A vak védelmező |Befejezett|

3.

Emma
Mikor kiderült, hogy Deucalion itt van úgy döntöttem én is megyek a falkával este. Addig pedig válaszokat adok nekik miután kiderült, hogy a Hale család házában vagyok. Bár a klór szag még mindig nem volt érthető. De nem is volt lényeges.
-Ki vagy te? -kérdezte meg Derek
-Mit tudtok a védelmezőkről?
-Véditek azt akit kaptok és fajtátok beli. Az alfájuk Haley Marshal lánya. Az utolsó élő Marshal és a legfiatalabb is. De azt mondják jó alfa. De most te jössz, áruld el ki vagy? -mesélte el a mogorva farkas
-Ez igazán szép story volt. De rólam az elöbb meséltél. Emma Marshal vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek. -nyújtottam neki a kezem.
-Hogy vakultál meg? Persze ha szabad kérdeznem és nem zavar. -hallottam meg a kíváncsi Liam kérdését
-Dehogy baj. Az apám volt vagyis a mostoha apám. Mondjuk úgy, hogy nem tettem amit kellett.
-Miért mit kellett volna tenned? -kérdezte immáron az alfa
-A sivatagi farkast kellett volna védenem. De megtudtam, hogy gyilkos. Egy nap sok irányból jöttek fegyveresek. Leszerelhettem volna őket de nem akarok olyanokat védeni akik ártatlanokat ölnek. -meséltem el lehajtott fejjel majd felkaptam a fejem mikor lépteket hallottam. Egy kicsit késöbb nyílt is az ajtó. Felismertem a szagát. Peter Hale.
-Rég láttalak Hale!
-Te meg mit keresel itt? -kérdezte a meglepett férfi
-Ti ismeritek egymást? -kérdezte meg a fiatalabb Hale
-Nem igazán -vágta rá Peter mire én oda mentem hozzá és a falnak vágtam majd elkezdtem szorítani a nyakát.
-Szóval nem igazán? Mondcsak ezúttal kinek az erejére fáj a fogad?
-Peter! Mégis mi a fenét csináltál? -csattant fel Stiles
-Meséld el nekik nyugodtan
-Hát...izé... lehet, hogy megöltem a szüleit, hogy én legyek az alfa-mondta a hatalommániás Hale
-Induljunk, Deucalion mindjárt ott van.
-Menjünk -ezzel elmentünk. A falka beállt én pedig mögéjük álltam, hogy ne lásson meg egyenlőre.

Bocsánat, hogy ez csak egy ilyen rövid rész lett.