Sensei, miért nem szeret? [Kakashi ff.]

24. rész

Az esténk.. na igen. Kínos beismerni de nagyon élveztem. Örülök, hogy vele volt meg az első. Tényleg vigyázott rám és óvatos. De ami még ezeknél is jobb, hogy tele volt érzelemmel. Minden érintése égette a bőrömet. Éreztem a szeretetét. És hihetetlen jó volt.

- Amaya elfogunk késni - ébresztett a szerelmem.

- Te mindig elkésel akkor nem mindegy? - bújtam hozzá mégjobban.

- Tudod a megbeszélés - simogatta a hajamat.

- Ah tényleg - ültem végül fel de rájöttem, hogy nincs rajtam ruha - wááh - húztam magamra azonnal a takarót - ideadod a pólóm? - mutattam mellé.

- Láttalak már ruha nélkül - fordult az oldalára.

- Nemár Kakashi - húztam mégjobban magamra a takarót.

- Pedig nem értelek - ült fel, hogy velem szemben lehessen - van még időnk visszafeküdhetsz.

- Tényleg? Dehát azt mondtad elkésünk - ha most komolyan van legalább egy óránk és fel mert ébreszteni én kivágom az ablakon.

- Van két óránk - hajolt hozzám közelebb és kiseperte a hajamat az arcomból - de mielőtt kinyírsz, gondoltam beszeretnéd fejezni a mosogatást, nemde? - oh baszki tényleg - és nekem is ott a munkám.

- Ahj tényleg a mosogatás - csaptam a fejemre.

- De van még idő, pihenjünk még - fogta meg a kezeimet, amikkel szorítottam a takarót - tudod, hogy nem csinálok semmi olyat amit ne akarnál. Csak feküdjünk le - vette el a kezeimet de viszont rajtam hagyta a takarót és lefektetett - mondtam igaz? - ölelt át.

- Nem is tudom mit mondjak. Tényleg nem szeretem ha ruha nélkül látnak. Kicsiként anyáéknak se hagytam. Megengedték nekem a vizet és magamtól fürödtem. De - fogtam meg a kezét és behúztam a takaró alá - segítesz változtatni ezen?

- Amaya.. - suttogta a nevemet - csak szeresd magadat úgy mint én tégedet. De még szép, hogy segítek - kezdett el köröket rajzolni a hasamra.

- Ah-h - ütöttem hátra a fejemet.

- Ugye, hogy jó - puszilt bele a nyakamba amitől kirázott a hideg.

- Kakashih - nyögtem ki a nevét.

- Hm? Mi az hercegnőm? - csúszott lejjebb a keze a derekamról. Megöl az érintésével.

- Ahh neh oth - forgattam a fejemet a karján.

- Nem értem - mondta mosolyogva.

- Ne ott - húztam el a kezét a melleimhez.

- Szóval ezt szereted - vette el a kezét onnan és a hasamra rakta.

- Ne kínozz már - bújtam bele a párnákba.

- Kérdezhetek valamit? - csúsztatta vissza a kezeit a mellem alá.

- Uhum - bólogattam.

- Előttem senki nem ért hozzád? - na erre most mit mondjak. Inkább csak levettem a kezét magamról - hé, nem rosszból kérdeztem. Szóval nem - nézett rám.

- Senkivel nem tudtam együtt lenni. Nem akartam, hogy olyan érjen hozzám aki nem te vagy - ismertem be, hogy csak rá vágytam. És vágyok is.

- Hogy lehetsz még aramyosabb. El nem tudod hinni ez milyen boldoggá tesz - tényleg? Pedig olyan furcsán kérdezte.

- Pedig azt hittem azt mondod majd, hogy kislány vagyok - közben visszacsúsztatta a kezét oda ahol volt.

- Egy percig sem gondoltam ezt. Örülök is neki, hogy csak én tudom kiváltani belőled - megakartam kérdezni, hogy mit, de hirtelen ráfogott a melleimre.

- Ah Kakashih-h ez-ez ahj - dőltöttem a fejem a mellkasának.

- Ezt - suttogta - és ez így is marad - simogatott tovább.

- Felkéneh kelnünk nemh? - haraptam a számba.

- Mégegyszer beleharapsz én is beleharapok - heh?! Ezt komolyan gondolta? - de amúgy kéne, mert tényleg elkésünk.

- Nem akarok - fordultam felé és átöleltem - itt akarok veled egésznap fetrengeni.

- Milyen jól hangzik - puszilt bele a hajamba - egyébként tízre raktam át a megbeszélést.

- Akkor ezért aludhattam sokáig. Na akkor - nem tudtam befejezni mert kopogtak - áhh - bújtam vissza a karjaiba ijedtemben.

- Nyugi, kinyitom én - szórakozott rajtam egy jót, majd felvette a köntösét és ment kinyitni. Követtem én is.

- Áh Mai-san - hallottam meg Kakashi hangját. Anya?! - Amaya épp most kel ki az ágyból - még most se kelnék ki csak muszáj.

- Szia anya - mentem oda hozzájuk.

- Amaya - ölelt át azonnal - reméltem, hogy még itthon vagytok. Hoztam nektek egy kis süteményt. Odaadtam Kakashi-kunnak.

- Köszönjük szépen - mieolyogtam rá. Meg kell hagyni, hiányzott már a sütije.

- Egyébként mért vagy ilyen piros? - vigyorgott rám.

- Meleg van bent - vágtam rá azonnal.

- Azért kell a köntös? - utálom, hogy átlát rajtam.

- Óh már ennyi az idő, elfogunk késni - ezt még tuti felhozza egyszer.

- Nem is zavarok, legyetek nyugodtak - mosolygott rám. Sziasztok - integetett majd elindult gondolom haza.

- Hah átlát rajtam - csuktam be az ajtót és indultam a konyhába.

- Veszem észre. Befejezem a munkámat rendben? Mert Shikamaru megöl miatta - ült le az asztalhoz

- Én pedig újrakezdem a mosogatást - mosolyogtam közbe, hisz este mindketten félbehagytunk mindent.

***

Elkéstünk. Hát ez várható volt Kakashival. De legalább, kész volt minden.

- Várj - állított meg a terem ajtaja előtt - így - kukcsolta össze az ujjainkat.

- Dehát.. - ilyenkor mindig félbeszakít.

- Amaya, mondtam már. Ne aggódj semmi miatt - mosolygott rám. Még maszkban is - mehetünk?

- Huh mehetünk - fújtam ki a levegőt. Izgultam mintha most mennék férjhez. Végül benyitott.

- Bocsánat a késésért - mondta a szokásos mondatát. Ajh de utálok én késni.

- Végre. Óhajtottatok megjelenni - szólalt meg Shikamaru a nagy kerek asztal mögül - csak tíz perc késés - mondta mosolyogva.

- Áh Kakashi-sensei - kiáltott fel Naruto. Hát még ő is időben itt van.

Mindenki nézz. Ez olyan kellemetlen. Inkább kimegyek. Persze Kakashi nem hagyta és magához húzott. Imád zavarba hozni. Imád.

- Fogd már be te idióta - ütötte meg Sasuke.

- Menj ülj le - suttogta a fülembe. Kinyírom. Még ma megölöm ez biztos. Ránéztem Sasukéra aki csak mosolygott. Intett a fejével, hogy menjek oda és egyel arrébb ült, hogy közéjük üljek.

- Imádlak - mondtam neki és leborultam az asztalra - hát ez rohadt kínos.

- Hosszú volt az éjszaka? - bökött meg Naruto.

- Ennyire látszik? - néztem rá rémülten.

- Nem. De mostmár lebuktál - áh nem ölöm meg. Már nem számít.