Let Me Love Him - hu [L.S.]

ELEVEN

Reggel már felöltözve a hallban vártam Niallel Zaynt, hogy megbeszéljük mit csináljunk ma.

— Jó reggelt! — Lépett ki az énekes a liftből, jobb oldalán egy csinosan felöltözott lánnyal.

Egy csókot lehelt arcára, majd gyenkéden rácsapott a fenekére. A lány kuncogott néhányat, és a kijárat felé vette az irányt.

— Ez meg ki volt? — Néztem végig a lányon tetőtöl-talpig. Mini szoknya. Túlságosan is rövid mini szoknya.

— Nem tudom. A büfénél találkoztunk, hívjuk csak zenei ihlet gyűjtésnek — Húzta fel a szemőldökét az énekes.

Egy egyszerű laza, piros inget és egy szaggatott farmert viselt, fekete csizmával és napszemüveggel.

— Mi a terv mára? — Kérdeztem inkább.

— Elmehetünk Venic beachre. De előtte ehetnénk valamit — Dopta fel az ötletet Niall.

— Jön a barátod is? — Nézett rám Zayn.

— Először is: nem a barátom. Másodszor: még a száma sincs meg — Ecseteltem, majd elindultunk .

— Leszoptad, de nem kérted el a számát? — hitetlenkedett nagy hangerővel a fekete hajú.

— Ne olyan hangosan! — szóltam rá — És egyébként is, én megadtam a számom neki még a gálán, csak nem keresett azóta — Rántottam meg a vállam, mintha nem zavart volna. Kivéve, hogy igenis heccelt a tudat, hogy kereshetne, ha akarna.

— Jajj, de szerencsétlen vagy Tommo! Nyílván valóan nem tud kiigazodni rajtad, így neked kell lépned! — Egyértelmüsített Niall.

— No shit Scherlock! Szerintem én elég nagyot léptem a tegnap előttivel.

— Na jó, akkor most én fogok lépni! Írok Liamnek, hogy nincs-e kedve eljönni velünk és majd megírom neki, hogy jöhetne vele Harry is — Jelentette ki Zayn, majd írt haverjának, aki másodperceken belül válaszólt is neki.

— Na? Jönnek? — Kérdeztem immár a kocsiban ülve.

— Nyugi van hősszerelmes, igen. A Melsore Avenél találkozunk — Mondta a masodik mondatott leginkább a sofőrnek.

Még előttük megérkeztünk. Kiszálltunk és az egyik üzlet árnyékában megálltunk, a kötelező személyi testőrrel.

Tíz perc várakozás után, a kaliforniai melegben, egy fekete Range Rover lassított le közvetlenül elöttünk. Nyitódott az ajtó és Harry kecses lábait láttam meg.

A bulin viselt csizmája volt rajta egy fekete farmerral és egy fehér, a szokásos "első három gombot csak azért is úgy hagyom, hogy zavarban legyél miatta" inggel. Gyűrükkel fedett ujjaival hajába túrt. A szemébe néztem és ő csak elmosolyodott. Fasza, Tomlinson! Úgy megnézted magadnak, mint egy 12 éves kislány. Tiszta szerencsecsomag vagy.

Mindenki köszöntött mindenkit, majd elindultunk egy kávézót keresni.

Mi a göndörrel hátul mentünk egymás mellett síri csöndben, míg a többiek előttünk, mint egy csorda.

Hamar találtunk egy megfelő helyet, ahol még reggelizni is tudtunk. Leültünk egy viszonylag elszeparált asztalhoz. Niallnek az asztalfőnél jutott hely, Zaynek belül mellettem, velem szembe pedig Harrynek aki Liam baloldalán ült. Elhelyezkettünk és korábban megrendelt italainkat, illetve ételeinket elkezdtük enni.

A témák csak úgy jöttek maguktól, egy másodpercre se volt csönd. Igazán boldognak, felszabadultnak éreztem magam a fiúk körül. Csupán egy pillanatig néztem a szemben ülő fiú arcára, de az, mint aki megérezte volna tekintetem magán, egyből felém fordította fejét. Hirtelen elvesztem gyönyörű zöld szemeiben és ezt nyílván valóan ő is észre vette, mert elkezdett vigyorogni. Fejét lehajtotta majd arcára erőltett egy komoly tekintett. Én úgy gondoltam húzom még egy kicsit az agyát, így kinyitottam a szám és műanyagpoharamból kilátszódó szívószál végét, kéjelgőn számba helyeztem, majd lassan beleszívtam. Szemén átsuhant a vágy és az akarat.

— Ki megyek a mosdóba — Köhintett egyett, majd hirtelen felállt helyéről. Talán biztos, hogy totálisan lecsekkoltam őt miközben elsétált mellettem.

Ismeretlen: Tudod igazán utánnam jöhetnél, ha már ekkora zűrzavart csinálsz a fejemben. Na, meg persze egyéb tájt is!

Kizárt, hogy ez ne Harry lenne.

— Mindjárt jövök — Szóltam és én is elhagytam az asztalt.

Bele se gondoltam, hogy ez mennyire félre érthető lehet. Fogalmam sincs mi ez az egész. Vágyódás, szenvedély, áhítozás. Franc se tudja, de nem bírom visszafogni magam.

Beérkezve a férfi mellékhelyiségbe, Harryt a kézmosó lapján ülve találtam meg. Közelebb mentem hozzá.

— Hogy vagy? — Próbáltam oldani a kínos csöndett.

— Jaj, fogd be és csókolj meg! — Magához húzott és lábait oldalam köré kulcsolta.

A nagy lendülettől egyik kezem combján, másik pedig a mosdón támaszkodott meg.

A csókot leginkább én domináltam. Nyálunk és nyelvünk már egy ideje összevolt keveredve, amikor Harry telefonja tudtunkra adta, hogy valaki üzent neki. Kezével hátsózsebéhez nyúlt és még a csókunk közben felnyitotta ujlenyomatával okos készülékét. Elvállt és hangosan felolvasta képernyőjét.

— Légyszi ne a mosdóban szentcséktelenítsétek meg egymást, köszi. Liam — olvasta vigyorogva.

— Na, gyere! — Megfogtam a kezét amíg ő leugrott és elindultunk kifelé.

Kiérkezve elég kellemetlen volt a szituáció.

— Szerintem menjünk — mondta a göndör elpirulva. Megfogta kávéspoharát és az ajtó felé indult. Kiérve megállt a bejárat előtt, hogy bevárjon minket.

— Na és most merre? — Kérdeztem, miközben hátulról kétoldalt megfogtam a derekát. Ő összerezzent és hátát mellkasomnak nyomta.

— A közelben van a Pink Wall. Csinálhatnánk pár fotót — Mondta az Ír.

— Én bisztos nem modellkedek a szabad időmben is neked, Niall — Pimaszkodtam, majd felé fordultam, teljesen elválva a göndörtől.

— Nekem jól jönne pár kép — Mondta Liam.

— Találok én mást helyetted, Tommo — Mondta "sértődötten" és új barátunk mellé állt, majd elindultak célunk lokációja felé.

Oda érkezve Naill rajtam és Harryn kívűl mindenkiről csinált képeket, és bár a zöld szemű elképesztően nézett volna ki a fal előtt, ő inkább rám szentelte idejét és random dolgokról beszélgettünk. Niall épp Zaynt fotózta, aki igazán merészen, de meglepően jól festett piros ingjében a rózsaszín sokaság közepén.

— Hát Zayn, erre vagyok a legbüszkébb — Mondta a fotós és megmutatta telefonján a fiúról készült képeket.

A nap további részét Venici beachen tőltöttük, próbáltunk kikapcsolódni és elfelejteni a munkát, csak fiatalokként viselkedni. Persze a rajongók, akik felismertek nem segítettek a figyelem elkerülésében. Legalább kárpotólt a megilletődésük és zavaruk, hogy ennyi híres emberrel találkoztak egy helyen, egyszerre .

Elköszöntünk a fiúktól és nehezemre esett, nem megcsókolni Harryt, de akármelyik pillanatban lefotózhatnak, így nem kockáztathatunk. Na meg persze az se bisztos, hogy engedte volna. Nem tudom, hogy hányadán állunk jelenleg, de nem akarom elsietni a dolgokat. Vagy elijeszteni őt. Sok idő után végre tényleg kezdek érezni akármilyen vonzalmat valaki után.