Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

11. rész

Az éjszaka felénél keltem Sai ébresztésére, hogy én jövök. Őszintén inkább kezdtem volna én. Ez így olyan szörnyű. Felébresztenek az éjszaka közepén és koncentráljak egy dologra. Megvallva az őszintét nem könnyű.

Leültem az egyik faágra. Egy idő után majd le tapadtak a szemeim. 'Nem Amaya, nem aludhatsz el. Figyelned kell'. Dehát persze, hogy nem megy semmi sem úgy ahogy kéne.
Amint egy pillanatra becsuktam a szemem és elaludtam arra riadtam fel, hogy lezuhanok a faágról.

Már vártam, hogy mikor ütöm meg magam hisz nincs ekkora refkexem, de ez nem történt meg. Most álmodok? Hát tényleg nagyon álmod lehetek.

- Háh? - néztem le a földre de akkor vettem észre, hogy valaki a karjaiban tart.

- Jól vagy Amaya? - nézett rám a sensei. Már meg sem lep. Persze nagyon örülök neki.

- Sensei, köszönöm - öleltem át a nyakát - azt hittem meghalok - jó azért nem haltam volna meg de na.

- Ugyan nincs mit - simítottt a hajamra.

- Miért vagy fel? - öleltem még mindig. Szeretem és olyan jó végre így átölelni.

- Hallottam ahogy Sai felébreszt téged és én is felkeltem rá - tett végre le.

- Na de miért nem aludtál vissza? - tettem fel neki a kérdést.

- Hát tudod.. ömh izé - a szokásos senseijes szavak - jó na, nem akartam, hogy magadba legyél éjszaka - meg állt a szavam. Ezt sose gondoltam volna

- Nem tudom mit mondjak. Ez nagyon jól esik. Köszönöm Kakashi-sensei - néztem rá hálásan és ismét a nyakába ugrottam. Ezt egyszerűen nem lehet megunni.

- Nincs mit Amaya, nincs mit de megfojtasz ha csak így lógsz - emelt fel, hogy felérjem - maradok veled, nem szeretném ha megint elaludnál és bajod esne - a sensei fura. Nagyon nagyon fura.

Végül nagy nehezen rávettem, hogy üljünk vissza a fára. Nem nagyon akarta de azzal a feltétellel, hogy vigyázni fogok és mellettem lesz, belement.

- Haa de hideg van - azért nem gondoltam volna, hogy nyáron éjszaka ilyen hideg van. Vagy inkább hűvös.

- Várj hozok neked egy takarót. Le ne ess - szúrta oda jókedvűen. Meg kell hagyni, gondoltam, hogy viccből megijesztem, de mire eldönthettem volna vissza is ült mellém a fára - tessék - terítette a hátamra.

- Köszönöm sensei. És nem csak azt. Mindent amit értem tett. Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok érte - nem néztem rá és ő sem rám. De ez így volt jó.

- Mondtam már, hogy nincs mit. Nem olyan nagy dolgok. Tudod csak figyelmesség - bámult ő is előre velem együtt.

- Kakashi-sensei - néztem rá és megvártam míg ő is figyel - nem szerette ide ülni? - emeltem fel neki a takaró egyik oldalát - kérem.

- Rendben - ült még közelebb hozzám. Átölelte a vállamat majd betakart minket - remélem nem baj - utalt a kezére.

- Um-um, egyáltalán nem - ez miért olyan jó érzés? Mindig vele szeretném maradni. És a közelségét, ezt az érzést érezni.

- Amaya - keltette magára a figyelmem - kérnék valamit.

- Mi lenne az sensei? - néztem rá kíváncsian.

- Ez. Ne hívj senseinek. Csak Kakashinak - na nem, ebbe nem fogok belemenni - kérlek, nem vagyok sokkal idősebb.

- Jó, legyen. De mások előtt hívhatlak senseinek? - azért másoknak kicsit furán jönne ki.

- Rendben. Ezt te döntöd el. De ha ketten vagyunk, felejstd el a senseit - húzott megközelebb magához én pedig egyre jobban álmosodtam el.

***

- Senseiii nem akar lejönni? Kész a reggeli, már ha lehet ezt annak hívni - ébredtem Naruto kiabálására.

- Egy pillanat.. oh jó reggelt Amaya - mosolygott a maszkján keresztül.

- Nee elaludtam. Sajnálom se.. Kakashi - javítottam ki magam azonnal.

- Nyugi semmi baj. Menjünk mielőtt Naruto visszajön - tartott még mindig a karjaiban.

- Nyuu még pár percet - csuktam vissza a szemeimet.

- Hát akkor nincs mit tenni - hirtelen felkapott és leugrott velem a fáról.

- Kakashi ilyet soha többet. Ez szörnyű volt ébredés után - nyafogtam miután elsétált velem a táborunkhoz.

- Mi az a hercegnő óhajtott felkelni? - szórakozott Sasuke.

- Ahj fogd be - ficánkoltam az ölében, jelezve, hogy elengedhet.

- Most megyek én, jöhetsz Dobe ha kedved tartja - ütötte meg Naruto fejét. Sasuke lázas? Lehet megkéne vizsgálnom.

A "reggelink" finom gyümölcsök voltak meg halacskák. Mire hazamegyünk megutálom. A nap hátralévő részében meg próbáltuk nem elunni magunkat.