Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

30. rész

Reggel veszekedésre keltem. Ebben a házban ez valami rutin? Felvettem egy pólót és kimentem. Már megint egy nő? A hangjából ítélve.

- Kakashi - néztem a nekem háttal álló férfira, aztán a konyhában álló nőre.

- Te ki vagy? - szólalt meg a hívatlan vendég.

- Mih? - kérdeztem értetlenül. Ki ez a nő, és miért van itt?

- Amaya - fordult meg Kakashi - csak..

- Mit keresel te itt? Ez az én hazám - kezdett el kiabálni velem.

- Hát te bolond vagy - mentem el mellette egy pohár vízért. Még mindig nem érzem magam jól.

- Hogy merészelsz te hátat fordítani nekem? - ahogy megfordultam előttem volt és megakart ütni.

- Ez a ház Amayáé és az enyém - vágta hozzá mérgesen, és megfogta a csuklóját - a nőé akit szeretek.

- Lehetne az enyém is - húzta el a kezét.

- Hát ez kész - öntöttem még egy pohár vizet magamnak.

- Ő mivel jobb mint én? Nincs benne semmi szép ami tetszhetne - jó ennyi volt.

- Tudod te kivel beszélsz? - öntöttem a fejére a vizet. Most nézem, magasabb mint én. Uff, túl pici vagyok - most pedig elmész - fogtam meg a csuklóját és az ajtó felé húztam - nem tűrök egy nőt se a házamban. Főleg nem olyat mint te - löktem ki az ajtón - és csak, hogy tudd, babánk lesz - csaptam rá az ajtót - ki volt ez a nő? - fordultam Kakashi felé.

- Sok nő van, aki azt akarja, hogy vegyem el őket. De csakis a hokage cím miatt - minő meglepetés - de hidd el, egyik se érdekel. Csakis te - jött utánam a konyhába.

- Nem láttad a vitaminokat? - nem igazán érdekel már. Itt mindig van valaki.

- Tessék - vette ki az egyik szekrényből - meg sem hallottad amit mondtam? - húzott magához.

- Kakashi - dőltem neki a hátammal - meguntam, hogy mindig akar tőled valamit egy nő - tettem bele a poharamba a vitaminomat.

- De nem érdekelnek - fordított magával szembe - higgy nekem kérlek - fogta a vállamat.

- Nem akarok mást látni veled - bújtam a karjaiba és elkezdtek folyni a könnyeim. Hülye hormonok.

- Shh - ölelt át - elakartam küldeni mielőtt felébredsz de simán besétált - engedett el, és megfogta a derekam - hiszel nekem ugye? - ültetett fel a pultra.

- Hiszek, persze, hogy hiszek. Csak nagyon rossz - próbáltam magamhoz húzni, de nem tudtam.

- Még mindig gyenge vagy - fogta meg a kezemet - ugye?

- Igen - ittam bele a vizembe.

- Még mindig nem tudom elégszer megköszönni - ölelte át a derekam.

- Nem is kell - tettem a hajára a kezem - ez így olyan jó, felérlek - hajtottam a fejem a vállára.

- Azt mondod? Akkor majd többször ültetlek fel - adta a kezembe a bögrémet - idd meg, és csinálok reggelit.

- Minek a maszk? - húztam le róla.

- Tudod mert jött egy vendég - hajolt hozzám közel.

- Egy hívatlan vendég - tettem az egyik kezem a nyakába.

- Igaz - nyomta a száját az enyémnek.

- Leveszel? Nem tudok leugrani - csimpaszkodtam a nyakába.

- Még szép - kapott fel az ölébe és megpörgetett.