, sötétbarna bőrfotel, ruhaállványok és egy kissebb kanapé helyezkedett el benne.

Bementünk, én leültem az utóbbi bútorra. Louis átvette nadrágját, majd levette felsőjét. Én csak bámultam őt, szinte nyálam csorgatva.

— Elhiszem, hogy csábító vagyok, de ha tovább nézel rám így, megesik a szívem rajtad és nem fogok felöltözni — Mondta vigyorogva.

— Én nem bánnám — Mosolyogtam el édesen én is.

Közelebb jött, és számra hajolt. Szándékából éreztem, hogy csupán egy csókot akart adni, de én nem bírtam magammal. Mikor elvált volna, arcát kezem közé fogtam és közelebb húztam. Hátradőltem és ő megtámaszkodott a háttámlán. Hallottuk, ahogy lenyomják a kilincset, de egy cseppet se zavartattuk magunkat.

— Hujujjujuj. Ne haragudjatok! — Lépett be a szobába Niall, és kezét egyből szeme elétette. Mi pedig elváltunk egymástol.

— Semmi baj. Még van rajtunk ruha — Mondta nevetve, Lou.

— Huh, akkor jó. Óvatosabbak is lehetnétek. Engem nem zavar, de akárki más is rátok nyithatott volna — Figyelmeztetett barátunk.

Ezután, amíg Lou felvette az egyik ruhafogason pihenő pulcsit, Niall ismertette a terveket vele.

Elindultunk a folyosó végén lévő kétszárnyas ajtóhoz. Belépve egy hatalmas raktár szerűségbe érkeztünk. Az egyik sarokba ki volt alakítva egy hely a fotózásra. Rajtunk kívül még három ember tartózkodott a helyszínen. Két férfi a világosítást állították, míg az egyetlen nő épp telefonált. Feléjük sétáltunk és amíg Louis köszönt mindenkinek én esetlenül álltam, és figyeltem az történéseket.

— Srácok, ő itt Harry! — Fogta meg vállam. — Harry, Enzo, Stan és ez az elbűvölő leányzó pedig Léila — Kezet fogtam mindegyikükkel.

— Oda le tudsz ülni — Mutatott rá az egyik székre. — Két fotózás lesz, de van egy kis szünetem a kettő között. Sietek — Puszilta meg arcom, nem is foglalkozva a többi emberrel.

Ezután Léila gyorsan beállította Louis haját és kezdetét vette a fotózás.

@Harry_Styles:

@Louis_Tomlinson A szín falak mögött. Szép munka @NaillOffical -H

[...]

A szünetekben volt időm beszélgetni és megismerni mindenkit, hamar rájöttem Louis csak a legjobbakkal dolgozik.

Nagyjából három órán keresztül tarthatott az egész. Louis elment átöltözni, én pedig addig ott maradtam Niallel és segítettem neki összepakolni néhány dolgot.

— Tényleg sokkal boldogabb — Mondta megszólalva a semmiből.

— Hogy érted? — Húztam össze szemöldököm.

— Látszik rajta, hogy élvezi — Épp a kameráját rakta el.

— Niall, nem igazán értem, hogy mire gondolsz.

— Nézd...csak... szerintem jó srác vagy. És személy szerint nagyon megkedveltelek. Légyszíves ne törd őt össze. Nem tudom kibírná-e — És abban a pillanatba belépett a másik kék szemű is. Vagy mondjam inkább, hogy az emlegetett szamár?

— Éhen halok. Mehetünk kajálni? — Kérdezte Louis.

— Persze! — Csukta be táskáját Niall.

— Babe? Jössz? — Kérdezte. Felálltam és ujjainkat összekulcsoltam.

[...]

Este, mikor megfordultam nem volt senki mellettem. Kinyitottam szemem, és az erkélyen megláttam Louist. Egy fekete pulcsiban, nadrágban állt és dohányzott. Felkelltem és kimentem hozzá.

— Nem tudsz aludni? — Kérdeztem miközben kezem hátulról előre vezettem derekán.

Megrázta fejét. Homlokom vállának támasztottam. Vanília, alma, és dohány illatott árasztott pulcsija. Teljesen megőrülök érted. Öt óra körül lehetett, mert a nap elsősugarai halványan már látszódtak.

— Meg fogsz fázni — mondta rekettes hangon. Nem válaszoltam semmit, csak továbbra is abban a pozicíóban maradtam. Eldobta az elszívott szálat, és megfordult. — Menjünk be!

Megpróbáltunk visszaaludni, de nem jártunk sikerrel. Elkezdtünk beszélgetni. Fogalmam sincs, hogy tud valaki ennyire elvarázsolni.

A következő két hetet külön fogjuk tölteni, mert nekem Kaliforniába kell utazzak egy új film megbeszélései miatt, neki viszont itt kell maradnia a fotózások végett. Legközelebb majd csak a Gála után találkozunk. Azt mondta még az nap este átrepül New Yorkból hozzám.

Karrierem során most először sajnáltam, hogy vezetőségem ennyire nyitott az új dolgok felé. Ők már a legelején elmondták, hogy amikor úgy érzem, ők támogatnak abban, hogy a médiában is őszinte legyek. Én viszont nem éreztem szükségét. Ha komolyabbra fordultak a dolgok felvállaltam volna. És most, hogy úgy érzem bármit megtennék valakiért, az illető gürcöl, hogy legalább a színfalak mögött együtt lehessünk.