Sherlock - Percepció

15. Szabadság

A számítógép halk jelzésére kapta fel a fejét, s őrült módjára szaladt végig az elé tárulkozó adatok tömkelegén. A készülék pontos helyét képtelen volt meghatározni a rendszer, azonban egy hozzávetőlegesen pontos sugarú körre szűkítette a lehetőségeket a város délkeleti részén.
Működnie kellett.
Az elkövető azt akarta, hogy Sherlock megtalálja a kis játékszerét, máskülönben az egész szórakozás odalett volna.

A férfi lecsapta a laptop tetejét és kirohant az épületből; idegesen kapkodta a fejét bármiféle jármű után kutatva, hisz nem maradt vesztegetni való idő. Minden jel arra mutatott, hogy Veronica szörnyű veszélyben volt és az ellenség élvezettel figyelte, milyen reakciót vált ki a nyomozóból az ajtóstul berobbanó érzelmi kontextus. Persze nem először fordult elő, hogy egy sorsfordító pillanat, egy élet súlya az ő vállaira nehezedett, mindig is hozzá volt szokva ahhoz, hogy Atlaszként tetszelegve elviselje az égbolt terhét. Ám ezúttal minden csupán önmaga visszhangjaként száguldott át az elméjében emelt palotán, a legegyszerűbb dolog sem lehetett tiszta és egyértelmű. Az érzelmek áradata letarolta a józan ész pillérein nyugvó elveket és a kezdetleges pánik kacagva csörtetett át a romokon.
Irene Adler látogatása felkavarta és felszínre hozott olyan emlékeket, melyeket szándékosan nyomott el az évek során - ezt pedig mindössze tetézte a szív utálatos zűrjei okozta bonyodalom kedvenc harcos hercegnőjével. Tudta, a pokolba is, érezte, hogy a világ kezdett új köntöst ölteni, de háborgó elméje hajthatatlanul ragaszkodott az ismert ösvényhez és figyelmen kívül hagyott minden jelet, ami nem ennek hitelességét erősítette.

S habár alapvetően kitartott volna eredeti elhatározása mellett, a pillanat, mikor realizálta, hogy ezúttal Veronica biztonsága forgott kockán, az összes addigi hidegvérrel hozott döntése semmivé lett.

A távolsággal nem törődve futásnak eredt. Lelki szemei előtt felbukkant a város térképe, valamint tökéletes pontosággal elé vetült saját helyzete, így az idő és távolság paramétereit összevetve a lehető legrövidebb úton kezdett rohanni. A decemberi fagyos szél csípte a szemét és jóval megterhelőbbé tette a levegővételt is. A kimerítő tempó következtében ismét felhevült a bőre, ami már eleve halmozta a problémák számát a forró izzadtság képében, ám amint a cseppek találkoztak a jeges szellő érintésével, a férfi úgy érezte, előbb éri legyengült testét a végkimerülés egy ósdi kapualjban, minthogy a lányt megmenthetné. Az állapota közel sem nézett ki túl fényesen a Southside Serpents tagjainak támadása óta, fél Riverdale maratoni átloholása pedig a legfinomabban szólva sem tett jót neki.
Nem számított.
Bal kezében szorongatott mobiljának minden egyes rezgése ezer örömmel emlékeztette prioritásaira.

A szán begördült, a visszaszámolás az indulásig megkezdődött!

Öveket becsatolni, rázós menet lesz.

Sherlock ráfordult egy utcára és a sikátor, mellyel kettő kerek percet lefaraghatott a menetidőből, hajszálpontosan ott helyezkedett el, ahogy azt az emlékei között elraktározott térképen látta.

A vörös az ünnep színe.

Boldoggá tesz, hogy az ajándékod magától is hozzájárult ehhez.

Oltári hangokat tud kiadni.

A férfi szakadatlanul dübörgő pulzusa még magasabbra ugrott az sms-ek láttán; a vér lüktetésének zaja majd' felülmúlta a környező összes hangot, míg látása beszűkült és a saját szakadozó légzése által meghatározott buborék rabjává vált. Ahogy kirobbant a mocskos sikátorból, két vakító fényszóróval találta szemben magát, s egyedül a fülében tompán csengő dudálásnak köszönhetően jutott el az agyáig a közeledő autó jelenléte.
Az utolsó pillanatban ugrott hátra és vetette hátát egy lámpaoszlopnak.
A kocsi a sebességkorlátozással nem törődve hasított el mellette, de Sherlock alig fogott fel valamit a történtekből - meglehetősen lekötötte az ócska kötés alatt vállán húzódó, biztosan felszakadt méretes sebe. A türkizkék ing szinte azonnal beleragadt a lassan szivárgó ragacsos vérbe, mely a sós izzadtsággal keveredve kínzó fájdalommal ajándékozta meg. Apró fényes pontok tűntek fel szemei előtt, s rögtön megértette mire gondoltak az emberek, mikor arról beszéltek, hogy a szenvedéstől csillagokat láttak. Mintha egy tucat tűszúrás érte volna a felhasadt bőrt.
A telefon képernyője ismét felvillant.