Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

35. rész

Harutot vártuk az akadémia kapujában, és épp akkor engedték ki a diákokat. De a kisfiam sehol nem volt. Pedig tíz perc alatt ki kellett volna jönnie.

- Én bemegyek - hagytam ott Kakashit - Mitsuko - állítottam meg a volt diákomat - Haruto még bent van?

- Az osztályteremből mindenki kijött - ért be Kakashi is, de én azonnal keresni kezdtem a folyosókon.

- Várj megyek én is - szólt utánam Mitsuko.

Öt perc keresgélés után meghallottam egy fiú hangot. A régi gyakorló pályáról jött.

- Lehet csak hazudta, hogy a hokage fia - nevettek.

- Igazad van. A haja is milyen már, lila. Szörnyen néz ki. Tök lányos. Attól, hogy lila biztos nem tartozol a Himari klánba. Csak egy hazudós vagy - és amint benyitottam az egyik fiú Haruto haját tépte a másik egy kunait fogott rá.

- Hazugoknak nincs helye itt - lendítette felé a fegyvert. És ekkor ugrottam közéjük, hogy megvédjem a fiamat. Így az én karomba állt a kunai.

- Anya! - sikított fel.

- Nyugi mostmár itt vagyok - húztam magamhoz.

- Anya a k-karod.. - rémült meg.

- Semmi baj, te jól vagy? - tettem a kezem a hajára - fáj?

- Picit, de mostmár jobb, hogy itt vagy - ölelt át majd felálltunk.

- Áhh - kiáltottam fel ahogy kihúztam a kunait.

- Amaya - kapott el Kakashi, hogy véletlen se dőljek el - ihh elég mély - nézett a karomra.

- Apu - örült meg Kakashinak.

- Gyere Haruto - vette fel a másik karjába, de még mindig tartott - meg tudod gyógyítani magad édesem?

- Megh - dőltem a vállának - lett egy harmadik sebem is egy nap.

- A Hokage - fagyott le a két fiú.

- Már nem - tettetett gondolkodást Kakashi.

- Az ő fia. És a haja.. azt tőlem örökölte - néztem rájuk mérgesen - egyáltalán nem hazudott. Sose hazudna. Nekem is szörnyen néz ki, hogy lila a hajam? Tudjátok miért lila? Mert ez a..

- Himari klán jellemzője - vette át tőlem a szót Mitsuko - amiről ma órát tartottam. Talán még az Uchiháknál is erősebbek. Sőt, biztos. Leginkább az átkokhoz értenek, de minden téren helyt állnak.

- Ti mégegyszer a közelébe mentek a fiamnak, én nem állok jót magamért - vettem el Kakashitól.

- Anya, én szeretem, hogy lila a hajam. Baj lenne? - szomorodott el.

- Egyáltalán nem az - fogta meg a fejét Kakashi - olyan erős leszel mint anya - hajtotta a vállamra a fejét.

- Menjetek, majd én lerendezem őket - ment el Mitsuko a fiúkkal.

- Anya mesélsz nekem a klánunkról? - pihent a vállamon.

- Hát hogyne - majd átölelt Kakashi és így mentünk haza.

***

- Jobban vagy? - ültem Haruto ágyán és simogattam a buksiját. Tény, hogy rá több odafigyelés kell mint Haruéra. Kakashi le sem tagadhatná.

- Jobban. Örülök, hogy olyan erős lehetek mint te - mondta boldogan.

- De aranyos vagy - mosolyogtam rá - Segítek majd edzeni, de most aludni kell. Jó éjszakát - nyomtam egy puszit a homlokára.

Kakashival leültünk még enni és beszélgetni miután lefeküdtek. Hiányoztak ezek a beszélgetések.

- Elmosogatok és lefeküdhetünk mi is - tettem a tányérokat a mosogatóba.

- Rendben - állt mögém - emlékszél még? - húzta fel a pólóját rajtam. Nem, mindig én alszok benne. Már az enyém.

- Kakashi a gyerekek - nevettem el magam - de emlékszem. Alighanem ekkor lett Harue.

- Már alszanak egy ideje. Ezért vagy egy szál pólóba nem? - igaza van.

- Csak mert fürödtem és ebbe szoktam aludni - igaz amit mond, ha elaludtak, mindig ebben vagyok.

- Nem nőtted ki - húzott magához.

- Neked valami riválisod a mosogatás? Sose hagyod - döntöttem a mellkasának a fejemet.

- Hmm lehet - csúszott le a keze a combomra.

- Felfognak kelnih - töröltem meg a kezem és a számra raktam.

- Hányszor elmondtam, hogy vedd el - húzta el a kezemet.

- De már nem ketten vagyunk - néztem az ajtókra, hogy nem e nyílnak ki - ahh - remegtek meg a lábaim az érintesére.

- El ne ess - ölelte át a hasamat és magával szembe fordított - itt is szeretsz ülni, emlékszem ám - rakott fel a pultra.

- Nagyon - tettem a karjaimat a nyakába. Hozzámsimult és felemelte a a pólómat.

- Neh itt - vettem gyorsabban a levegőt - menjünk a szobába.

- Amit akarsz hercegnőm - emelt le a szekrényről.

- Mi lesz ha felébrednek? - hajtottam rá a fejemet.

- Majd csöndben kell élvezkedned, hogy ne ébredjenek fel - zárta be az ajtót.

- Kakashi - csaptam a hátára.

- Meg sem szólaltam - feküdt le velem az ágyba és magára húzott - majd holnap. Úgyis chunin vizsgája lesz Haruénak. Elfognak fáradni.

- Emlékszem mikor először találkoztunk - emlékeztem vissza a legelső találkozásunkra.

- Én is emlékszem. Már akkor is megakartál ütni mert elkéstem - igen, így volt.

- Hát na. De utána muszáj voltam hozzászokni. Így sose siettem - milyen rég is volt.

- Himari Amaya... Hatake Amaya. Nekem így jobban tetszik - puszilt a hajamba.

- Akkor hamarabb is elvehettél volna - húztam magunkra a takarót és átöleltem alatta.

- Fázol? - nézett rám. A kislámpánk mindig ég.

- Picit - amint kimondtam a fal felé fordított és magához húzott, hogy felmelegítsen.

- Hah sokkal jobb. Egyébként - fogtam meg a kezét a takaró alatt - szeretnél még egy babát? - húztam a hasamra a kezét.

- Nagyon örülnék neki - simogatott - még egy babának.

- De még én is - öleltem át a karját.

- Köszönöm - ölelt szorosabban - őket is, és, hogy megajándékozol majd még egy babával.

- Aludjunk. Jó éjszakát szerelmem - hunytam be a szemeimet.

- Jó éjszakát édesem - puszilt a hajamba.

...VÉGE...