Sherlock - Percepció

Epilógus

Egy évvel később

- A többiek hatra jönnek, úgyhogy ne felejtsen el időben elpakolni a konyhában! Molly hoz süteményt, amihez szükség lesz a nagy tálaló tálcára is a felső polcról.
- Hogyne.
- És kérem, a hűtőből vegye ki azt a befőttesüvegben úszkáló levágott kezet! - szörnyülködött John, azonban legjobb barátja a tekintetét szigorúan a laptop képernyőjére függesztette. Nem úgy tűnt, mint aki bármit is felfogott az elhangzottakból, így a férfi résnyire szűkült szemekkel folytatta kissé gyanakvó hangon. - ...Lehet, hogy a királyi család is beugrik, szóval arra gondoltam lehetnénk mind rizsporos parókában.
- Remek John, kiváló ötlet.
- Ön nem is figyel arra, amit mondok! - emelte fel hangját, mire Sherlock végre elszakította tekintetét az igencsak lapos ügy részleteit elé táró számítógépről.
- Temérdek felesleges fecsegést kell kiszűrnöm ahhoz, hogy az elmém hibátlanul működjön; ez az én személyes merevlemezem, ha csupa köznapi szeméttel mérgezem az igazán lényeges információk odavesznek!
- De ez a lányom születésnapja!
- Pontosan, vagyis az aggodalma teljes mértékben alaptalan - meredt rá értetlenül. - Ha elszúrja, egy év múlva ugyanekkor újra próbálkozhat.
- És ezért nem Ön a délután főszervezője. - csóválta fejét a másik rosszallóan, ám a további csevegésnek egy pár aprócska cipő kopogása vetett véget.

Az öreg parketta csak úgy recsegett-ropogott a vidám léptek alatt, s néhány másodperccel később egy világosbarna, göndörhajú kislány jelent meg a nappaliban. Egy igazán különös pókot formázó plüssfigurát szorított piros kardigánba bújtatott kezeivel kék pöttyös ruhácskájához és gondtalanul rámosolygott édesapjára.
- Megtaláltam!
- Örülök - ráncolta homlokát a férfi, de ajkai hasonló mosolyra húzódtak. - Mihez is kezdenénk enélkül a ronda plüss nélkül?
Sherlock tovább pötyögött a laptop billentyűzetén, miközben szokásos stílusában hadarni kezdett.
- Az ausztráliai rojtos ugrópók a világ legokosabb pókszabású élőlénye; számos támadási stratégiával rendelkezik és képes a helyzet által megkívánt leghatékonyabb módszer kiválasztására, azontúl, hogy intelligencia szintje elég magas ahhoz, hogy megértse a hiba fogalmát, majd tanuljon belőle és adaptálja azokat következő vadászata során.
- És nagyon undi is. - fintorgott Rosie cinkosan vigyorogva a nyomozóra, aki komoly arccal biccentett.
- Hallotta, John. Ráadásul nagyon undi is.
A férfi halkan elnevette magát és megfogta kislánya szabad kezét.
- Remek, szóval ezt csinálják, mikor Ön vigyáz rá? Tanulnak, aztán jutalomból szörnyplüssöket rendel neki?
- Miért, mások hogy töltik el az idejüket vele?
- Nem tudom, játszanak és Disney mesét néznek?
Sherlock összeráncolta homlokát és vadul tovább kattintgatott a megnyitott lapok között.
- Nevetséges. Az állatok nem beszélnek, de legfőképp nem fakadnak dalra, mindkettőnket megmentettem a popkultúra eme borzalmas szégyenfoltjától.

Mielőtt még bármelyikőjük reagálhatott volna, egy gyors kopogás hallatszott a folyosó felől. Sherlock azon nyomban felkapta a fejét, ám miután realizálta, hogy csak Mrs. Hudson dugta be a fejét az ajtón, figyelmét ismét a munkájának szentelte. Nem őt várta. Habár a gőzölgő csészékkel, illetve friss kekszekkel megrakott tálca, amit beegyensúlyozott a helyiségbe nem volt ellenére.
- Kukucs! Gondoltam, jól esne egy kis tea.
- Köszönjük, de mi épp menni készültünk, Rosienak megígértem, hogy ő választhatja ki a héliumos lufikat a partihoz. - mosolygott barátja az idős asszonyra, aki jókedvűen lepakolta a nassolnivalót a fotel melletti kisasztalra.
- Óh hát persze kedvesem, mindent a kis ünnepeltnek!
- Valahogy úgy. Bár a kedvenc plüssállatából kiindulva kicsit kezdek aggódni, milyen lufikat fog választani - jegyezte meg John, aztán a biztonság kedvéért még egyszer rászólt a nyomozóra. - Sherlock, ne felejtse, amit mondtam! A konyhaasztal, a tálca...
- Azt hiszem még képes vagyok előkészíteni a lakást egy hároméves születésnapi összejöveteléhez.
- A kéz a befőttesüvegben?
- Kísérlet, egy ügyhöz kell.
- Megnézhetem? - csillantak fel Rosie szemei, mire a nyomozó szólásra nyitotta a száját, de John leintette.
- Ha megmutatja neki, az Ön keze lesz a következő, ami a hűtőben landol.
- Óh az ég szerelmére, maguk megint emberi testrészeket tettek a hűtőmbe? - sopánkodott Mrs. Hudson. Sherlock elnyomott egy félmosolyt a hangsúly hallatán, majd lecsukta a laptop tetejét és az öltönyét igazgatva felkelt az asztaltól. Mielőtt még az ünnepelt és apja elsiettek volna, a keresztlányához lépett és térdein megtámaszkodva, vonásait egy komoly kifejezésbe rendezve, elé hajolt.
- A délután folyamán a legjobb formáját várom el Öntől, kedves Watsonom.
Rosie válaszul egy puszit nyomott az arcára, aztán a furcsa plüssállatot ölelgetve, huncutul mosolyogva indult meg lefelé a lépcsőn.