Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

4. rész

Másnap én már nem szerettem volna elmenni otthonról. Mondtam anyának, hogy szóljon Sakura senpainak, hogy ma nem szeretnék bemenni. Lehet délután benézek hozzá. Sütök neki valamit. Holnap már úgyis küldetésre kell mennünk, mint a hetes csapat.

Olyan tizenegykor keltem ki és öltöztem át. Még csak most fogom fel, hogy én tényleg elmondtam Kakashinak mit érzek. Végig kellett volna hallgatnom? Nem.. jobb ez így.
Ott van neki Aiko. Tuti megint vele van...

- Nem nem nem. Nem gondolunk rá. Inkább csináljuk a sütit - nyitottam ki a szekrényt és vettem elő egy tálat.

***

Végül két óra múlva elkészül a fagyis mochi. Csináltam még ebédre miso levest, hogyha anyukám hazajön neki már ne kelljen. Mikor kész lettem és öltözni akartam, hogy indulok a senpaihoz kopogtak az ajtón. Ha anyáék jöttek volna haza, bejönnek a kulccsal. Tenten most egy hosszú küldetésen van a csapatával. Hát akkor vagy Narutoék vagy Kakashi. Igen.. ezek Narutoék.

- Megyek már - kiabáltam ki az ajtón kívülre.

- Szia Amaya - köszönt Naruto amint kinyitottam az ajtót. Na igen, hogy is gondoltam, hogy más jött volna.

- Sziasztok fiúk, mi járatban itt? - jaaj kérlek, csak ne Kakashit mondják.

- Behívhatnál, szerintem beszélnünk kell - hát igen, Sasuke mindig Sasuke marad.

- Gyertek - mosolyodtam el - üljetek le mindjárt hozok egy kis sütit meg teát.

- Tessék - tettem le eléjük a tálcát - miről szeretnétek beszélni? - dőltem hátra a foltelben.

- Ne játszd a hülyét Amaya, mi volt tegnap Kakashival? Elmentetek beszélni, ma meg ki se mozdultál. Elmondtad neki nemde? - Sasuke túl okos, és gyanakvó. Míg Naruto csak a sütit tömte magába ő higgadtan ült velem szembe, ezzel jelezve, hogy most nem egy viccet akar mesélni. Na meg, nem mintha tudna.

- Hát ez egy hosszú történet - kezdtem bele, majd elmeséltem nekik mindent. Hogy miért maradtam itthon, miért nem hallgattam végig Kakashit stb. stb...

- Na ez így nem semmi - szólalt meg végre Naruto is.

- Csak úgy kérdezem, mert persze nem érdekel, de láttátok ma Kakashit? - kinek hazudok, persze, hogy érdekel.

- Hát ami azt illeti, beszéltem is vele - vakargatta a fejét Sasuke.

- Tényleg?! - kaptuk fel egyserre a fejünket Narutoval - mit mondott? - szólaltam meg ezúttal magamba.

- Ez úgy volt, hogy mára megbeszéltük, hogy találkozunk mert valamit meg kell beszélnünk. Ez még régebben volt, szóval nem lett belőle semmi. Viszont mindketten elmentünk, és elmondta, hogy mit mondtál neki tegnap este. Kérdezte még, hogy tudtam e róla. - fejezte be. Ennyi?

- Nem mondott semmit? - bár egyértelmű.

- Nem - épp ahogy vártam - viszont mondta, hogy öt órakor mennünk kell a Hokagéhoz.

- Juuj tényleg, én Sakura senpaihoz indultam. Szeretnétek ti is jönni?

- Nem, menj csak, mi megbeszéltünk a fiúkkal egy fiús estét - mondta Naruto nagy vidáman, Sasuke pedig már az ajtóban volt rá várva.

- Rendben, akkor kikísérlek titeket, és indulok én is - mentem az ajtóhoz és nyitottam ki - akkor sziasztok - intettem nekik.

- Szia Amaya - integetett vissza Naruto.

- Később találkozunk - tudta le ennyivel Sasuke. Hiába imádom őket. Most egy kis időre megfeledkezdtem a tegnap történtekről.

Gyorsan átöltöztem, az én szokásos ruhámba, amin a klánunk jelképe van. Még magamhoz vettem az orvosi ruhámat ha netalán segítenem kell. Csomagoltam el a sütiből és indulhattam is.

Ahogy beértem köszöntem a recepciós lánynak és indultam Sakura senpai irodájába. Bekopogtam majd vártnál a válaszára.

- Szabad - szólt ki, én pedig beléptem az ajtón - áhh szia Amaya nem számítottam ma rád.

- Üdv Sakura senpai, hát nem terveztem, hogy ma bárhová is megyek, viszont, hogy eltereljem a figyelmem sütöttem sütit és gondoltam hozok neked - tettem le elé a kosarat.

- Oh köszönöm - nézett bele a kosárba - volt itt Naruto és Sasuke - na erről meg nem szóltak - szóval nem kell magyarázkodnod tudok mindent.

- Ez most még jól is jött. Na, és történt valami érdekes?

- Ami azt illeti, igen, és egyáltalán nem jó - na ez meglepett.

- Senpai kezdek megijedni - most tényleg ennyire rossz dolog történt?

- Gyere inkább megmutatom - ment ki az ajtón én pedig követtem.

Teljesen a legalsó szintig mentünk. Dehát itt titkos ügyek vannak. Nem szoktunk mindennap lejárni csak ha nagy a baj.

- Senpai, mostmár tényleg félek.

- Hát ha ez így folytatódik mindannyiunknak kell. Gyere ide - hívott közelebb egy asztalhoz. Lehúzta a leplet és asztalon egy ninja feküdt.

- Dehát... ez egy konohai ninja. Mi történt vele? - néztem a csukott szemmel lévő ninjára.

- Alszik - suttogta. Ez most csak egy vicc? Alszik?

- Mi? Alszik? Dehát akkor miért nem kel fel? - értetlenkedtem tovább. Ilyennel soha nem találkoztam még.

- Nem tudjuk. Semmi baja nincs, a chakrájával is minden rendben, de nem kell fel. Tegnap este hozták be az elsőt akivel nem tudtak mit kezdeni. Ma reggelre pedig már tizen fekszenek itt lent. Az első ninja társai szerint az egyik küldetésen eltalálta valami és öt perc múlva elaludt. - mesélte el Sakura senpai

Hát én teljes sokkot kaptam. Mi az, hogy alszik és nem kel fel? Ez valami új technika lenne? Dehát ilyenről soha nem hallottunk még.

- Senpai, ha ez egy új technika amit eddig nem is ismertünk nagyon óvatosan kell lennünk. Ráadásul semmit nem tudunk - nekem ez magas.

- Ide hívtam Tsunade-samát, de nem hiszem, hogy ő többet fog tudni mondani.

Nagyon rossz előérzetem van.