Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

18. rész

Reggel egyedül ébredtem de egy beszélgetésre. Valaki van itt. Ahj meg kell próbálnom felállni. Feltoltam magam az ágyról és sikerült is. Pár lépés is ment de mint mindig elestem. Ilyenkor Kakashi hol van?

- Minden rendben? - szaladt be hozzám. Meg sem szólaltam.

- Nem megy - sírtam el magam majdnem.

- Na nyugi, még csak reggel van - jött oda hozzám és segített fel - menni fog az csak - nem tudta befejezni mert nyílt az ajtó.

- Kakashi nem hallgattál végig - jött be egy gyönyörű szép nő, de mit keres ő itt? - oh nem tudtam, hogy van egy lányod - na jó, már nem is szép.

- Hát nem éppen - néztem rá nem túl szépen.

- Mondtam, hogy várj meg kint Himiko - szólt hozzá egy kicsit ingerülten.

- Kakashi ki ő? - markoltam meg a ruhája oldalát. Nem tetszik ez a nő. Nagyon nem.

- Hát egy... - kereste a szavakat de félbeszakította a szobában lévő harmadik személy.

- A jövőbeli felesége - közölte mosolyogva.

- Tessék?! - akadtam ki egy kicsit hangosan - ez igaz? - néztem Kakashira, hogy magamra vonjam a figyelmét.

- Ez bonyolult - fogta már megint a tarkóját.

- Hát akkor, én elmentem - álltam fel és megpróbáltam elsétálni a szekrényig. Végre sikerült is.

- Várj, segítek - jött volna felém de nem akarom, hogy ezek után bármiben is segítsen.

- Nem kell, megy egyedül is - próbáltam meg ismét kisétálni a fürdőig de a lábaim úgy döntöttek nem akarnak kimenni.

- Mondtam igaz - fogta meg a derekam - Himiko most azonnal menj innen ki. Mindjárt megyek - szólt rá mostmár nem tűrő hangon.

- Kint megvárlak - szólt vissza hallkan. Szóval fél Kakashinak ettől az oldalától.

- Ne kérdezz semmit, elmondok mindent csak üljünk le - lépkedett velem az ágyhoz - nem szeretem - szögezte le.

- Kicsit ironikus nem? Aiokot se szeretted, aztán mégis, mi lett belőle? - kezdem már unni ezeket a nőszemélyeket.

- Igazad van. De egyiket se szerettem. Himikot pedig még az apja akarta hozzám adni. Mikor gyerekek voltunk azt mondták egy nap el kell vennem. Persze azóta többször is felkeresett, de mindig nemet mondtam neki. Most pedig már eljött. Kérlek hidd el Amaya, életembe nem szerettem még senkit rajtad kívül.

- Megígéred, hogy nem hagysz el? - néztem rá a könny áztatta szemeimmel.

- Megígérem csak ne sírj - törölte le a könnyeimet - elszeretnél még menni valahová? Inkább én vinnélek el.

- Um-um - ráztam a fejemet - meg kell hagyni, legszívesebben aludnék egész nap. De veled mehetek az irodába?

- Persze, de előtte öltözz fel, aztán segítek kimenni a konyhába. Az ajtó előtt megvárlak - állt volna fel az ágyról de visszahúztam.

- Nem akarom, hogy kimenj - sütöttem le a szemeimet.

- Heh? Nézzem ahogy öltözöl vagy segítsek? - nézett rám.

- Igaza van Sakura-senpainak, tényleg perverz vagy - vágtam bele az arcába a párnát.

- Értem, szóval ti rólam beszélgettek - dobta ő is hozzám a párnát és lenyomott az ágyon.

- Nem is - fordítottam el a fejem.

- Hát hogyne, persze, azért vagy zavarban - simítottt ki egy tincset az arcomból - olyan gyönyörű vagy - nézte az arcomat.

- Tényleg zavarba jövök - fordultam felé de rájöttem, hogy túl közel van. Ha nem lenne rajta a maszk, félnék, hogy megcsókolnám.

- Az csak jó. Na, hogy is volt az, hogy perverz vagyok? - ez tuti direkt csinálja.

- Ahj ne már - takartam el a kezemmel az arcom - miért kínzol?

- Kínoználak? - tette a kezeimet a fejem fölé.

- Igen és perverz is vagy - néztem immár a szemébe.

- Lehetséges - húzta le a maszkját és még közelebb hajolt hozzám. Azt hittem megcsókol de nem tette - Akkor gondolom ez se tetszene - húzódott volna el de nem hagytam.

- Ne - húztam vissza. Ahj ő nyert és ezt tudja.

- Húznám még az agyad de már én is nagyon akarom - amint kimondta összeillesztette az ajkainkat. Hah ez az érzés. Egyszerűen felülmúlhatatlan. Gyengéd, érzelmes.. nem tudok vele betelni - elhiszed végre, hogy nem kell senki más.

- El - öleltem a nyakát és simogattam a haját közben - érzem. És nagyon jó. Leírhatatlanul boldoggá teszel.

- Örülök neki - nyomott egy puszit az arcomra - jobb ha már kimegyünk mielőtt ránktörik az ajtót. Majd este folytatjuk - kacsintott rám.

- Te tényleg perverz vagy - fogtam meg a kezét, hogy felhúzzon - nem öltözök fel, jó így is.

- Szerintem is - nézett a fehér pólóra amit tőle kaptam - na gyere - vett fel az ölébe.

- Végre, mi tartott ilyen sokáig? - türelmetlenkedett az a nőszemély.

- Semmi olyan ami érdekelne - tett le közben a székre - gyere Himiko kikísérlek.

- Dehát nem mondtam, hogy megyek - makacskodott tovább.

- De én igen - tyuha hát ha nekem valaki ilyet mondana, azért kapna egy pofont.

- Chh - kapta fel a vizet és kiviharzott az ajtón.

- Végre - fújtam ki a levegőt.

- Mit szeretnél reggelire? Utána pedig bemegyünk az irodába de nem sokáig. Azután azt csináljuk amihez kedved van - vette fel a kötényét. Tiszta háziasszony, de én így szeretem. Nemsokára már én fogom helyette csinálni.