Sherlock - Percepció

8. Üzlet

- Szóval mit kerestek a helyszínen?
- Már mondtam - szűrte a fogai között a szavakat a férfi, a türelme pedig nem vészesen csökkent, hanem elfogyott. - Rém gyengén próbál rájönni, hogy hazudok -e; a történet elismételtetése ilyen rövid időn belül felesleges időpazarlás, ezt nem tanították?
- Nagyon köszönöm a kioktatást, de húsz éve vagyok seriff, pontosan tudom mit csinálok.
- Mindketten tudjuk mit csinál.
- Nagyszerű.
- ...Ostoba kérdéseket tesz fel és lejáratja magát az egész osztaga előtt, nem mintha nem aranyhalakkal lenne egyébként körülvéve.
- Mr. Holmes!
- Az éG SZERELMÉRE, hányszor mondjam még el, hogy nem mi öltük meg?! Ön is látná, ha egy perc erejéig képes volna elszakítani a tekintetét McCoy polgármesterről, akivel hozzá kell tennem, a Holdról is látható milyen botrányos viszonya van!
Seriff Keller zavart pillantást vetett az említett asszonyra, aki a táskáját markolászva nézelődött a bűntény helyszínén az egyik járőr mellett ácsorogva. A rendőrautók villogó fénye megvilágította a jelenlévők gondterhelt vonásait, csak úgy mint a tőle jó néhány méterre, vállán takaróval álldogáló - s mellesleg a sokktól majd' összeroskadó - Veronica alakját. A seriff megköszörülte torkát és visszafordult a kibírhatatlan alak felé, akivel egyetlen beosztottja sem bírt el a helyszínre érkezés után.

- Szóval Smitherst utoljára majdnem egy héttel ezelőtt látták, igaz?
- Hat nappal ezelőtt és nem látták, hanem látta, csak Ms. Lodge találkozott vele. Ne vizsgáztasson, tudom, mit mondtam s még egy Önhöz hasonló gyengeelméjű is látja, mit próbál bebizonyítani - vágta rá bosszúsan a tanácsadó-nyomozó, mielőtt állát felszegte és lekezelő hangon folytatta volna. - Gyerünk Mr. Keller, ne fogja vissza magát, borzasztó lázban égek, hogy megtudjam hogyan követtem el egy gyilkosságot még azelőtt, hogy Amerikába érkeztem volna!
- Nos... - tette csípőre kezeit a másik, mialatt végignézett újra a helyszínen, míg végül tekintete megállt a kollégájával szemben reszkető Veronicanal. - Nyilván nem egyedül dolgozott. Együtt tervezték meg Hermione Lodge elrablását is? Félre sikerült valami és kénytelenek voltak eltávolítani a szemtanút is?
- Jó ég... - suttogta Sherlock a tiszta döbbenettől átitva, ám mielőtt még a seriff elkönyvelhette volna azt a leleplezés okozta sokknak, a férfi folytatta. - ...milyen csendes lehet az Ön fejében, mondja nem visszhangzik?
- Mr. H-
- a bŐRÖND, HÁT NEM ÉRTI, MIT NEM LÁT EZEN? - Sherlock megelégelte a magukat rendőrségnek csúfoló gyámoltalan bagázs kérdéseit és heves gesztikulálás közepette kezdett magyarázni. - A férfi hazajön, még arra sem pazarol időt, hogy az egyenruháját átvegye, egyből egy bőröndöt kezd megtölteni a nappali közepén. Ha süllyedni kezd egy hajó, a patkányok érzik és menekülnek először, márpedig a Lodge hajó méretes léket kaphatott, ha ennyire szorított az idő. Menekülés közben azonban látogató érkezik, nézze az előszoba szőnyeget, és a sarkánál felhajlott részt! Az alsó réteget nem az alakját visszanyerő flexibilis gumiból készítették, így megőrizte egy tűsarkú cipő nyomát.
- Ez csak még inkább terhelő bizonyíték Veronica Lodge bűnrészességét illetően!
A férfi nagyot pislogott és egy másodpercig sem tétovázott.
- ...Brilliáns. Ms. Lodge egy hidegvérű gyilkos, maga meg igazi nyomozó. A boszorkányokat és sárkányokat hol tartják? - gúnyolódott természetesen rezzenéstelen arckifejezéssel, és az épület felé mutatva hadart tovább. - Hermione Lodge látogatást tett valószínűleg hat óra előtt néhány perccel, ugyanis Smithers karórája a beállítások alapján minden nap hatkor jelzi neki, hogy bevegye a napi gyógyszeradagja második felét.
- Mi köze ennek a halálához...?
- Sok, Mr. Keller, sokkal több, mint magának a nyomozói munkához - a férfi oldalra biccentette a fejét és halkabban, ijesztően nyugodtan fűzte tovább a mondandóját, végig a ház felé lépkedve. - Hat óra van, újra egyedül a házban... az óra jelez, a remegő keze pedig megáll pakolás közben... Az asztalon elhelyezett műanyagtartóban tárolt kapszulákért nyúl... percekkel később pedig holtan fekszik az ágyán, habzó szájjal és füllel.
A seriff fáradtan megdörzsölte az arcát; habár már előre bánta a kérdést, azért csak feltette.
- Szóval öngyilkosság...?
- Persze, csak előbb még összepakolt egy bőröndöt, hogy maguknak kevesebbet kelljen utána dobozolni! - hajolt az arcába ingerülten. - Gyilkosság. Valaki kicserélte a gyógyszereit, mégpedig a szag és hatás alapján ciánnal, tetrodotoxinnal vagy ezek keverékével vegyített kapszulákkal. A gyilkosnak még csak jelen sem kellett lennie a fináléhoz.