Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

27. rész

- Kakashi - ébreszgettem a szerelmem - így nem tudok felkelni.

- Nahát, mostmár te ébresztesz engem? - ölelt még szorosabban.

- Úgy látszik - fordultam felé nagy nehezen - nem megszökni akarok. Csak reggelizni.

- Éhes a baba? - ült fel - miért nem ezzel kezdted. Máris csinálok valamit. Te feküdj csak - pattant ki az ágyból azonnal.

- Hah én akartam - mondtam immár magamnak a szobába. Kikeltem az ágyból én is és kisétáltam hozzá a konyhába.

- Azt mondtam feküdj - rázta a fejét mosolyogva. Még mondani akart valamit de kopogtak.

- Nem, én nyitom - előztem meg és az ajtóhoz sétáltam.

- Áh jó reggelt Amaya, hogy vagy? - köszönt Shikamaru. Ha ő jött el személyesen akkor az már nem jó.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá - köszönöm szépen, nagyon jól. Te, hogy vagy?

- Ennek örülök. Én is jól vagyok, épp Kakashi-sanhoz... - nem hagytam, hogy végig mondja.

- Gyere csak be nyugodtan - nyitottam ki az ajtót - a konyhában van, mivel nekem nem hagyja, hogy reggelit csináljak - mondtam hangosabban, hogy ő is hallja.

- Jó reggelt Shikamaru - léptem be vele a konyhába.

- Neked is Kakashi-san - ült le mellém a székre - bocsánat, hogy zavarok de egy fontos dologgal jöttem. Amit jobb ha ott bent nem mondok.

- Te nem zavarsz soha, jöhetsz bármikor. Épp reggelizni készültünk, maradsz ugye? - tette fel a tea vizet.

- Elfogadom a meghívást - dőlt hátra.

- Kérsz addig valamit? Van süti, meg csoki - nyitottam ki a hűtőt - kicsit rákaptam az édességre mostanság.

- Csak kicsit? - nevette el magát.

- Jó na, kicsit nagyon. De nyugi van gyümölcs is - vettem ki egy almát - kérsz?

- Elég egy pohár víz is - mosolygott rajtam.

- Nemsokára kész a reggeli szóval utána elmondhatod amiért jöttél - vette elő a tányérokat Kakashi.

- Ezt nekem megkéne enni? - néztem a tálamra - dehát mi ez? Ez nem is az amit ti esztek.

- Sakura receptje. Azt mondta ilyet kell enned egy héten legalább kétszer - én biztos, hogy ezt nem eszem meg.

- Ha ezt én megeszem ki is hányom. Nem maradt olyan finom miso leves? - álltam fel az asztaltól.

- De problémásak ezek a nők - Shikamaru... Meg ne fojtsalak.

- Eddig nem volt ilyen. Csak terhes - szórakozott Kakashi.

- Miattad - nyitottam ki a hűtőt - uhh leves - csillantak fel a szemeim.

- Ez rosszabb mint bármi más - adta fel a lustaság és inkább ette a reggelijét.

- Amaya nem. Először edd meg azt, és utána a levest - vette ki a kezemből - kérlek, a babánkért - billentette oldalra a fejét.

- Ah jó, megeszem - ültem vissza a helyemre.

***

- Kakashi én megyek - vettem fel a táskámat - a ruháid a szárítón.

- Hova mész? - kérdezte tőlem Shikamaru.

- Sakurához. Azt mondta menjek vissza egy vizsgálatra - nyitottam ki a szekrényt - nem tudok leállni az édességgel - vettem ki egy doboz kekszet.

- Nem lesz sok? - aggódott Kakashi.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Azt mondta Sakura ő is ilyen sokat evett - tettem bele a táskámba - amit nem látnak nem tudnak.

- Hova mész utána? - kisért ki az ajtóhoz.

- Edzeni a csapatommal. Nyugi nem csinálok semmit. Csak nézem őket. Segítek nekik. Azután szerinteem... Hmm nem tudom, de mit szólnál ha bemennék hozzád? - tettem a kezem az arcára.

- Ajánlom is, hogy begyere - fogta meg a derekam majd megcsókolt - vigyázz magatokra - suttogta a fülembe.

- Vigyázok - öleltem át és elindultam a kórházba.

***

Már elég késő volt mikor a hokage irodához sétálgattam. Olyan hat óra lehet, de most tovább kell bentmaradnia. A lépcsőkön lépkedtem fel, és bekopogtam. Miután engedélyt kaptam lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

- Oh - néztem az anbu tagokra. Inkább menjünk csak ki innen - majd visszajövök.

- Dehogyis, gyere ülj csak le nyugodtan, mindjárt végzünk - Kakashi, ezért még számolunk.

De nem baj szép csöndben tettem amit mond. Viszont mégsem ültem le. Inkább az ablakon néztem ki. Még látszik a naplamente nyoma. Olyan gyönyörű.

- Mi van a zacskóban? - állt mellém Kakashi.

- Tudod te mennyire megijedtem? - tettem a szívemre a kezem - heh el is mentek? - fordultam meg.

- Uhum - húzott a székébe és leültetett.

- Egyébként neked hoztam, hogy egyél. Én csináltam - tette le az asztalra miután kicsomagoltam - katsudont készítettem.

- Uh jó az illata és még meleg is. Hogy én mennyire szeretlek - húzott mellém egy széket.

- Jó étvágyat hozzá - tettem az arcára a kezét.

- Te is egyél velem - nyújtott felém rizst.

- Nem kérek, maradt még otthon. És ettem is. Ezt neked hoztam - na meg felzabáltam a fél csoki készletet.

***

- Meddig maradsz bent? - fogtam a karját ahogy átölelt hátulról.

- Már nemsokáig - néztük együtt a szürke eget. Már sötétedik - amint bejön Shikamaru mehetünk is.

- Rendben - dőltem neki.

- Kakashi-san - nyitott be idegesen Shikamaru. És ha ő ideges akkor nagy baj van - ellenséges ninják támadták meg a falut. És elég sokan vannak.

- MIH?! - akadtunk ki egyszerre.

- Nincs rajtuk fejpánt de elég képzettek. Alighanem készül valami. Amaya menj haza, hogy biztonságban legyél - és ismét kimaradok. Nem harcolhatok együtt a barátaimmal.

- Próbáljátok meg feltartani őket csak egy rövid időre, míg Amayát hazaviszem. Gyorsabb így - vette fel a hokage köpenyét.

- Igazad van. Megteszünk mindent, csak siess - kiment és bezárta az ajtót.

- Gyere hercegnőm - vett fel az ölébe - megvédem a falut, szóval csak nyugodj meg rendben? - ugrált velem a háztetőkön.

- Hogy tudnék? Mikor csak otthon fogok ülni míg mindenki harcol - szorítottam a nyakát.

- Próbálj meg, kérlek. A babánk miatt is. Neked rá kell vigyázni - tett le az ajtóban.

- A babánk - mondtam ki én is - vigyázz magadra. Menj, nem akarlak feltartani ilyenkor.

- Sietek. Azután pedig jó szorosan megölellek, hogy fölösleges volt aggódni - csókolt meg majd ment is a kapu irányába.