Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

22. rész

- Ne gyere közelebb - tettem magam elé a kezemet.

- Hogy tudod ezt mondani? Mond már el mi történt - kelt ki magából.

- Nem tehetem - hullott le egy könnycsepp az arcomról.

- Miért nem? Amaya?! Hallasz?! - lépett hozzám közelebb.

- Ka-kakashi... - estem össze de ő megfogott.

- Úristen gyere, elviszlek a kórházba - vett fel az ölébe.

- Nem kell, elégh csak bekötnih - letett a kanapéra, én pedig próbáltam nem elveszteni az eszméletemet.

- Nenene te buta, várj hozok kötszert - sietett el és mire kinyitottam ott is volt - elmondod mi történt?

- Dehát akkor... - miért félek ennyire?

- Mond el kérlek - törölte le a vért a karomról és elkezdte bekötni.

- Félek - hajtottam le a fejem, hogy ne lássa a könnyeimet.

- Nem kell, itt vagyok és megvédelek bármi van - ült mögém és magához húzott.

- Himiko itt volt és megfenyegetett, hogy kerüljelek el és meg ne lásson mégegyszer a közeledben különben megöl - sírtam mégjobban - Kakashi félek tőle. A chakráját is elrejtette pedig az nem sok ninjának megy.

- Nyugodj meg, nem fog bántani - ölelt még szorosabban - kitaláltam valamit.

- Micsodát? - fordultam vele szembe de a kezét nem engedtem el.

- Igazad volt, meg kell átkoznunk. Van egy chakra elzáró jutsud nem? - bólintottam - remek, azt használjuk rajta és börtönbe zárjuk.

- Sikerülni fog ez? - néztem a szemébe.

- Még szép. Na menjünk kóstoljuk meg azt a vacsorát - állt fel és húzott magával.

- Szerintem a tészta oda lett. És még egy poharat is eltörtem - temettem az arcom a tenyerembe.

- Nyugi, lekapcsoltam a gázt a tészta pont jó. Egy pohár meg nem nagy dolog, feltakarítom - sétált velem a konyhába.

- Nem kell majd én megcsinálom - indultam el felszedni a a törött szilánkokat.

- Te csak ülj le, összeszedem én - nyomott le a székre majd felsepregetett és kiszedte a vacsit.

- Nem ülnél mellém? - sokkal jobban érzem magam ha mellettem van.

- Ezer örömmel - húzta mellém a székét - miért nem eszed? Nagyon finom lett ám.

- Nincs hozzá étvágyam - túrkáltam a tésztában.

- Pedig enni fogsz. Mond, hogy áhh - tette a karját a székem háttámlájára és felém nyújtotta a tésztát, hogy kapjam be.

- Ne már zavarba hozol - nyeltem le amit a számba adott.

- Hát ha nem eszel magadtól - evett ő is tovább.

- Jó jó, eszek - fogtam meg a pálcikákat és nekidőltem a karjának.

Vacsora után ültem az ágyban és vártam Kakashit, hogy kijöjjön a fürdőből. Aludni se merek attól a nőtől. Volt benne valami megmagyarázhatatlan ami megrémiszt.

- Azt hittem már alszol - sétált be a szobába életem szerelme vizes hajjal.

- Még nem - ráztam a fejem - téged vártalak.

- Itt vagyok. Aludhatsz mostmár nyugodtan - ült le az ágyra.

- Csuron vizes a hajad. Add ide a törölközőt, majd én megtörlöm - vettem ki a kezéből, majd mögé térdeltem és elkezdtem vele felitatni a vizet a hajáról.