Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

19. rész

- Nézd Kakashi tudok járni - lépkedtem fel alá az irodájában mivel nem volt jobb dolgom.

- Nagyszerű nagyszerű, akkor délután mehet is az edzés ugye? - nézett rám a papírjai közük.

- Annyira azért nem tudok - futni még nem tudnék.

- Azért kell gyakorolni - fordult vissza ismét a munkája felé.

Úgy gondoltam körbe nézek és kimegyek. De ahogy kiakartam az ajtót nyílt is és arcba csapott.

- Amaya! - pattant fel a székéből a Hokagém.

- Ahj gyűlölöm az ajtókat - fogtam a fejem majd ránéztem ki jött be - ohh istenem már megint te?

- Ezt én kérdezhetném tőled - nézett rám a fekete szemeivel Himiko.

- Mit akarsz megint? - jött oda hozzánk Kakashi és felsegített.

- Tudod te azt nagyon jól. Szervezzük meg az esküvőt - na most mentem innen ki.

- Én mentem - indultam el ismét kifelé.

- Dehát nem tudsz még 100%-san járni - aggódott értem.

- Nem baj az, megoldom - megláttam a szoba sarkába pár rudat. Én nem tudom mire kell, de egyet elviszek - ez kell nekem. Majd jövök - intettem és mentem ki.

- Várj Amaya - sietett utánam Kakashi - ne menj messze oké? - csukta be az ajtót - nem tudnálak vissztartani tudom. De mi lesz ha elfárad a lábad? És-

- Kakashi - szólítottam meg - nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Nem megyek messze. Esküszöm. Hozok neked egy kávét, mit szólsz hozzá? - tettem a kezem az arcára.

- Az tényleg jól esne. De nem kérhetlek erre -  nagyon szeret aggódni.

- De kérhetsz és hozok is neked. De hol kell? - nem vagyok benne biztos, hogy minden ottvan ahol kéne lennie.

- Shikamaru irodája mellett - saját irodája van? Az azért nem semmi - menj el erre balra, és megfogod találni - de előtte - rántott magához - enélkül nem engedlek el - majd lehúzta a maszkját és megcsókolt.

- Idióta, bármikor megláthatnak - dőltem a mellkasának.

- Na és? Nem történt volna semmi - tette a kezét a hátamra.

- De, kínos lett volna. Inkább hozom azt a kávét. Ez se kell - adtam a kezébe a bot szerű akármit.

- Csak óvatosan - engedett el végül, én pedig elindultam arra amerre mondta.

Shikamaruka irodája, Shikamaru irodája... Mégis hol a fenébe van? Csak nem ilyen nagy ez az épület.

- Áh, megis van. Akkor egyel mellette lesz a konyha - nyitottam ki a második - oh mire én itt megtalálok valamit.

Nagy nehezen csak elkészítettem neki. Rémálom ez a helyiség. De legalább kész van és soha többé nem jövök ide be.

- Itt a kávéd - nyitottam be az irodába.

- Köszönöm - vette el tőlem a csészét - fáj a lábad?

- Um-um. Egyre jobban szokik vissza - ültem le vele szembe.

- Ezt jó hallani. Nemsokára végzek és elmehetünk - kavarta meg a kávéját.

- Neked miért nincs annyi dolgod mint a többi Hokagénak? - gyanús ez nekem.

- Hát tudod, Shikamaru mindent leegyszerűsít és amihez nem kellek azt megcsinálja ő - áhh értem, szóval őfelsége lusta.

- Elvégezteted Shikamaruval a munkát. Még egy ilyen lusta Hokagét - viccelődtem vele.

- Ezt inkább meg sem hallottam - mondta, majd a szájához emelte a csészét - azta, ez nagyon finom lett.

- Örülök neki, mert még életemben nem csináltam kávét - végülis teán meg kakaón kívül nem nagyon csináltam mást.

-  Ahhoz képest nagyon finom. Na mit szólnál ahhoz - itta meg az utolsó korty kávéját - ha holnap elkezdenénk újra edzeni?

- Tökéletes, és akkor ma - sétáltam hozzá - elmegyünk ahová tegnap akartál ugye? - átmerjem ölelni?

- Igen - tette arrébb a csészéjét - na mit szeretnél annyira?

- Hát tudod.. csak kinézni az ablakon - fordultam neki háttál.

- Hát hogyne, be is viszem ugye? - nagyon szeret velem szórakozni - na mutasd mit akarsz.

- Um-um, tényleg csak az ablakon akartam kinézni - el sem szakítottam a tekintetemet az üvegről.

- Biztos? - ölelte át a derekem.

- B-biztos - nézett rám közben. Már megint ő nyert.

- Mond el mégegyszer és talán elhiszem - mosolygott a maszkján keresztül.

- Ahj utállak - takartam el az arcom.

- Dehogy utálsz - húzott magához - elmondod még ma mit szeretnél?

- Csak megakartalak ölelni - vallottam be végül. Ezek olyan kínosak.

- És ezt nem merted? Na gyere - fogta meg a kezem és elhúzott az asztalához. Ő leült a székébe - ne félj tőlem - húzta maga elé a kezeimet - érzed? - tette a szívére a tenyerem - soha nem dobogott még ennyire senki miatt.

- Érzem, és nagyon jó - öleltem át és a vállára hajtottam a fejemet - megyünk?

- Menjünk, gyere - vett fel a hátára.

***

- Huuh de szép. Soha nem láttam még innen Konohát - fogtam a korlátott mert hát nem akartam leesni.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. És elmondom újra. Boldog születésnapot Amaya - nyújtott át egy kis dobozt.

- Köszönöm szépen, de nem kellett volna. Nem szeretem az ajándékokat - fordultam felé.

- Csak bontsd ki - elvettem tőle a kis dobozt majd elkezdtem kicsomagolni.

- Úristen de gyönyörű - vettem ki a piros köves nyakláncot - ez valami csodaszép, köszönöm - öleltem át gondolkodás nélkül.

- Látod, így kell megölelni. Segítek feltenni - vette el a kezemből és belerakta a nyakamba.

- Köszönöm mégegyszer - dőltem háttal neki.

- Nincs mit szépségem. Örülök ha tetszik. Menjünk haza - kapott fel az ölébe, és elkezdett velem ugrálni a háztetőkön.

- Tudod te, mennyire megijedtem? - kapaszkodtam azonnal a nyakába.

- Pedig nem kell. Nem hagynám, hogy lees - szorított magához mégjobban.