Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

13. rész

- Rendben legyen, de te se hidd, hogy ez olyan könnyű - szúrt bele valamit a combomba. Azt ne mond, hogy ez - mostmár te is alukálni fogsz mint a bunda. Még mindig beszélgetni akarsz? - vigyorgott gonoszan.

Nem tudom felfogni, hogy én is elfogok aludni. Dehát akkor Kakashi? Nem akarok nélküled lenni. A többiek? A szüleim, Narutóék és a barátaim is.. nem fogják tudni mi történt. De ha ezzel megvédem őket és a falu lakosait ám legyen.

- Akarok - mondtam ki neki határozottan - kezdjed csak. Mind a kettőnknek vége lesz, akkor nem e mindegy? Mire oda jutnék nem tudnám elmondani senkinek.

- Rendben. Először is, olyan 3 évig fogsz aludni - tessék? Nem, én biztos nem leszek 3 évig eszméletlen. Inkább a halál - remélem boldog vagy. Réméljük addigra elfelejted Kakashit, ugyanis biztos fog találni magának valakit. Tudod ő már abban a korban van - ez a nő még a halálán is csak kötekedni tud. De ha ő így akkor én is.

- Na ide figyelj, nem vagy abban a helyzetben, hogy azt mondhass amit csak akarsz. Az életed a kezemben van, akármikor elvehetem ha nem tetszik a válaszod - áramoltattam még több chakrát a katanámba, nehogy meghaljon anélkül, hogy érezné.

- Rendben, elmondok mindent - köhögött ismét.

***

- Befejezted? - kérdeztem tőle tíz perc után.

- Be - mondta ki utolsó lehelletével és összeesett. Kihúztam belőle a katanámat és a senseiék is akkor értek oda.

- Aiko? - sokkolódott le Kakashi - azt mondtam, hogy nem ölhettek meg senkit - emelte fel rám a hangját - figyelsz rám? Őt nem ölhetted volna meg.... - folytatta még tovább de már nem tudtam rá figyelni.

- Hé Amaya mi a baj? - tűnt fel először Narutonak, hogy szédelgek.

- Mi? - szakadt ki a sensei a kiabálásból.

- Aiko megátkozott - mondtam ki nagy nehezen. Érzem, nemsokára én el álomba szenderülök. Nincs sok időm - én is.. elfogok aludni - csuklott el a végére a hangom.

- Amaya nem aludhatsz el. Mégis meddig? Nem hagyhatsz magamba - sírta el magát Naruto.

- Három.. - ahogy kiakartam mondani összeestem, de Kakashi megfogott és lefektetett az ölébe - köszönöm - néztem rá hálásan.

- Szóval meddig? - kérdezte Sasuke ridegen. Nem tudja, hogy viselkedjen. Látom, legszívesebben tombolna.

- Három évig - csuktam be a szemem.

- Tessék?! Amaya kérlek ne csukd be a szemed, szépen kérlek. Megijesztesz - térdelt le mellém Naruto, akit követett Sai és Sasuke is.

- Mi lesz velünk három évig nélküled - jött egy könnycsepp Sasuke szeméből amit azonnal letörölt - miért nem visszük vissza a faluba? - nézet a senseire.

- Kibírjuk valahogy - mosolyogtam rá - és fölösleges vissza mennünk most a faluba. Ez egy átok, ezen senki nem tud segíteni. Én ismerem a legjobban ezeket a dolgokat. Nézzétek majd át az emlékeim, és védjétek meg a falut. Aiko elmondott mindent és khm khm - akadt el a szavam.

- Ne beszélj - utasított Kakashi. Eddig se hallgattam rá, nem most fogom elkezdeni.

- Ezt még elmondom. Sasuke és Naruto. Én nem tudom, hogy lettetek ilyen jóba de nagyon örülök neki. Naruto nehagyd, hogy Sasuke magában legyen, és Sasuke figyelj Narutora. Hiába mondja, hogy jól van, nem mindig igaz. Sai - néztem rá az említett személyre - örülök, hogy a hetes csapatba kerültél. Egyszer eljössz velem a nagyimhoz. Imádna téged. És ne félj kimutatni mit érzel, mint az a két lábon járó sötétség - utaltam Sasukéra, és mosolyogtam a három fiúra.

- Hiányozni fogsz - fogta meg a kezem Naruto és az arcához emelte.

- Hogy lehetsz ekkora idióta - fordult el Sasuke, hogy ne lássuk a könnyeit - oda dobod magad a falu érdekében mint Itachi. Tiszta hülyék vagytok - utalt Itachira, aki hosszú évek után visszatért a faluba feladva magát. A hokage elnézte neki, mivel kényszerítették.

- Én csak.. hát öh köszönöm, hogy megismertelek - mondta - várom, hogy újra találkozhassunk - mosolygott. És most tiszta szívéből.

- És végül Kakashi - néztem át a másik oldalamra. Egyik kezével a fejemet tartotta másikkal a kezemet fogta - leszoktam a senseiről, nem foglak így hívni - nevettem el magam. Tudta, hogy arról beszélek mikor megkért rá - neked mondanám a legtöbbet, csakhogy semmit nem tudok. Mondanék egyszerre mindent és semmit. Én tényleg nagyon szeretlek. Tetszettek ezek az éjszakák. Nem tudom mit érzel. Tényleg nagyon összezavartál. Nem tudom, hogy várni fogsz e rám vagy sem, már ha szeretsz. Majd három év múlva meglátom - mosolyogtam még így is - én várni foglak. Végülis mást nem tudok. Szeretem ha megölelsz vagy vigyázol rám. Mindig törődő és figyelmes voltál velem. Én.. szeretlek Kakashi - hu már nem bírom sokáig.

- Amaya.. - szöktek neki is könnyek a szemébe - várni foglak. Nem érdekel, bármeddig is kéne várnom rád. Azért mert.. én is szeretlek - ölelt magához én pedig végre lecsukhattam a szemeimet.