Sherlock - Percepció

12. Keringő

A hegedűszó váratlanul abba maradt és a férfi újfajta izgalommal szemében pördült meg.
- Estély!
- Hogy mondja?
- Estélyre megyünk.
- Kiére?
- A magáéra.
- Az enyémre..?
- Bájos, ahogy mindent megismétel pontatlanul, mint egy... defektes papagáj. Igen, persze, hogy a magáéra.
Veronica egy meglepett pislogás kíséretében nyelte le a rögtönzött sértést, mielőtt válaszolt volna.
- Nem tudtam, hogy tartok egyet.
- Ahogyan a gyilkos sem.

A lány nem akadékoskodott a terv kapcsán, sőt, a megkönnyebbülés áhított nyugalma suhant át rajta. Sherlock nem igazán beszélt, mióta megosztotta vele aggasztó következtetését, s annak már jó néhány napja volt. A felesleges fecsegést eleresztette a füle mellett, a beszélgetés-kezdeményező kérdéseket azon nyomban rövidre zárta - mintha a Moriarty név fenekestül felforgatta volna belső világát, s az új felállás megértésén kívül semmi nem számított volna. Habár Veronica nem először került szembe a távolságtartó nyomozó bosszantó némaságával, ezúttal a vártnál is jobban zavarta, hogy képtelen volt áttörni a maguk közé emelt falat.

A férfi letette a hegedűt és az asztalra helyezett laptop felé vetette magát az új ötlettől megrészegülve. Egy ideje már latolgatta a rendelkezésükre álló lehetőségeket az új tények fényében, s a konklúzió megszületésekor végre úgy tűnt, visszatért az élők sorába. Az elmúlt néhány napban mindössze hegedűlt, csendben jegyzetelt, vagy épp félszavakat mormogva küldött üzeneteket, így a végleges döntés pillanata szinte felüdülés volt mindenki számára.
- A gyilkos figyel minket, ez egyértelmű; vegyük csak az első borítékba rejtett fenyegetést, az ajtóhoz szegezett vadászsapkát, vagy a bombát. Óvatos, az árnyékból figyeli az eseményeket és csak akkor lép színre, mikor teljes mértékben biztos lehet abban, hogy elkerüli a közvetlen kontaktust - magyarázta, miközben elindított egy keresést a gépen. - Eddig a nyomok után mentünk, úgy táncoltunk ahogy ő fütyült, de ennek vége. Előugrasztjuk a bokorból.
- Várjon egy percet! - nevetett fel kissé frusztráltan a másik. - Azt mondja itt ez az eszelős gyilkos, aki miután elkergette az anyámat, itt hagyta a portásom holttestét valamilyen oknál fogva, mi meg azt akarjuk, hogy most hÁZHOZ JÖJJÖN?
- Egy szociopatával osztotta meg az ágyát, mikor nem tudott aludni, nem ez lesz az első felelőtlen döntése.
- És mit gondol, mi fog történni? - tette csípőre kezeit. - Betáncikál az elkövető és felkér keringőzni, mint egy régimódi szupergonosz?
- Kénytelen lesz tiszteletét tenni - Sherlock lazán felé fordította a laptopot, melyen a Riverdale High tornaterme virított. - Az estélyt ugyanis itt tartjuk. Nincsenek biztonsági kamerák, amiket felhasználhat a megfigyelésre, minden kijáratot szemmel tudunk tartani és végszükség esetén Ön úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét.
- ...Végszükség - ismételte meg lassan. - Mondja csak ki, ha fegyvert rántanak és lemészárolnak egy tucat srácot, én tudom merre meneküljünk. Pompás, megismétlődik a harmadéves iskolai bál.
Sherlock megállt egy pillanatra a mozdulatban és homlokán mély barázdák jelentek meg, mialatt feldolgozta a félinformációt.
- Megbocsát...?
- Én szóltam - sóhajtotta, majd könnyedén felhuppant a laptop mellé az asztalra. - Riverdale nagyon messze áll attól, hogy unalmas kisvároska legyen. Szerintem egy olyan bálunk sem volt, amit ne szakított volna félbe valami pszichopata.
A férfi nem tudta eldönteni viccel -e vagy sem, de elég volt egy másodpercet szentelnie a testbeszédének és rá kellett jönnie, hogy ez a hely talán jóval többet tudott volna mesélni, ha lett volna közönsége.

Végül - szokás szerint - Veronica húzta vissza a földre; halk kattanás jelezte a laptop lecsukódását, a fekete hajzuhatag pedig kissé előrebukott, hogy függönyként takarja el vonásai egy részét a férfi elől. Megvolt a hatása - Sherlock felvont szemöldökkel pillantott rá és ezúttal még az sem zavarta milyen vészesen közel került a lány fedetlen combja a kezéhez, ahogy az asztal tetején ült.
- Felteszem akadna néhány kérdése.
- Csak egy - vallotta be, miközben füle mögé tűrt egy éjfekete tincset. - ...Mit gondol, lehet köze Moriarty-nak az ügyhöz?
Sherlock vonásai érzékelhetően megkeményedtek, ám hangja higgadt maradt.
- James Moriarty a legveszélyesebb, ugyanakkor a legkiválóbb elme volt akit valaha ismertem, de elégett az óvatlan mohóság tüzében, amit a túlzott magabiztossága táplált - tekintete elrévedővé vált, egyfajta köd ereszkedett a mélykék égboltra. - Két teljes évembe telt felszámolni kiterjedt bűnhálózatát; ha voltak is Riverdale-hez vezető szálak, már mind a múlté.
- De az apám...
- Hiram Lodge levelezései értelemszerűen befejeződtek Moriarty halálával, a forrásom ma reggel értesített. Nem valószínű, hogy hatása lenne az események jelenlegi láncolatára, ez nem elég kusza, nem úgy van megtervezve, hogy belecsábítson - mormogta, aztán egy rövid fejrázással ismét visszacsöppent a valóságba. - Ez valami más. Valami új.