Sherlock - Percepció

6. Feszültség

- Mondtam, hogy sajnálom.
- Ettől sokkal jobb.
- Mégis honnan tudhattam volna?
- Mondjuk körülnéz, mielőtt sms-t küld?
- Óh persze, legközelebb majd kisétálok, mint a buta libák a horrorfilmekben - tette csípőre a kezeit Veronica, miközben egy ideges pillantást vetett a férfi irányába. - Megijedtem, emiatt igazán nem hibáztathat.
- Pedig mint látja kiválóan megy.

A lány nem is reagált a mogorva megjegyzésre; visszafordult a konyhapult felé és az előtte álló tiszta és egyszerű feladatra kezdett koncentrálni egy tökéletesen kalibrált gép precizitásával.
Víz a forralóban.
Teafiltert kivenni a polcon pihenő fadobozból.
Friss tej az üvegben a hűtő ajtajában.
Minden erejével azon volt, hogy elterelje gondolatait a folyamattal, ám keze remegése nem engedte, hogy az éjjel a feledés homályába merüljön. Az évek során idomították a stressz megfelelő kezelésére - hiszen az üzleti élet a családja számára sosem volt piskóta - azonban az események robogó láncolatának kordában tartása ezúttal a színészi tehetségétől kezdve egészen a kibírhatatlan férfihez való alkalmazkodás okozta nehézségek kiküszöböléséig mindent igényelt. A torony alappillérei repedeztek, s fogalma sem volt meddig tartják még a gondosan felépített szinteket.
Az éjszakai betörés, melyet végül csak egy kóbor macska számlájára kellett írni, átkozottul kirángatta abból a pillekönnyen megborítható nyugalmi állapotból, amiben az ügy kezdete óta lebegett, s a nyomás lassan egyre fájdalmasabban nehezedett vállaira.

Hirtelen hangos csörömpölés riasztotta fel elmélkedéséből, mire üveges tekintete újra megtelt élettel. Lepillantott a pultra, hogy szemügyre vegye a galiba okát - legnagyobb meglepetésére pedig saját tenyeréből hullottak ki az üvegdarabok. Bőre több helyen is felhasadt, ahogy önkéntelenül összeroppantotta a tej melegítéséhez elővett poharat, és a sötét vér vékony patakokban indult meg a barázdák vonalait követve.
- A fenébe... - suttogta maga elé teljesen megrökönyödve és óvatosan felemelte sérült kezét, hogy jobban megvizsgálja a sebeket.
- Mit művelt?
Veronica ügyet sem vetett a férfi kérdésére, mivel az égvilágon semmi szükséget nem érzett arra, hogy helyt adjon további beszólásoknak. Halkan szitkozódva a csaphoz lépett és megnyitotta a jéghideg vizet. Az éles fájdalom, na meg a vér émelyítő látványa ahogy keveredett a hűvös cseppekkel, nem igazán segített a benne uralkodó feszültség okozta kezdetleges rosszulléten; ám mielőtt igazán megszépíthette volna az összképet azzal, hogy még a reggelijét is visszadobja közben, váratlanul kellemes fűszeres illat lengte be a konyhát és egy meleg tenyér simult nedves csuklójára.

A fiatal nő már majdnem elhitte, hogy megismerkedésük óta először végre valahára valami kedveset fog mondani; de ekkor Sherlock kinyitotta a száját.
- Maga ön- és közveszélyes, Ms. Lodge - sóhajtotta, miközben úgy forgatta finoman a sérült kezet a vízsugár alatt, hogy a lehető legtöbb apró szilánkot kimossa a sebekből. - Belátom hajlamos vagyok elfeledkezni a saját intellektuális képességeim és az átlag ember eszköztára között húzódó méretes szakadékról, na de a teafőzésbe belebukni...
- Elkalandoztam. - motyogta a lány, mire a másik homloka azonnal ráncokba gyűrődött.
- Ha így folytatja, a kórházba is elkalandozhatunk.
- Csak hagyja, oké? - rántotta el remegő tenyerét, majd a mosogatógép melletti szekrényhez viharzott, s lekuporodott elé. - Nincs szükségem kioktatásra, gúnyos megjegyzésekre, vagy lenéző pillantásokra, maga nélkül is pontosan tudom, mennyire hasznavehetetlen vagyok, mióta elkezdődött ez az egész!
Félkézzel próbálta meg feltúrni a polcot az elsősegély doboz után kutatva, de a sebe olyan pokolian fájt és a saját maga iránt táplált düh olyan magasságokat ért el, hogy képtelen volt a legszimplább tervet is véghez vinni. Idegesen becsapta a szekrényajtót és egy konyharuhát a kezére szorítva nekivetette hátát a mosogatógépnek.

Sherlock igazán nem értette mi ütött belé, s ez kivételesen megzavarta. Persze feltételezte, hogy a kisebb összezörrenésük az éjszakai kismacska okozta hamis vészhelyzet után nyomot fog hagyni a lány hangulatán, de álmában sem gondolta volna, hogy ez pohártöréshez és idegösszeroppanás közeli állapothoz vezet majd. Furcsának találta a kirohanást, ráadásul ha rápillantott, semmilyen hasznos következtetést nem tudott levonni, ez pedig csupán egy dolgot jelenthetett: szentimentalitás szülte probléma.
Fenomenális. Pont így néztek ki a tervei mára.