Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

28. rész

Szörnyű hallani a sikolyokat, a robbanásokat, az egészet, miközben itthon ülök. Vagyis ha tudnék ülni. Mert csak fel alá járkálok. Ahj a vitaminjaimat se vettem be.
Öntöttem egy pohár vizet és beletettem őket. Egy idő után már meglehet szokni.

Csönd lett. Már egy ideje csönd van. Akkor ez azt jelenti, hogy győztek és megvédték a falut. Ez már tényleg megnyugvás. De csak akkor fogok teljesen megnyugodni ha hazaér az én szerelmem. Addig nem tudok.

Leültem a kanapéra és csak vártam. Átöltöztem a pizsamámba, és elmentem fürödni is, de nem sikerült nem aggódnom. De ebben legalább kényelmesebb volt. És már eltelt másfél óra, hol van? Mért akarja, hogy aggódjak?

- Amaya gyere gyorsan - rontott be Shikamaru - hol vagy? - sétált be.

- Mi történt? - álltam fel azonnal.

- Sokan megsérültek, és az orvosi ninják nem bírják. Ráadásul Kakashi is megsérült. Segítened kell - állt meg előttem.

- Mih?? - fagytam le.

- Kakashit lásd el te, kérlek. Talán ő sérült meg a legjobban. Ő védte meg a falut. Ő volt az igazi hős. Ezek a ninják túl erősek... És - ennyi elég volt.

- Vigyél hozzá - parancsoltam neki.

- Várj már - vette el a pokrócot a kanapéról - hideg van kint, megfázol így. Gondolom fürödtél - terítette a vállamram - Nem tudsz szaladni igaz? - fogta a tarkóját.

- Um-um - ráztam a fejem - Sakura megtiltotta.

- Rendben, kapaszkodj akkor a nyakamba - vette fel az ölébe, ahogy kiléptünk az ajtón - nemsokára ott vagyunk.

- Mindenki jól van igaz? - szorítottam a nyakát - Nem akarom látni ahogy megsérülnek. Ráadásul én ott se lehettem.

- Jól vannak, nyugi. Ne aggódj ennyit. Nem vagyok orvos de azt tudom, hogy árthat a babának. Kakashi jól lesz, de meg kell nyugodnod - mindig meg tud nyugtatni.

- Köszönöm Shikamaru - hajtottam rá a fejemet.

- Megérkeztünk - ugrott le a többiekhez. Mindenki Kakashi körül állt.

- Amaya! - kiáltott fel mindenki.

- Köszönöm Shikamaru - engedtem el a nyakát és Kakashihoz léptem akit Sakura próbált gyógyítani.

- Ahj nem megy, ennyi chakrám nincs - akkor sem adta fel, és észre se vehette, hogy itt vagyok én is.

- Nyugi Sakura, majd én - térdeltem le vele szembe.

- Amaya - könnyezett be a szeme - köszönöm. Nem vittük be a kórházba, mert nagyon rosszul volt.

- Menj a többiekhez - elég sokan megsérültek azért - nekem van elég chakrám. Menni fog.

- Kakashi, Kakashi, kelj fel - szólítgattam.

- Amaya... - mondta ki nehezen, de legalább reagált - mit keresel te.. - kezdett el köhögni.

- Fogd be te buta. Ne beszélj. Csak próbáld nem elveszíteni az eszméletedet - vettem le a ruháit teljesen és adtam neki egy kis fájdalomcsillapítót abból a piros dobozból amit gondolom Sakura hozott.

- Tudunk segíteni? - állt mellém Naruto.

- Tegyél valamit a feje alá - kezdtem el begyógyítani a hasán a nagy sebet - Kakashi le ne merd csukni a szemedet - kiabáltam rá sírva amitől látszólag magához tért - mi történt? Mert a seb sehogyse akar begyógyulni.

- Valamit beleszúrtak aztán a karját és a lábát is megszúrták valamivel - mesélte el Kiba.

- Ezzel nem tudok így mit kezdeni - összetettem a kezeimet és kézpecséteket kezdtem el formálni - elveszíteni viszont nem foglak Kakashi.