\Hatodik rész | Reggel és készülődés az ebédre/

1.1K 36 1
                                    

2020. Július 16.

Afrodité szemszögből



   Reggel a telefonom csörgésére keltem. Éjjeli szekrényemről levéve fülemhez emeltem.

-Igen?-Szóltam bele angolul, mivel nem tudtam leolvasni ki az.

-Jó reggelt kincsem!-Hallottam egy boldog hangot.

-Szia anya.-Ültem fel.

-Akkor ebédre jössz ma?

-Igen jövők.-Mosolyodtam el a tegnapira visszagondolva.

-Apáddal nagyon várunk titeket.-Hirtelen nyílt fel a szemem ismét.

-Minket? Úgy volt Domi nem jön.-Döbbentem le teljesen. 

-Nem olvastad még a híreket?-Kérdezte drága apukám.

-Apu, most keltem fel...-Adtam egyszerű választ miközben az órámra néztem. Reggel fél nyolc..Egész jó, bár kicsit sokáig aludtam.

-Akkor olvasd el. Szeretünk.-Amint kimondta le is tette. Köntösömet magamra kapva rohantam a nappaliba. Tévét bekapcsolva mentem a hírek visszajátszására. 

-A híres modell itthon! Szoboszlai Dité Magyarországon! Először egy koncerten volt látható. Mit keresett a két fiú koncertjén? Tán barátjuk? Nos ezekre választ sajnos nem kapu..-Nem bírtam kinyomtam.

-Baj van?-Jelent meg a két fiú. Felnéztem és láttam, hogy póló nélkül álltak az ajtónál és törölgették a szemeiket.

-Semmi komoly..-Sóhajtottam.-Csak most jelent meg, hogy itthon vagyok.-Álltam fel végül és a konyhába mentem.-Kávét?

-Angyal vagy!-Ültek le elém.

   Pár perccel később már kávéjukat ittuk, én a nappaliban ültem és pár levélre válaszoltam. Végül is két fiú van a lakásomban. Semmi komoly. Közben mögém ültek és úgy társalogtunk. Elmesélték, hogy ismerték meg egymást és miképp kezdtek el zenélni tavaly. A telefonom csörgése zavart meg minket. Rápillantottam és elmosolyodtam a neven. Domi

-Ilyen korán fent vagy?-Szóltam bele.

-Csak mert húsz perc múlva edzés.-Hallottam meg fáradt hangját.

-Engem kedves anyukánk keltett. Velük ebédelek. Te eljössz velem vacsorázni?-Hadartam egy levegővel.

-Hogy mondhatnék erre nemet? Jössz vagy jöjjek?

-Jövők. Nyakon akarom vágni Gulácsit!-A fiúk tekintetét érzetem magamon.

-Mit művelt?-Tartotta vissza nevetését.

-Kérdezd meg tőle és Tylertől, hogy mit kaptam szülinapomra! De mennem kell.

-Majd találkozunk.-Tette le.

-Mi pedig megyünk.-Állt fel először Spacc ahogy mi is Brúnóval. 

-Köszönjük az estét.-Mosolygott rám Brúnó.

-Semmiség.-Vontam vállat.-Így életemben először elmehettem egy koncertre.-Mosolyogtam rájuk ők pedig a szobába mentek majd felöltözve jöttek vissza. 

   Spacc taxit hívott én pedig a szobámba öltözni kezdtem. Mikor már a hajamat fogtam össze az ajtó kinyílt. Brúnó lépett be. Csak néztük egymást miközben közelebb jött. Már nyitottam volna a számat, de ő nem engedte. Kezeit arcomra helyezte és megcsókolt. Nekem sem kellett könyörögni. Tarkójára helyeztem kezeimet ő pedig végül derekamra vezette kezeit s közelebb vont magához.

-Elfelejtjük egymást, vagy eljössz velem holnap vacsorázni?-Suttogta az ajkaimra.

-Az utóbbi jobban tetszik.-Hirtelen kivettem a farzsebében lévő telefonját. A megnyitottam a telefon alkalmazást és gyorsan beírtam a számomat.-Majd találkozunk.

-Alig várom.-Elmosolyodott majd kilépett.

   Én telefonomat felkaptam és táskámat majd követtem őket. Spaccal egy gyors pacsit váltottam majd én is elindultam. Láb és fenék edzés után még ott lezuhanyoztam és siettem haza. Otthon szekrényemből kivettem egy adag ruhát amit gyorsan vettem magamra. Kocsimba ülve elindultam Fehérvárra a szüleimhez.

. . . . . . . . . . . . . . . . .



 

I screwed up-BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora