- Kezeket fel! Csak semmi hirtelen mozdulat! - szűrte a fogai közt a szavakat az idegen, míg ezzel egy időben előrébb nyomta a fegyvert motiválás gyanánt. Sherlock háta megfeszült, minden egyes izma és idegszála alávetette magát teljes akaratának és kontroll alatt maradt. Nem hagyta, hogy a szánalmas pánik kezében összpontosuljon az irányítás; tudta, hogy a győzelemhez csak a józan ész emelhette.
Kezeit lassan feltette, tenyerei jól láthatóan üresen virítottak a holdfényes éjszakában. Az idegen férfi hangja, a lábai elé vetülő árnyék íve, valamint a pisztoly csövének elhelyezkedése alapján azonnal feltérképezte a távolságot közte és a támadó között, s ehhez hozzáadva az eleve ismert testalkatot, könnyedén kiszámította a megmeneküléshez vezető lehetőségek paramétereit.
Nyaki verőér, garat, gyomor, térdhajlat, halánték.
Minden gyenge pont körülbelüli pozícióját látta lelki szemei előtt, így kész volt a megfelelő pillanatban bevinni egy erőteljes ütést.
- Nem túl bölcs dolog lelőni a díszvendéget, tapasztalataim alapján az estélyek hangulatát könnyen elronthatja egy kiloccsantott agyvelő. - közölte a nyomozó egyszerűen, mire a fickó még idegesebben szólt rá.
- Hallgasson, vagy itt helyben megölöm!
- Miért, az eredeti terv nem ez volt?
- Többször is figyelmeztettük, de tudja mit? Maga kereste a bajt és ha nem áll le, élvezettel fogom meghúzni a ravaszt!
- Ennél specifikusabbnak kell lennie, sok fenyegetést kapok mostanság.A támadó megelégelte a nagyszájú Holmest és egy halk kattanás jelezte a biztonsági retesz kioldását. A férfi elméjén a fénysebességnél is gyorsabban száguldottak át a megmaradt opciók és hidegvérét abszolút megőrizve folytatta.
- Elsőszámú hiba.
- Mi van?
- Ilyen távolságból ekkora fegyverrel nem célzott gyilkosságot elkövetni, pláne, ha titokban akarja csinálni. A golyó úgy fog átrepülni a testemen akár egy vízesésen, és abba az ablaküvegbe fog csapódni - mutatott a gimnázium épületének irányába. - A lövés zaja a csörömpöléssel tetézve biztosan magára vonja még a legegyügyűbb ember figyelmét is a teremben, ráadásul több szemtanú is látta kivel hagytam el a helyiséget... Mint mondtam, nem ajánlott lelőni a díszvendéget, főleg, ha az az est házigazdájának kísérője.
- Azt hiszi érdekel, ha lebukok? Nem egyszer megjártam a javítót és ott egy dolgot megtanultam!
- Kitalálom, hogy hogyan tegye büszkévé a szüleit?
- ...hogy egységben az erő - hajolt közelebb a háttal álló férfihoz, majd dühtől remegő hangon folytatta. - Ha mindenhol vannak csapattársaid, akármit megúszhatsz. Eltűnhetsz a világ szeme elől még a legmocskosabb bűntény után is.
- Nem akarok túlzottan kritikus lenni, de több sebből vérzik ez az elgondolás, most mondta, hogy többször megjárta a jav-
- Pofa be! - kiáltotta a másik. - Jól figyeljen rám, mert ez az utolsó figyelmeztetésünk. Húzzon vissza abba az ócska motelbe, szedje össze a cuccait és pattanjon meg az első géppel, mert ha nem, megtudjuk... és higgye el, nem akar velünk újra összefutni. Senki nem piszkálhat bele a droghálózatunkba, még egy idióta sapkás sajtó-kiskedvenc se!Sherlock azonnal megértette a helyzetet; a többes szám, a jelmondat, a fenyegetések és a férfi megjelenése mind egyetlen megoldás felé mutattak, míg Betty Cooper hangja felcsendült elméjének egy rejtett zugából. A motoros banda Riverdale déli részén. Ahogy a férfi előtt eloszlott a köd, arcára elégedett mosoly ült ki, s alig bírta türtőztetni magát, hogy ne kezdjen ünnepélyes ugrálásba. Hirtelen rengeteg félinformációt megértett és a megvilágosulás momentumát holmi kibiztosított pisztoly nem ronthatta el. Apró csekélység, amit nos.... nos a háta közepére sem kívánt. Szó szerint.
Most, hogy a férfi dühkezelési problémáit manipulálva gond nélkül kiszedte belőle a szükséges részleteket, csupán egyetlen lépés maradt alaposan kidolgozott tervéből: túlélni a találkozót.
- Második számú hiba. Nem ellenőrizte, hogy van -e nálam bármilyen eszköz, melynek segítségével felülkerekedhetek közelharc esetén - kezdte komoly hangon. - A fenyegetés hevében gyakorta előforduló probléma, máskor legyen körültekintőbb!
- Micsoda?! - vágta rá a másik idegesen és meglökte vállánál fogva, hogy azonnal megforduljon és láthassa miről beszél a tenyérbemászó alak. - Mutassa!
A férfi könnyedén megpördült, s abban a másodpercben, hogy ellenfele eszelős tekintettel kezdte kitalálni mitől is lehetett olyan nagy a szája, Sherlock félreütötte a fegyvert rászegező kezet és óriási lendülettel ütést mért torkának lágy részére. Egy magabiztos mozdulat, egy erős fejelés és már meg is szerezte a pisztolyt, míg ellenfele elterült a földön.
- Hármas számú hiba - jegyezte meg lazán, miközben kipattintotta a tárat a helyéről és lazán a háta mögé hajította azt. - Mindig hozzon magával erősítést.
![](https://img.wattpad.com/cover/310501393-288-k434089.jpg)
YOU ARE READING
Sherlock - Percepció
Fanfiction"- Mi baja, miért pánikol? - Komolyan kérdi? - Természetesen. - Nem is tudom, talán mert most próbáltak meg eltenni minket láb alól? - ...Pisztoly volt a férfi kezében Ms. Lodge, igazán nem mondhatja, hogy ez váratlan fordulatként érte." Veronic...