Let Me Love Him - hu [L.S.]

THREE

A hétvége hamar eltelt, még a semmit tevések közepette is.

Menedzser: Még mielőtt bemennél dolgozni találkozzunk, hogy megbeszéljünk néhány dolgot.

Na ez a nap is jól kezdődik. Nem is képzelhetnék el egy jobb hétfő, kora reggeli programot több órás öltözködés, smink, haj, és műmosoly zuhatag előtt, mint, hogy ezzel az emberrel találkozzak.

Pár másodperc múlva küldte is pontosan hol. A kávézó előtt leparkoltam, és beléptem az ajtón. Szememmel azonnal megpillantottam a pokol küldöncét öltönyben. Feketére festett hajának töve őszen virított fején. Helyet foglaltam vele szembe.

— Jó reggelt! — Széles mosolyától és éles hanghordozásától a hideg futkosott a hátamon.

— Jó reggelt! — köszöntem vissza halkan, kerülve a szemkontaktust.

Némaság és fusztráló levegő. Ez volt a legpontosabb leírása a szituációnak. A kis ideig tartó kínos csöndet egy pincérnő szakította meg.

— Mit hozhatok az uraknak? — kérdezte kedvesen a fiatal nő. Roger, a menedzserem leadta a rendelését én, viszont nem kértem semmit. Csak minél hamarabb túl akartam lenni ezen.

A nő elsétált, és a szembe ülő férfi már kezdte is:

— Egyből a tárgyra fogok térni, jót fog tenni a karrierednek is hidd el — szavait lassan és érthetően közölte.

Bólintottam. Ebben nem kételkedhettem, ha valami jó a karrieremnek, azzal nő a bevétel is.

— Szereztünk neked egy aranyos pofival megáldott, Angol közszereplőt. Eleanor Calder. Egy tünemény — Idétlenül vigyorgott, majd dölthátra a székében.

Hitetlenül pislogtam rá. Mintha hason rúgtak volna. Csak örülni tudtam, hogy Niallel terveztem enni, emiatt a gyomrom pedig még üres volt.

— Várjunk egy kicsit! Nem úgy volt, hogy ameddig nem keltek feltűnést, addig semmi dramatikus változtatás nem fog történni? — találtam rá újra hangomra.

Elegem van! Már megbeszéltük egyszer, hogy nem fognak ilyenek történni, ha a nadrágomban tudom tartani a farkam feltűnés nélkül. Ugyanis szerintük az, ha felvállalom magam, nem tesz jót az imidzsemnek. Faszság! Sok rajongóm már így is sejti mi van, és nem szándékoznak tágítani.

— Jajj Louis, ez nem egy dramatikus változtatás. Ez egy újabb népszerűségi löket a közmédiában — egyből megnyugtató hangnemet vett fel. Biztos látta már rajtam, hogy a kiborulás vékony kötelén táncolok.

— Egy párkapcsolat eléggé dramatikus — nyomtam meg a "dramatikus" jellzőt, és éresztem, hogy kezdi ténylegesen feszegetni a határaimat.

— Nem muszáj egyből egy romantikus párkapcsolatnak lennie, találkozol vele, megismered, elmentek vacsorázni, néha összefuttok. A média ebből viszont csak azt fogja látni, amit mi mutatunk meg — hangját még mindig a barátságos, lágy jelzők írták volna körül, csak hogy ettől jobban felment bennem a pumpa.

— Vagyis azt, hogy az utcán fogdosom a seggét, mi?! — Ingerületemet nem is próbáltam már fékezni.

Nem elég, hogy eddig rendszerességgel kerültem minden héten más lány ágyába a köztudat szerint.

— Louis, nyugodj le! Tudod, hogy ez lesz akármennyire is hangosan hisztizel — keményített be miután rájött, hogy a szép szó, holmi kevés az esetemben. — Most pedig elmehetsz. Ne késs! Este küldök egy kocsit, és elmentek egy nyugalmas vacsora keretében megismerni egymást — mondta, tagadást nem elfogadóan a végére.

— Kúrva jó! — hangomat felemeltem és rácsaptam az asztalra.

Felálltam, s gyors léptekkel kimentem a friss levegőre. Beültem a kocsiba és próbáltam mély levegő vételekkel lenyugtatni magam. Elfordítottam az auto kulcsát, majd elindultam dolgozni.