Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

29. rész

- Mi a baja? - nézett Kakashi Sakurára.

- Hmm - guggolt le hozzám és a homlokomra tette a kezét - egy kicsit meleg.

- Csak a jutsu miatt lehet - kapaszkodtam belé és Sakurára néztem - túl sokat használtam a chakrámból. Nem árt a babámnak ugye? - tettem a hasamra a kezem.

- Nem - mosolygott rám - de gyere majd be egy vizsgálatra. Ismét - nevette el magát.

- Ügyes voltál - takart be Sasuke.

- Köszönöm, már kezdtem fázni - mosolyogtam rá - Egyébként ez a kedvenc takaróm. Jó puha - húztam magamra.

- Éljen Amaya! - kiáltott fel mindenki egyszerre.

- Áh ne ne ne, mert zavarba jövök - bújtam bele Kakashi mellkasába.

- Látod, mindenki téged ünnepel - fogta meg a kezemet a hasamon, majd megcsókolt.

- Megyünk haza? - öleltem át a nyakát.

- Menjetek csak - szólalt meg Shikamaru.

- Hát akkor nincs mit tenni, menjünk - állt fel - sziasztok - köszönt el.

- Holnap elég később bejönnöd - tette a vállára a kezét.

- Köszönöm Shikamaru. Hálás vagyok. Mindenkinek. Köszönöm nektek - mosolygott a többiekre is.

- Inkább Amayának köszönd, ő mentett meg - szólalt meg Sasuke.

- Meg fogom neki köszönni. Elkényeztetem majd - vigyorgott perverzen - mármint úgy értem csokikkal. Nagyon rákapott.

- Ebből már nem magyarázod ki magad - fűztem hozzá - sziasztook - elmosolyodtam és integettem nekik.

- Amaya csak szólj és megmentelek - viccelődött Naruto.

- Nem kell, nem bántana soha a... szerelmem - néztem a szemébe.

- Mennünk kell - ugrott el velem - olyat tudsz belőlem ezzel a szóval kiváltani amit soha nem tudott senki.

- Mint például? - bújtam bele a nyakába.

- Nem hiszem, hogy le szeretnél esni, úgyhogy ezt ne itt - szorított magához.

- Rendben - hajtottam a mellkasára a fejem. Leesni tényleg nem akarok.

- Megérkezdtünk. Jobban vagy, rátudsz állni a lábadra? - ugrott le az ajtó elé.

- Szerintem igen. Letehetsz - álltam a lábaimra, de amint egy lépést tettem megszédültem.

- Nyugi, itt vagyok foglak - fogta meg a derekam és kinyitotta az ajtót. Segített bemenni és leültetett a kanapéra.

- Menj el zuhanyozni, addig csinálok teát - vettem le magamról a takarót.

- Teázni akarsz hajnali egykor? - vette le a köpenyét.

- Igen. Egy, azt mondta Sakura a babának is jó, ha nem vagyok nyugodt. Másodszor pedig, jól esne a meleg tea, mert fázok - kapaszkodtam mindenbe, hogy ne essek el.

- Meg sem szólaltam. De, akkor ez legyen rajtad - terítette vissza rám a takarót - kicsit még meleg vagy. Lehet lázas vagy.

- Nem vehetek be akármilyen gyógyszert szóval magától kell lemennie - tettem fel a vizet.

- Ez a baba - mondta nevetve - sietek. Addig készíts nekem is egy teát - nyomott egy puszit az arcomra.

Elővettem a finom zöld teát és egy egy csészét. Felmelegítettem az ételt is, mert megéheztem. Nem is én, inkább a kisbabám. És ha éhes akkor nincs mit tenni.