Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

14. rész

Kakashi szemszöge:

- Amayaaa - sírt fel végül Naruto.

- Elaludt - suttogta Sai és Sasuke egyszerre.

- Vissza kell mennünk a faluba, Sai segítesz hozni őket? Ki kell hallgatnunk mindet - vettem fel Amayát. Hogy mondom el ezt, hát úgy mindenkinek? A szüleinek, Tsunade-samának, saját lánya ként tekintett rá. Sakura is.

- Sensei az mi, Amaya combjában? - tett fel a kérdést Naruto.

- Egy injekciós tű. Biztos ezt szúrta bele Aiko. Vigyük ezt is el a hokagénak - tettem bele a táskámba.

Aiko. Szerencséje, hogy meghalt különben én öltem volna meg. Mindvégig igaza volt Amayának és nem hittem neki. Csak annak a két lábon járó kigyónak. Még felelősséget is vállaltam miatta.

***

Órákkal később, reggelre végre visszatértünk a faluba. Először a hokagéhoz mentünk jelenteni. Ez nehéz lesz.

Bekopogtunk az ajtón, és amint engedélyt kaptunk Sasuke kinyitotta az ajtót. Én léptem be először a kezemben Amayával.

- Mi történt? Nem kaptam üzenet.. - állt fel azonnal de elakatt a szava mikor meglátta a kezemben tartott lányt - Amaya - suttogta hallkan.

- Tsunade-sama... Amaya is elaludt - suttogtam én is szintén.

- Mégis, hogy történhetett ez? - kiabált. Megértem. Lánya helyett lánya volt, és az életét adta volna érte.

- Ránk találtak éjszaka. Öten voltak. És köztük volt Aiko is... Felelősséget vállaltam érte tudom. Aztán mindenki harcba keveredett. Amaya vele harcolt. Nem tudom, hogy történt. Megölte a nőt, megszerzett minden információt, de cserébe elaludt. Három évre... Azt mondta nézzük át az emlékeit és védjük meg a falut - mondtam el neki mindent amit tudtam.

- Amaya - sétált hozzánk - hogy lehettél ilyen felelőtlen - fogta meg az arcát és megsimogatta - kifejlesztetted az ellenszert és nem használtad, olyan buta vagy - hullott le egy könnycsepp a szeméből amit azonnal letörölt - pedig még nekem sem ment. Mi járhatott a fejedben - nekünk nem is mondta, hogy megcsinálta az ellenszert - hozzátok utánam át kell akkor néznünk az emlékeit. Megvizsgálni mostmár fölösleges. A szüleinek szólnál Kakashi?

- Persze - követtem a hokagét.

- Mond meg nekik, hogy míg nem jönnek be befektetjük Amayát a kórházba - intézte felém a szavait.

Elvittük Amayát a Yamanaka klán egyik tagjához, hogy nézzék át az emlékeit. Amint leraktam és biztonságban tudtam, jöhetett a legnehezebb dolog. Elmondani a szüleinek. De előtte inkább hazamegyek és átöltözöm.

Beérve a házba a szokásos csendesség fogadott. Leraktam a táskám a hálószobámba majd elmentem zuhanyozni. Felvettem a ruháimat, csak a mellényt nem, hogy kicsit kényelmesebb legyen.

Elsétáltam a Himari család birtokához. Tényleg az egyik legerősebb klán. Félek, hogy fogják fogadni, hogy a lányuk három évig nem kel fel.

Amint az ajtóhoz értem, nagy levegőt vettem és bekopogtam.

- Nyitom - szólt ki Amaya édesapja - áhh Kakashi mi szél hozott? - mosolygott rám - na és, Amaya? - váltott át azonnal aggódóvá. Ez nem lesz jó.

- Üdv Himari-san. Tudja, valamit el kell mondanom, de jobb lenne ha bemennénk - néztem mélyen a szemébe.

- Persze gyere - nyitotta ki nekem az ajtót. Leültem a kanapéra és megvártam míg ők is kényelembe helyezik magukat.

- Tudják, egy szörnyű balaset történt. Ezzel kezdem, de kérem hallgassanak meg. Amaya.. nem halt meg, megnyugodhatnak e felől. Életben van, viszont három évig nem fog felkelni - közöltem hallkan.

- Ne.. Amaya mégis, hogy történhetett ez - sírta el magát az anyukája - folytasd kérlek. Az apukája csak csendben ült. Nem hiszem, hogy feltudta fogni.

- Az éjszaka ránk találtak és harcba keveredtünk. Elszakadtunk egymástól. Végül Amaya megölte az ellenfelét, megtudott minden információt, hogy megvédjük a falut de cserébe elaludt. Most nézik át az emlékeit. Vagyis már átnézhették. Tsunade-sama azt mondta, hogy a kórházba viszik míg nem mennek be. Sajnálom, hogy nem tudtam megvédeni - hajtottam le a fejemet. Tényleg az én hibám, hogy nem védtem meg.

- Nem te tehetsz róla Kakashi. Örülök, hogy te mondtad el. Nagyon mélyen érintett minket. Az egyetlen lányunk.. három évig nem kel f.. - akadt el immár Himari-san hangja is.

- Kérem jöjjenek, bekisérem önöket a kórházba Amayához - álltam volna fel, de any anyukája visszahúzott.

- Kérlek várj még Kakashi, meg kell még kérdeznem valamit. Tudod, hogy Amaya nagyon szeretett? Alighanem te voltál neki a legfontosabb személy az életébe és és és.. - sírta el magát újra.

- Nyugodjon meg kérem. Tudtam róla. Vagyis már tudok mert elmondta. Őszintén erről én még senkinek sem meséltem, rajta kívül persze, hogy aznap valami megmozdult bennem. És viszont szeretem őt. Elmondtam neki is a küldetés során. Egyre közelebb is kerültünk egymáshoz de végül elaludt a karjaimban - hullott ki egy könnycsepp az én szememből is - de megígértem neki, hogy várni fogom.

- Haah de jó ezt hallani, végre egy jó hír is. Szeretném ha boldog lenne. Akárkit is szeret elfogadom, szóval mielőtt kérdeznéd Kakashi, egyáltalán nem vagyunk ellene - most nagyon megnyugodtam. Hallod ezt Amaya? Semmitől nem kell félned, itt leszek neked.

- Ennek nagyon örülök. Mehetünk akkor be hozzá? - álltam fel és indultam el az ajtó irányába.

- Itt is lennénk - álltam meg a kórház ajtajában. Nem szeretnék bemenni.

- Köszönjük szépen Kakashi - nézett rám hálásan a Himari pár - kérlek később nézz be hozzánk. Szeretnék majd mondani valamit - fűzte még hozzá Mai-san.

- Úgy lesz - elköszöntem tőlük majd hazamentem. Az ürességbe.