Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

3. rész

Hát ez egy hosszú nap volt. Ahogy mentem ki az ajtón hallottam Narutot és Sasukét beszélgetni.

- Hol lehet már Kakashi sensei? Amaya mindjárt jön - türelmetlenkedett Naruto.

- Nem fog jönni - szólaltam meg mögöttük.

- Fenébe Amaya ilyet ne csinálj többet. Nagyon megijedtünk - mondta Sasuke.

- Hogy érted, hogy Kakashi sensei nem fog jönni?

- Úgy ahogy mondom. Randizni van Aikoval - csuklott el a hangom.

- Én úgy saj... - kezdett bele először Naruto de félbeszakítottam.

- Nem kell sajnálni. Ez van. Inkább menjünk, úgy hallottam meglepetésetek van számomra - mosolyogtam el.

Elmentünk rámenezni Naruto kérésére. Elmeséltem nekik mindent, és mondták, vagyis inkább Sasuke, hogy szerinte nem lesznek együtt sokáig. Fizettünk majd elmentünk sétálni.

- Halljátok - kezdtem bele - mit szólnátok ha lemennénk a folyóhoz?

- Én benne vagyok - mondta Sasuke.

- Én is én is - hogy van Narutonak ennyi emergiája. Máskor vele együtt ugrálnék de most egyszerűen fáradt vagyok ehhez.

Ahogy lassan közelítettük meg megláttuk ott a senseijéket. Miért kell ezeknek mindenhol ott lenniük. Én elakartam menni de a fiúk nem hagyták.

- Nem mehetsz el, most odamegyünk és szépen megmutatod, hogy te erős vagy - mondta Sasuke majd húzott maga után.

- Sziasztok - köszöntek nekik Narutoék. Hát én nem fogok.

- Sziasztok srácok, hogy hogy itt? - kérdezte Kakashi.

- Hát az úgy volt, hogy elmentünk Amayáért aztán rámenezni és gondoltuk lejövünk a folyóhoz. Remélem nem gond, hogy megzavartunk titeket - kezdeményezett beszélgetést Sasuke.

- Nem dehogy, én már amúgy is indultam és szerintem Aiko is. Jó éjszakát nektek - oké, itt betelt a pohár és Kakashi után szóltam.

- Kakashi sensei tudnánk beszélni? - szerintem ezzel nem csak magamat de a fiúkat is megleptem.

- Persze Amaya, gyere. Haza kísérlek és elmondhatod - mosolygott a maszkon keresztül.

Olyan öt percig sétáltunk míg bele nem kezdtem.

- Szóval, ez nekem most nagyon nehéz. Kérlek ne szakíts félbe mert nem hinném hogy eltudnám részletekbe mondani. Mikor találkoztunk sensei én a példaképemnek tekintettelek. Imádtalak és csodáltalak. Olyan erős akartam lenni mint te. De tudod a találkozásunk után egy évvel én.. nos hát - na essünk túl rajta - belédszerettem. Nem tudom miért, és hogyan történt de azóta nekem egyre többet jelentesz. Gondolom sensei, te csak egy beosztottként gondolsz rám de én nem. Már nem bírom, hogy titkolóznom kell. Azt sem tudom, Aiko mit jelent a számodra, de nekem ez már nagyon fáj. Látni ahogy más van a közeledben és mást ölelsz.. én is ezt szeretném. 7 évvel idősebb vagy, ugyan engem nem zavar de téged lehet, hogy igen. Ennyi, csak elszerettem volna mondani mit érzek valójában. Nincs olyan nap, hogy ne veled képzelnénk el minden percet. Mert.. Szeretlek? Kakashi - csuklott el a végére a hangom.

Pár percig csöndben álltunk, én vártam a válaszára, ő meg gondolom próbálta összeszedni mit mondjam. Őszintén, azért a szívem mélyén reménykedtek, hogy azt mondja ő is szeret vagy megpróbálhatjuk együtt. De ez lehetetlenség.

- Amaya én saj... - hát ha ennyit mond nem vagyok rá kíváncsi.

- Hagyd, ha ennyit mondanál nem szeretném hallani. Holnap után találkozunk. Jó éjszakát...sensei.

Meg sem álltam egyenesen hazáig. Hála istennek a szüleim nem voltak itthon. Én már egyenesen az ágyamba feküdtem és aludtam el.