Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

8. rész

A vacsora csendben telt. Egyedül Naruto próbált beszélgetni velem mert látta, hogy zavar valami. Sasuke a maga világában volt, és csak evett. Kakashi és Sai pedig megbeszélték az üzenetet a hokagénak.

Miután befejeztük visszamentünk a szobákba. Elterveztem, kipakolok aztán elmegyek fürödni és lefekszek aludni.

- Ezek a fiúk - jött be a sensei és fújta ki a levegőt.

- Mi történt? - ültem arrébb az ágyon, hogy le tudjon ülni.

- Bementem hozzájuk, hogy megnézzem, hogy haladnak a pakolással - ült le mellém.

- Kitalálom, minden szanaszét van. Naruto az ágyakon ugrál, Sai Sasukét fogja vissza, hogy ne fojtsa meg amiért nem hagyja aludni. Plusz azt se tudják, hogy aludjanak.

- Hű, telibe találtál - mondta kedvesen. Ez a hang… a szívemig hatol, de ezzel együtt tovább is hasítja mint eddig.

- Ismerem már őket - álltam fel - én elmegyek fürödni ha nem gond.

- Szánnál rám két percet, kérlek - meg fogom bánni.

- Legyen - ültem vissza és fordultam felé.

- Őszinte akarok lenni. Nem szeretem Aikot -  persze múltkor szerette - szerette volna ha összejövünk de nem akartam. Vagyis már nem. Kedves meg minden de nem érzek iránta semmit. Hu szóval szeretném ha.. vagyis lenne kedved.. nem izé öhm - na itt már félbeszakítottam.

Azt szeretné mondani, hogy próbáljuk meg? Dehát.. nem ez így nem jó.

- Sensei - szólítottam meg - nyugodj meg. Aztán kezd újra - mosolyogtam rá.

- Rendben. Újrakezdeném. Sose voltam jó ezekbe. Na meg most akarok ilyet először mondani. Tudod.. mióta elmondtad mit érzel csak arra tudok gondolni. Nem tudom miért. De szeretném ha-

- HÉ SASUKE ADD VISSZAA - ma majd én megfojtom Narutot.

-  Hagyd, megnézem én őket, aztán folytatjuk - intettem le a kicsit ideges senseit de ő csak jött utánam.

- Mégis mi a fenét csináltok? - nyitottam be egy kicsit mérgesen.

- Azért az ajtót hagyd a helyén Amaya - állt mellém Kakashi, aki látszólag jól mulatott  a helyzeten.

- Na? Az előbb úgy hallottam nagyon jó kedvetek volt. Hallgatlak titeket - tettem keresztbe a karjaimat.

- Ez izgalmas lesz - ment bejjebb a sensei és leült az ágyra.

- Miért vagy ennyire ideges? Talán megzavartunk valamit? - nézett ránk Sasuke egy perverz vigyorral. Hát én leütöm.

Rögtön Kakashira néztem, aki még mindig jól érezte magát és várta a válaszom.

- Drága Sasukém, ha nem akarsz meghalni elkezdetek most azonnal csiripelni. De rögtön - fenyegettem meg őket. Most már érdekel mit akart a sensei.

Öt percig álltunk így de senki nem akart megszólalni. Hát rendben, ahogy akarják.

- Tudjátok mit, jó éjszakát - mosolyogtam majd bementem és átöltöztem.

Amikor már lefeküdni készültem bejött Kakashi is.

- Elmesélték mi volt. Sasuke elvette Naruto párnáját, mondván visszaadja neki arra, hogy aludjon és ne harcolni használja ellene - őszintén már meg se lep.

-  Ezeket nem lehet egy szobába hagyni. Amúgy sensei elmondja mit szeretett volna mondani? -  fordultam felé.

- Hát nem is tudom.. - vakarta meg a tarkóját.

- Kéreem - muszáj tudnom. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből mit akart.

- Inkább máskor, pihennünk kellene - már majdnem meg volt. Hazudnék ha azt mondanám nem csalódtam.

- Rendben. Jó éjszakát sensei - fordultam neki háttal az ágyban.

- Jó éjt Amaya - kapcsolta le a lámpát és bement a fürdőbe.

***

Hajnali három lehetett mikor arra keltem, hogy nagy vihar van odakint. Tudni kell rólam, hogy én félek tőlük. Mármint amikor már majd leszakad az ég. Utálom őket.

Csak ültem az ágyon felhúzott térdel. Kakashi mintha megérezte volna, hogy van valami, felébredt.

- Mi a baj? - kapcsolta fel az éjjeli lámpát és fordult felém - hé Amaya, ugye nem sírsz? - ült közelebb hozzám

- Még nem - töröltem meg a szemem mielőtt tényleg elsírtam volna magam.

- Mi történt? Én csináltam valamit álmomban? - esett kétségbe.

- Nem dehogy csak.. nagy vihar van kint - hajtottam le a fejem zavaromban - ahj ez olyan kínos.

- Nem az. De figyelj ha szeretnél befeküdhetsz mellém - feküdt vissza és felemelte nekem a takarót.

- Nem zavarna? - néztem rá. Azért ez egy kicsit... hogy is mondják, abszurd?

- Nem, és nem akarom, hogy ne aludj, úgy én se tudnék aludni. Gyere inkább ide - tartotta még mindig a takarót.

- Legyen - feküdtem be mellé mellé ő pedig betakart és magához húzott. Egyből pillangók lettek a hasamban. Az az érzés, leírhatatlan. Egyszerűen nagyon nagyon jó.

- Nyugi, nem kell félned. Megvédelek. Aludj csak nyugodtan - nem is kellett több, rögtön megnyugodtam és el is álmosodtam.

- Köszönöm sensei - simaltam bele az ölelésébe.

Mikor már majdnem aludtam Kakashi megszólalt.

- Nincs mit Amaya, nincs mit. Örökké megvédelek - nyomott egy puszit a hajamba.

Nem tudtam ezen gondolkodni mert elnyomott az álom a senseijel együtt.