A vak védelmező |Befejezett|

22. rész

Emma
Miután vissza vittem Stiles-t és Lydiát át se változtam csupán elmentem mivel a védelmezők sem voltak már itt. A két család tagja nagyon boldog volt hogy mindenki jól van. És persze a falka is. Én meg úgy döntöttem, hogy elmegyek egy régi barátomhoz aki irányítja az időt és tekerjen vissza azelőttre, hogy rájönnének ki vagyok. Megváltoztatom a múltat, a jelent és a jövőt. Könnyebb lesz úgy a falkának, hogyha nem tudják ki is az az Emma Marshal és, hogy mik vagy kik azok a védelmezők. Majd távolról figyelem őket anélkül, hogy bárki tudna a létezésemről. Gerardot és Kate-t meg majd lerendezem közbe.
Stiles
El se hiszem, hogy egyszer örültem egy oninak. Majd amikor közeledett felém ez az érzés elszállt. De Emma ismét megmentett engem és Lydiát is. Rá mindig számíthatunk. Aztán haza vitt minket. Mindenki nagyon boldog volt. Nekem viszont feltűnt, hogy Emma nem a régi. Mintha valami bántaná. Át sem változott csupán körbe nézett és lelépett.
-Figyu, nektek is feltűnt, hogy furán viselkedik? -tettem fel végül a kérdést
-Igen, nem tűnik boldognak -vágta rá apa
-De mi lehet vele? -kérdezte meg Isaac
-Nem tudom -vágta rá mindenki tökéletes összhangban
Emma
Eljöttem a barátomhoz aki most az egyszer megteszi amit kértem. Sőt még én is elfogom felejteni azokat amik itt történtek. Bár így megint kereshetem majd a kanima ellenszerét de ennyit megér ha nem emlékeznek rám és én se rájuk. Elszámoltam háromig majd ismét az erdőben voltam és sétálgattam.