Sherlock - Percepció

18. Ketten

Hegedűszó köszöntötte a lányt a Pembrooke ajtaján belépve. A lágy dallam úgy szaladt végig a helyiségeken akár egy szertelen gyermek a búzamezőn, s rögvest mosolyt csalt megfáradt vonásaira. Az időjárás egyre hűvösebbre fordult odakint, már december közepét taposták. Mivel tudomása szerint az ügy némileg megrekedt a bombás merénylet utáni napokban, nehéz időszak volt ez mindenki számára... s a mai telefonhívás nem könnyített a helyzeten. A dolgok kezdtek kicsúszni a kezei közül és félő volt, hogy ha túl sokáig vár, képtelen lesz összekanalazni a darabokat, melyekből újjá építhette volna féltett világát.

Mielőtt beljebb sétált volna a nappaliban, gyors mozdulattal megtörölte arcát, rendezte vonásait és lerázta karjait, hogy ellazuljon. A magassarkút a bejárat mellett hagyta, majd útközben a táskáját egy szék támlájára akasztva megközelítette a gondolataiba mélyedt férfi alakját. Sherlock ujjai egy óramű-mester precizitásával futottak végig a hangszer húrjain, míg a vonó kecses siklása oly kellemmel csalta elő a leglehetetlenebb hangokat is, mintha mi sem lett volna egyszerűbb ennél. A sötétszürke öltöny megfeszült hátán, ahogy játszott, s a göndör fürtök gondterhelt ráncba gyűrődött homloka elé hullottak, akár a legcsodálatosabb függöny a színpad előtt.
Teljesen megigézve figyelte őt. A gondolattól, hogy ez a férfi minden őrültség ellenére is itt fogadta napjaik záróráján, hatalmasat bukfencezett a gyomra.

Néhány pillanattal később a zeneszó elhalkult és Sherlock a kandalló melletti kanapéhoz lépett. A hegedűt finoman elhelyezte maga mellett, aztán a lobogó tüzet bámulva folytatta a csavargást az elméleteivel kikövezett úton.
- Ez gyönyörű volt - jegyezte meg a lány halkan, s közelebb érve könnyedén elhelyezkedett az ölében, akár régen a női lovasok. Hátát félig a karfának vetette, kezét lágyan a sérült vállára fektette, lábait pedig lazán feltette a hegedű mellett a kanapéra a férfi bal oldalán. - Johann Sebastian Bach?
Sherlock kissé megzavarodott a váratlan mozdulattól, de néhány pislogás után újra is indult a rendszer és képes volt egy értelmes választ produkálni.
- Segít a gondolkodásban.
- New York-ban gyakran jártunk hangversenyekre a szüleimmel. Nem igazán kötött le, de mégis vártam... - kissé elhalkult a hangja. - Olyankor mindig igazi, boldog családnak tűntünk.
Sherlock az arcát kezdte fürkészni, miközben egyik kezével óvatosan átkarolta derekát, ha már a másik úgy is önkényesen ilyen közelségre kényszerítette őket.
- Mi a gond, miért sírtál?
- Nem sírtam - védekezett a lány azonnal, mire egy lesújtó pillantás lett a jutalma. - Ne nézz rám így, nincs semmi bajom. Fáradt vagyok, ennyi az egész.
- A sminked másról árulkodik.
- Megint kezdi.
- A tusvonal erőteljesebb a széleinél, ahogy a szempillákra is a szokásosnál vastagabb festékréteg került, vagyis mindkettő elkenődött - hunyorgott rá. - A táskában lévő tartalék készletből azonnal korrigáltad, ezért élénkebbek az újrarajzolt részek, míg a pillákra nehezedő extra réteg a megfelelő ecsetek és eszközök hiánya nélküli javításra enged következtetni; az ujjak oldalán húzódó vékony sminkrétegről már nem is beszélve, nyilván ezzel törölted le a könnyeket, így joggal kérdezem: Mi a gond?
- Azta, köszi. Nincs is jobb egy nehéz nap után, mint mikor közlik veled, hogy legalább még a sminked is igénytelen szar lett.
- Nem ezt mondtam.
- Semmit sem kellett volna.
- Akaratlanul is működik a következtetés.
- Szóval én meg akaratlanul is hallgathatom.
- Nem tehetek róla, hogy ízlésficamos vagy a párválasztás terén.

Veronica ajkain halovány mosoly tűnt fel és megrázta a fejét. Tetszett neki ez az új irány, amit vettek: az egyre ritkábban felbukkanó hivatalos stílus, az, hogy az ölében ülhetett nyugodtan, s hogy a férfi tenyere óvatosan a csípőjére simult. Ezt igazán nem akarta most elszúrni a beszámolóval a telefonálásról.
- Mondd el, mi a baj.
Sherlock bezzeg láthatóan nem tágított.
- Nehezen viselem, ennyi az egész - sóhajtott fel végül. - Olyan régóta dolgozunk az ügyön és még mindig fogalmam sincs, hol az anyám, ráadásul Archie féltékenysége is egyre fékezhetetlenebb... Nem tudom, mihez kezdhetnék.