Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

9. rész

- Hé én tudom, hogy a sensei mindig késésben van de Amaya azt vártam, hogy te ébresztesz minket nem én titek.. - tört be szószerint az ajtón Naruto de elakadt a szava - öhm ti együtt? - mutogatott ránk össze vissza.

- Nyugi Naruto, Amaya félt így velem aludt - kelt fel az ágyból - annyira nem is vagyunk elkésve. Még van fél óránk. Ti menjetek reggelizni, majd megyünk - ment be a fürdőbe.

- Szóvaaal - nézett rám azzal a perverz vigyorával.

- Tényleg csak féltem a vihartól, a sensei felkelt és mondta, hogy feküdjek be mellé - meséltem el neki röviden.

- Hát jó - vonta meg a vállát - remélem este is vihar lesz - nézett mégegyszer rám és kisétált. Hát én leütöm.

Miután kiment elkezdtem összepakolni és felöltözni. Ma először információt gyűjtünk úgy hogy átlagos ruhát kell felvennem. Mikor a hajamat fésültem a sensei is kijött.

- Kérdezhetek valamit? - ült le az ágyunkra és kezdett ő is összepakolni.

- Persze - néztem rá a tükörből.

- Miért félsz a viharoktól? - hajtogatta a ruháit.

- Hát.. egyszer muszáj voltam otthon lennen magamban éjszaka mert anyuéknak fontos küldetésük volt amit nem hagyhattak ki. Aznap éjszaka egy nagyon nagy vihar volt. Én pedig ott ültem magamban az ágyon a takaróba burkolózva. Sötét volt és nem tudtam mit csinálni. 5-6 éves lehettem és-és-és.. - nem bírtam tovább elcsuklott a hangom.

- Hé-hé nyugi, semmi baj - termett azonnal mellettem és átölelte a vállamat majd magához húzott- mondhattad volna, hogy ennyire rossz - simogatta a hátamat nyugtatás képpen.

Miért ilyen.. ilyen figyelmes, törődő és kedves velem? Mármint senseijemként kötelessége úgymond, de ez más. Érzem. És majd beleszakad a szívem.

- Így azóta se tudok viharban aludni. És sajnálom, hogy éjszaka ez miatt felébresztettelek - elakartam távolodni tőle de nem hagyta.

- Nyugi nincs semmi baj. Örülök is, hogy felébredtem különben, hogy alszol el? - engedett el és mosolygott rám a maszkján keresztül.

- Köszönöm sensei - öleltem át a derekát mégegyszer.

- Nincs mit Amaya, nincs mit - simítottta a kezeit a hátamra és a fejemre.

- Jöttek e még ma? - jött be immár Sasuke. Itt senki nem tud kopogni? - igaza volt Narutónak. Jobban jártam volna ha nem jövök be - ment is ki azonnal.

- Hát, hogy ezek nem tudnak kopogni - mondtam ki amit gondoltam.

- Menjünk inkább mielőtt Sai is - mondta nevetve.

Megvárta míg kimentem az ajtón és bezárta az ajtót. A többiek az ajtó előtt vártak ránk. Persze mindenki tekintetében ott volt a kíváncsiság, még Sai szemében is. De sajna, ez a mi titkunk marad.

***

Reggeli után különváltunk és információt kezdtünk gyűjteni. Vagyis próbáltunk. Én megpróbáloztam az egyik varrodában.

- Üdvözlöm! - léptem be az üzletbe.

- Oh üdvözlöm! - köszönt vissza egy középkorú nő meglepetten - miben segíthetek? - lelkesült fel egyből.

- Tudja, átutazóban vagyok, és szeretnék úgy öltözni ahogy a helyiek. Tudna ebben segíteni? - még kapóra is jön.

- Persze drágám. Gyere, megmutatom a ruha mintáinkat amik a leginkább illenének hozzád - intett nekem, hogy kövessem.

Elvezetet egy ruhákkal teli szobába. Minden ruhából egy-egy példány volt. Nem is igazán érdekelnek de valamivel muszáj próbálkozni.

- Tudja -kezdett bele de azonnal félbeszakítottam.

- Kérem tegezzen. Fiatal vagyok - értem miért de tényleg nem szeretem.

- Rendben. Tudod, fura hogy e falu iránt érdeklődik valaki - hu már azt hittem nekem kell felhozni valamit.

- Miért? - kérdeztem meglepődést színlelve.

- Hát nem sokan ismerik. És még a kinézete se túl vonzó. Persze mindennek megvan az oka - fordította a fejét az ablak irányába.

- Hát tényleg nem vonzó - értettem vele egyet - viszont ezért is gondoltam, hogy meg kell ismernem a falut - mosolyogtam rá miközben a ruhákat néztem.

- Nem tűnsz rossz lánynak, sőt, nagyon is kedvesnek látszol, ezért elmondom. Menj innen amíg tudsz - az utolsó mondatot már suttogta - ez a falu maga a pokol. Titkos kísérletek vannak, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. És ezt meg sem próbálják eltitkolni. Mostanában sok ember hagyta el a falut. Viszont nem lakosok. Azt beszélik akik elhagyták a falut mind egy agymosáson estek át a föld alatt. Ez legalább azt megmagyarázná, hogy miért tűntek el a falu lakói. Szóval kérlek, menj el. Nem vagy biztonságban - hajtotta le a fejét.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy elmondta - fogtam meg a kezét hálam kifejezése képpen.

***

A többiekre csak vártam vártam és vártam. Úgy látszik nekik tovább tartott. De végül egy óra múlva mindenki megérkezett. Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, megszólaltam.

- El kell tűnnünk - valamiért nagyon ideges vagyok.