Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

26. rész

Az óra már délután három órát ütött. Igaza volt Sakurának, itt volt fél Konoha. Kaptam mindent. Itt volt a sok régi bajtársam. Meg is lepett, hogy mindenki betudott jönni a csapataiktól. Bár lehet addig otthagyták őket például edzeni.

A szüleim is voltak bent. Hát ha nem Kakashi vagy Sakura örült a legjobban neki, akkor ők. De ez természetes volt. És kaptam anya finom sütijéből is. Az sajnos már el is fogyott.

- Hé, nehogy már, hogy pont mi maradjunk ki a látogatásból - rontott be Naruto magával húzva Sasukét és Sait.

- Naruto ez egy kórház, nem ordítozhatsz - csitítgatta Sai.

- Engem már meg sem lep - húzta el a száját Sasuke.

- Nektek is sziasztok - nevettem rajtuk.

- Ezt neked hoztuk - adott át Sai egy kosarat - azt olvastam a gyümölcs jót tesz a terhes nőknek.

- Meg sem le.. uhh az eper? - csillantak fel a szemeim.

- Sai kölcsönadod azt a könyvet? Hátha Sasuke is örülne neki - suttogta Naruto.

- Hogy minek örülnék? - tette keresztbe a karjait Sasuke.

- Elég elég - tettem fel a kezeimet - egyébként nem kell a csapataitokkal lennetek?

- Egy fél órát kibírnak - rántott vállát Sasuke. Tőle nem félnek a geninek? Én félnék. Persze imádom meg minden, de ijesztő tud lenni.

***

- Ez az eper valami mennyei volt - dőltem hátra miután elmentek.

- Amaya-sensei bejöhetünk? - kopogott be Mitsuko.

- Gyertek csak nyugodtan. De jó titeket látni. Gyertek nyugodtan beljebb, nem eszlek meg titeket - az utóbbi egy hónapban nagyon jól össze szoktunk. Talán miénk az egyik legerősebb genin csapat.

- Ezt a senseinek hoztuk - nyújtott át Kano egy virágcsokrot és egy doboz csokit.

- Ahw köszönöm szépen, nagyon aranyosak vagytok - öleltem meg őket - gyertek üljetek csak le nyugodtan - húztam beljebb a lábaimat, hogy elférjünk az ágyon. Jobb volt így mintha a székre ültek volna.

- Akkor Amaya sensei helyett is más lesz? - kérdezte szomorúan Hiruto.

- Biztos, hogy nem. Én ugyan úgy edzeni foglak titeket. És ráadásul meglett a chuonin vizsgátok is nem? Ez nem mindenkinek megy ám elsőre. Még nekem sem ment. Így küldetésre egyedül is elmehettek. De engem nem fognak lecserélni - húztam ki magam.

- Akkor ha a sensei babát vár, a Hokage-sama apa lesz - gondolkodott Kano.

- Ti néha túl sokat tudtok - fordítottam el a fejemet zavaromban.

Maradtak még egy kicsit. Befontam Mitsuko haját, és elmesélték mit csináltak ma. Edzettek. Még nélkülem is. Nagyon büszke vagyok rájuk.

- Na, hogy ne maradjak én sem ki - jött be Kakashi az ajtón. Rögtön melegség öntötte el a szívemet - hoztam neked csokit, és virágot is - adta a kezembe őket és finoman megcsókolt.

- Köszönöm - bújtam hozzá - hogy hogy már eljöttél? - néztem az órára ami hat órát mutatott. Mondjuk ilyenkor szokott végezni.

- Az én hercegnőm kórházba van. Még szép, hogy eljöttem - igazította ki a hajamat az arcomból - na meg, Shikamaru mondta, hogy jöjjek el.