Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

34. rész

- Értem - mondta ki Naruto hajnali egykor, miután négyszer elmagyaráztam neki a történetet - hát szerintem megkéne beszélnetek. Nem értek én az ilyenekhez dőlt hátra a tarkója alá téve a kezét. Annyit tudok, hogy Kakashi-sensei nagyon szeret. Mindennél jobban szeret titeket.

- Hát érzem mennyire - játszottam a takaró szélével.

- Na ne legyél ilyen. Beszélj vele. És reggel együtt legyetek. Szerintem te se akarod, hogy a gyerekek most téged keressenek - ölelt át.

- Tényleg nem - adtam neki igazat - köszönöm Naruto - ugrottam rá.

- Nincs mit Amaya, nincs mit - tette a kezemet a hátamra.

- Hát itt meg mi folyik? - lépett be Sasuke - Amaya - lepődött - hajnali egy van mégis miért nem alszotok?

- Majd Naruto elmondja - öleltem meg őt is - meg ne bántsd mert kinyírlak - suttogtam a fülébe - Sziasztok fiúk - léptem ki az ajtón és meg sem álltam hazáig. Ahogy kinyitottam az ajtót, beléptem és vissza is zártam. Majd levettem a cipőmet.

- Amaya - jött ki a szobánkból Kakashi.

- Miért nem alszol? - mentem a konyhába egy pohár vízért - Késő van nagyon.

- Nem tudtam nélküled. Én úgy sajnálom - még én is.

- Én is. Nem kellett volna elmennem. De - tettem le a poharat a pultra - én akkor sem tudom elfelejteni amit láttam - sétáltam be a szobánkba. Átöltöztem és nemsokkal később ő is bejött.

- Tényleg sajnálom Amaya - feküdt mögém - Tudom, hogy még felvagy. Takarózz be mert megfázol - húzta rám a takarót de megakadt valamin a szeme - az én pólóm van rajtad - mondta mosolyogva - Hidd el, egyszer sem akartam azoktól a nőktől semmit. Nekem csakis te vagy az egyetlen nő akire én úgy néztem, hogy nem akarom bántani. A gyerekeim anyukájára. Mindig mondtam nekik, hogy házas vagyok. Alighanem holnap is bejönnek - ölelt át - gyere el, és nézd meg magad mit csinálnak. Ott ülnél mellettem. Hah meg sem érdemellek - engedett el, és ment volna ki, nekem pedig már patakokban folytak a könnyeim.

- Neh - húztam vissza a kezét - ne hagyj itt - fordultam felé és a vállára feküdtem.

- Tényleg nem érdemellek meg - húzott magára és felült velem - Ne sírj, egyáltalán nem akartam, hogy lásd - törölte meg a szememet.

- Kakashi - öleltem át a nyakát, ahogy ültem az ölébe - szeretlek.

- Én is szeretlek hercegnőm - fogta meg az arcomat, és finoman megcsókolt - ez már nagyon hiányzott.

- Nekem is - löktem le az ágyba és én is összeillesztettem az ajkainkat.

- Gyere betakarlak - emelte fel nekem a takarót és hozzábújtam.

- Bemegyek veled holnap - tettem a kezem a mellkasára.

- Így nem jobb? - dugta a póló alá a kezét és pici köröket rajzolt a bőrömre.

- Uhm - hunytam be a szemem - sokkal.

***

- Anya - riadtam fel Haruto hangjára - csinálsz megint olyan - nyitott be a szobába - apa! - szaladt azonnal az ágyhoz.

- Haruto - vette fel az ölébe, és felültem én is - jó reggelt - ölelte át szorosan.

- Miért kiabálsz Haru? - jött be Harue is, és mikor meglátta az apukáját lefagyott.

- Harue - adta a kezembe a fiunkat - gyere ide - tárta szét a karjait, hogy a lányát is megölelhesse.

- Papa! - ugrott az ölébe.