Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

23. rész

Amaya szemszöge:

Végeztem a kórházban is. Meg kell hagyni elég fárasztó tud lenni. Sakura-senpai elakart hívni, hogy menjünk el vacsorázni de mondtam neki, hogy majd máskor mert várnak rám. Persze rögtön megértette mivan és mondta, hogy majd bepótoljuk.

- Elfáradtam - nyitottam be az irodájába.

- Téged nem is zavarna ha itt lenne valaki? - nézet rám. Úgy látszik már unja a munkát.

- Hát zavarni nem zavarna. Csak kínos lenne - ismertem be. Tényleg jobb lenne ha kopognék. Dehát konohai vagyok.

- Nem végeztem a munkával még, ne haragudj - lépkedtem közben hozzá.

- Semmi baj. Tudok segíteni? - öleltem át hátulról.

- Mmm - nézegette a papírokat - pecsételnél megint nekem?

- Persze - húztam mellé egy széket.

- Volt itt Himiko - nyújtotta át a papírokat.

- És mi volt? - nyúltam a pecsétért.

- Elmondta, hogy mit csinált és, hogy csak nem kerültél el. Aztán mondta, hogy vegyem el és békén hagy - írogatta a papírokat.

- Mit mondtál neki? - vettem el egy újabb papírt.

- Belementem - suttogta. Tényleg nem erre a válaszra vártam.

- Mih - ejtettem ki a pecsétet a kezemből.

- Nana nyugi, ne félj - fordult felém azonnal - azért mentem bele, hogy eltudd majd zárni a chakráját.

- Dehát... - próbáltam megcáfolni a mondandóját de nem hagyta.

- Nem, nincs semmi. Jaaj nehogy sírj nekem - karolt át - téged foglak elvenni és nem mást - húzott magához.

- Az ilyenekkel úgy zavarba tudsz hozni - bújtam bele a mellkasába.

- Tudom, de ilyenkor még aranyosabb vagy - nyúlt az állam alá.

- Szóval az előbbit vehetem egy lánykérésnek? - néztem a szemeibe.

- Talán - suttogta az ajkaimra és szép finoman megcsókolt.

- Kakashi-san - kopogott be Shikamaru és nyílt az ajtó de amint meglátott minket vissz is fordult - tudod mit, majd inkább holnap - mondta mielőtt bezárta az ajtót.

- Mondtam, hogy egyszer meglátnak - bújtam vissza a mellkasába.

- Zavar? - tette a kezét a hajamra.

- Nem. Csak kínos és olyan kellemetlen más előtt. Az úgy hangzik mintha nem vállalnálak fel. De én csak.. ajh kínos és kész - fogtam a ruháját.

- Értem nyugi. Viszont hozzá kell szoknod, hogy bármikor megláthatnak. És holnap ezért fogunk együtt menni a megbeszélésre is - ah még az is.

- Tényleg, sensei vagyok - jutott eszembe hirtelen.

- Úgy érzem senseiként több dolgot fogsz elfelejteni mint én - engedett el.

- Na még mit nem. Amúgy nem vihetnénk ezeket haza? Éhes vagyok, nem akarok már itt ülni - még vacsorát is csinálni kell.

- Rendben, vigyük és otthon befezem - állt fel, hogy összepakoljon.

***

- Hah de jó itthon - ültem le a székre - semmi energiám nincs - borultam rá az asztalra.

- Akkor én csináljak neked vacsorát? - állt mögém és megsimogatta a hajamat.