Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

25. rész

Olyan gyorsan megy az idő. És Himiko végre nincs. Elzártuk a chakráját és egy messzi messzi börtönbe ment. Véletlen se miattam. Ismét eltelt egy hónap. De a mai reggel nem úgy indult mint a többi.

- Ahh a hasam - ültem fel azonnal, ahogy felébredtem és a hasamra szorítottam a kezemet.

- Mi? - pattantak ki Kakashi szemei - mi az? - ült fel ő is aggódva.

- A-h hasam.. - szorítottam össze a szemem - nagyon fáj. És nem tudom miért - már nagyon a sírás határán voltam.

- Shh nyugi, Sakura bent van ugye? Elmenjünk hozzá? - fogta meg a kezem.

- Nem tudom - folyt le az arcomon az első könnycsepp.

- Én tudom, megyünk és kész. Csak hagyj vegyek fel valamit - rántott magára azonnal egy pólót és egy nadrágot - gyere, kapaszkodj - nyúlt be a lábam alá és felvett az ölébe.

- Ilyenkor az irodájában van. A recepciós valószínűleg alszik mint mindig - szorítottam mégjobban a nyakát hisz nagyon fájt.

- Akkor oda megyünk - indult el velem a másik irányba - hé Sakura - nyitott be az irodába miután sikeresen megtalálta.

- Úristen mi történt? - állt fel a székéből.

- A hasam - nyögtem ki.

- Hozd kérlek utánam - mondta Kakashinak és átment egy másik terembe - tedd le és várj kint - vette fel a sztetoszkópját.

- Amaya mi történt? - állt az ágy mellé.

- Nem tudom, arra ébredtem, hogy szét tudna robbanni a hasam - tettem rá a kezemet.

- Feljebb emelem az ágyat. Nem vagy véletlen terhes? - tette fel a kérdést miközben keresett valamit.

- Mih?! - sokkolódtam le. Végülis elképzelhető - neh lehetetlen - sírtam mégjobban csak nem tudom miért.

- Nyaa nyugii, még nem biztos - fogta meg a kezemet - megnézzük és utána kiderül - tett valami hideget a hasamra.

- Végeztünk - mondta tíz perc után - Amaya lesz egy picid - mosolygott rám.

- Neh - sírtam el magamat. Nem is a fájdalom miatt. Nem azért, hogy nem örülnék neki, csak Kakashi...

- Nem kell sírni ezért te buta - ölelt át - behívom hozzád Kakashit - ment az ajtóhoz. Na azé, ne ilyen gyorsan már.

- Amaya, minden rendben? - ült le mellém Kakashi.

-Hozom a gyógyszered. Mindjárt jövök - ment ki Sakura-senpai.

- Kakashi - sírtam el magam ahogy ránéztem.

- Nene ne sírj. Mi a baj? - törölte le a könnyeimet.

- Nem is tudom, hogy mondjam - néztem le a takaróra ami a lábamat takarta - lesz egy picink - mondta neki a lehető leghallkabban.

- T-tényleg? - szöktek könnyek az ő szemébe is.

- Te örülsz neki? - néztem a szemeibe.

- Persze, hogy örülök. Nem is lehetnék ennél boldogabb - fogta meg a kezeimet - te nem örülsz neki? - törölte le a könnyeimet.

- De, nagyon is. Csak féltem, hogy te nem fogsz - vallottam be és lesütöttem a szemeimet.

- Ettől ne félj mert én örülök neki a legjobban - csókolt meg azonnal.

- Ülj ide mellém - mondtam neki, hogy megtudtam ölelni.

- Na minden szép és jó - lépett be a senpai - itt van a gyógyszer. Ezt vedd be, és pihenj le. Még egy ideig bent tartanálak - adta a kezembe a poharat.

- Mi van ebbe? - szagoltam bele mert tuti, hogy nem csak víz.

- Csak pár csepp vitamin amit én is szedtem mikor terhes voltam. Nyugi nem keserű - szerencse mert akkor biztos, hogy az ablakon öntöm ki.

- Mennyi az idő? - kérdezte Kakashi. Tényleg azt se tudom milyen időszak van. Az ablakon is el van húzva a sötétítő.

- Nemsokára nyolc - mennie kell...

- Reggelizz - fordultam a szerelmem felé aki csak jót mosolygott.

- Fogok nyugi. Megyek mert haza is kell mennem átöltözni. Majd bejövök - adott egy puszit a számra - hozzátok - tette még hozzá amitől kirázott a hideg.

- Kakashi.. - néztem rá boldogan könnyekkel a szememben.

- Lehetek a keresztanyja igaz? - ült le mellém Sakura-senpai jókedvűen.

- Nagyon jó kedved van. Nem voltál bent egész éjszaka? - vettem be a gyógyszeremet és megittam azt a.. hát azt az érdekes valamit.

- Nem, ma nem. Azelőtt jöttem, hogy bejöttetek volna - vette el tőlem a poharat.

- Babám lesz - tettem a kezem a hasamra - szerintem lány lesz.

- Miből gondolod? - öntött nekem mostmár sima vizet.

- Megérzés - mosolyogtam. Hihetetlen, hogy lesz egy kisbabám.

- Akkor most pihenj csak szépen le. Aludhatsz egész nap is, szívesen benttartalak lustálkodni - viccelődött velem.

- Meddig kéne bentmaradnom? - nem hangzik rosszul ez a lustálkodás.

- Alapjáraton hazaengedhetnélek de mivel annyira fájt a hasad, hogy majd bele szakadtál így inkább egy napig minimum - ült le vissza mellém.

- Este nem mehetek haza? - nem szeretném itt tölteni az estét egyedül.

- Kakashihoz mi? - nézett rám perverzen - legyen hazamehetsz. De holnap bejössz egy vizsgálatra.

- Rendben rendben bejövök. Tetszik az a szó, hogy lustálkodhatok - feküdtem le az ágyámban.

- Na ugye, kérsz valamit reggelire? Épp szünetem lesz hozok neked valamit. Csak kávé szünet de majd rád fogom, hogy miattad hosszabb volt - legyezett a kezével.

- Igen, rám kell fogni. Most, hogy mondod egy tál rámen jól esne. Inkább kettő - néztem az ablak felé - azt pedig elhúznánk? Zavar.

- Tényleg terhes vagy. Hidd el az evésed még lesz rosszabb is - állt fel az ágyamról és elhúzta a sötétítőt - hozom a rámened. Addig aludj csak - ment ki az ajtón. Igen, ő lesz a gyermekem keresztanyja.

***

- Tessék, jó étvágyat hozzá - tette le a szekrényre a reggelimet. Hát, most jó ez is reggelinek.

- Köszönöm senpai - vettem el azonnal.

- Nem kell a senpai. Elég a Sakura is. Nem fogok érte megharagudni - mosolygott rám és készített még egy olyan cseppes löttyöt - egyébként majdnem mindenkivel találkoztam szóval ne lepődj meg ha fél Konoha itt lesz.

- Ennyit a lustálkodásról - ettem inkább a rámenemet.

- Majd este lustálkodsz. Kakashi úgyse fog neked hagyni semmit csinálni. Majd behozom, hogy miket ehetsz - tényleg, nem ehetek akármit - nyugi ráment ehetsz. De nem mindennap. Egyszer-egyszer.

- Ahj ez már most rosszul kezdődik - ittam a vizemből.

- De legalább lesz egy szép kisbabád - na igen. Megéri érte.

- Köszönöm Sakura - majdnem mondtam, hogy senpai - és.. igen, te leszel a keresztanyja. Őszintén én régen is gondoltam rá, hogyha gyerekem lesz te legyél a keresztanyja.

- Ahw elég Amaya, mert megsiratsz. Inkább én köszönöm - törölte le a könnyeit - Később még benézek hozzád. Hozom majd a gyógyszered és azokat a vitaminokat. Hidd el nagyon jók. Naponta háromszor kell szedned de majd mindent elmondok. Most csak pihenj - nyomott egy puszit a hajamba és magamra hagyott.