Sherlock - Percepció

19. Dante Pokla

Lassú, elegáns lépések zaja verte fel az álomba merült kisváros déli részét. A sikátor úgy visszhangozta a magassarkú kopogását akár a legdíszesebb templom tette volna, annak ellenére, hogy ezúttal a csábítóan veszélyes ördög közeledett a nyomozó szoborszerű alakja felé. Újabb várakozással teli másodpercek röppentek tova, míg el nem halt az ismerős zörej, ahogy a cipő sarka hozzáért a hűvös macskakövekhez.
A férfi kezei a hosszú, nyitott kabát zsebében pihentek, s amint megfordult, az utcai lámpák fénye megcsúszott a fényes gombokon. Arca márványhoz hasonló keménységet tükrözött, habár tisztában volt vele, hogy szemei minden valószínűséggel épp úgy elárulják, ahogyan bárki mást.
- Eljött. - jelentette ki a nyilvánvalót, mire A Nő kilépett a sikátor sötétjéből és vörösre rúzsozott ajkait titokzatos félmosolyra húzta.
- Gondoltam együtt vacsorázhatnánk.
- Nem ezért jöttem.
- Tudom, miről akar beszélni, de arra már úgy is rájött, hát ne untassuk egymást - Irene Adler tekintete végigszaladt a nyomozó alakján és izgatott csillogás jelezte elégedettségét. - Hol hagyta az ölebét?
Sherlock merev vonásait a pillanatnyi zavarodottság ráncai törték meg.
- Ölebet?
- A kislányt. Azt hittem össze vannak nőve, elvégre mindenhová kísérgetik egymást. Ha nem ismerném, azt mondanám elragadták az érzelmek.
- Nem ismer.
- Szegénykém - biggyesztette le ajkait és enyhén oldalra biccentette fejét, mely meg sem kottyant tökéletesen feltűzött frizurájának. - Csak nem belebonyolódott az esetbe...? Bár azt hiszem valahol meg tudom érteni, tetszett a kislány harciassága.
- Ha tetszett, miért akarta felrobbantani?

A Nő mosolya kiszélesedett, miközben az elismerés jelei tűntek fel arcán néhány pillanat erejéig. Kiélvezte a helyzetet, a téma ellenére is kifejezetten mulattatta a férfi belső vívódása. Egyértelmű volt, hogy túl mélyre került az ügyben, túlságosan is belevonta magát és hagyta, hogy az érzelmi kontextus beférkőzzön a fejébe. Valahol talán zavarta is, hogy a fiatal Lodge többre jutott vele, mint ő korábban, ám hosszú évek gyakorlatával képessé vált ismét az üzlet előrébb helyezésére a személyes prioritásoknál. Akár egy újfajta, figyelemreméltó kísérlet alakulását, úgy vizslatta őt, s a kérdés hallatán arcizma sem rezdült.
- Nem féltem attól, hogy nem fog rájönni. Élvezte a műsort, vagy inkább mutassak élvezetesebbet?
- Majdnem megölte Veronicat. - nyomta meg a szavakat erőteljes hangon, de a másik csupán legyintett, mintha semmiség volna.
- Ne legyen teátrális, nem hagytam volna, hogy tényleg felrobbanjon. Nem, ha a közelében marad - helyesbített, majd közelebb libbent hozzá és karjára helyezte elegáns bőrkesztyűbe bújtatott kezét. - Mondja, nem éhes?
- Tudni akarom miért tette.
- Van itt nem messze egy remek kis vendéglő, még órákig nyitva vannak.
- A gyűlölet komoly hajtóerő, de a szeretet... - nézett mélyen szemeibe. - ...nincs még egy olyan alattomos erő. A józan ész megbolondítója, a köd az elvakult tettek embere előtt.
- Ugyan, miket beszél? - Irene halk nevetése visszaverődött a fojtogató falakról. - Azt hiszi komolyan érdekel még és féltékenységből tettem?
- Cáfoljon rám.
Irene természetesen tökéletesen látta mire megy ki a játék és esze ágában sem volt beleesni a csapdába. Sokkal szívesebben vonta bele saját kis világába.
- Más terveim vannak Önnel. Kíváncsi rá? - vészesen közel lépett és felszegett állal figyelte reakcióját. - Mit tenne, ha most megcsókolnám?
Sherlock tekintete az ajkaira röppent, majd vissza szemeire, mielőtt kikerülte volna a nőt, hogy a találkozó eredeti céljára terelje gondolatait, s biztos távolságból, háttal neki folytassa.
- Amint végigvettem a lehetőségeket, az ügy kristálytisztává vált. Egy ilyen részletesen kidolgozott merénylethez nem elég a motiváció és némi ész; nem, a megfelelő forrás ezúttal létfontosságú szerepet töltött be a bűntényben - kezdett bele komoran. - Az illető járt a szobámban és tudta, hogy a periódusos rendszer díszeleg a falamon, ráadásul közvetlen szálak kötötték Moriarty-hoz. A kifinomult hálózata felszámolása után ez viszonylag kevesekről volt elmondható, így lényegesen szűkült a kör.
- Mondanám, hogy fáradságos munka volt megszerezni a hangfelvételeket, amiket hallott a gyárban, de hazudnék. Rám hagyta - fordult utána higgadtan a másik. - Biztos volt benne, hogy hasznomra válik, ha újra játszadoznék a Holmes fiúkkal.
- Hát erről szólt? Elrabolta Veronicat és bombát kötött rá, csak hogy játsszon?
- Mindenkinek megvan az ára, Mr. Holmes. Az, hogy a kislánnyal mit tettem nem volt több üzletnél, igen gyümölcsöző eredménye lett a munkámnak. Ami pedig Jim hangfelvételeit illeti... Tetszett, hogy megizzaszthatom.