Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

32. rész

Reggel nem Harue ébresztett, ahogy vártam hanem a szüleim. Hát nem elfelejtettük bezárni az ajtót? Így a szüleim ránk nyitottak. Cseppet se kínos, de tényleg.

- Amaya - szólalt meg először anya amire rögtön felébredtem. Ránéztem az órára ami négy órát mutatott. Mégis, hogy tudtak bejönni?

- Anya! Apa! - ültem fel, és Kakashi is - áh ez de kínos - húztam fel a lábaimat és ráhajtottam a fejemet.

- Hát na, már nagylányunk van - sétált apa Kakashihoz és köszöntötte. Anya pedig hozzám és a babához.

- Ez nagyon kínos - szorítottam a lábamat.

- Nyugodj meg. Még örülök is, hogy olyat választottál aki ennyire szeret - nézett Kakashira - Igaza van apadnák, már nagylányunk van. Csak a babát akartuk megnézni. Most értünk vissza - és végül meghallottam a picikém sírását is, így kivettem.

- Jó reggelt Harue, kicsit még korán van - hajolt hozzánk az apukája és megsimogatta az arcát. Egyből abbahagyta a sírást.

- Megyünk is nem zavarunk inkább - tolta ki anya apát az ajtón - meg kell etetned, hogy visszaaludjon. Majd később beszélünk. Sziasztok! - csukta be az ajtót.

- Nem elfelejtettük bezárni az ajtót? - dőltem Kakahsinak - ez nagyon kínos volt. Ráadásul a pólód is rajtam - bújtam bele a karjába, amivel utána átölelt.

- Látom a lányunknak is tetszik a pólóm - nézett az ölemben fekvő babára, aki a pólót fogta.

- Látom nem a baba ébresztett - jött be Sakura - korán van feküdjetek vissza.

- Ne, hagyjuk is - adtam az apukája kezébe Haruét - pisilnem kell.

- Áh Amaya, jól áll a póló - vett észre Sakura.

- Hát ennél nem lehet kínosabb - mentem ki az ajtón. Az a póló, leért a combom közepéig. Ezért olyan jó benne aludni. Na meg, olyan illata van mint neki.

Már a mosdóból indultam vissza. Kicsit tovább voltam bent, mert arcot mostam és rendbe szedtem magam. Olyan fura volt, hogy már nem nagy a hasam. Amint kiléptem a mosdóból, nekilöktek a falnak.

- Ismerjük egymást? - néztem az idegen férfira.

- Ismerhetnénk - fogta meg az arcom. El is rántottam a fejem ami neki nem tetszett.

- Engedj el - próbáltam ellökni, csak annyi erőm még nem volt.

- Oh te kis - szorította össze a csuklóimat.

- Engedjen már el - sírtam el magam.

- Dehogy engedlek. Tudod így sokkal jobb vagy mint azzal a nagy hassal - hajolt a fülemhez.

- Neh - csúsztam le a falon - h- hagyjon - a lábam feladta nem bírta tovább. Miért nincs itt senki?

- Shh nyugi tetszeni fog - Kakashi kérlek, segíts.

- Azt mondta hagyd békén. Elég férfiatlan ha egy nő szavát semmibe veszed - hallottam meg Shikamaru hangját.

- Chh mit szólsz te bele? - de meglátta rajta a shinobi ruhát - nem csináltam semmit - szaladt el.

- Jól vagy, csinált valamit? - guggolt le hozzám.

- Shikamaru úr isten köszönöm - öleltem át - nagyon szépen köszönöm - töröltem meg a szemem.

- Jólvan, mostmár nyugodj meg - tette a hátamra a kezét - vicces, hogy ha kereslek utána mindig ölbe kell vinni - emelt fel.

- Nem mondtam, hogy vegyél fel - fogtam meg a vállát.