I screwed up-Befejezett

\Tizenkettedik rész | Iskolai látogatás/

2020. Agusztus 1.

Afrodité szemszögéből

    Izgatottan keltem. Nem csak azért mivel Brúnó tegnap este is itt aludt, hanem mert ma meglátogatom az iskolámat! Hivatalosan még mindig oda járok, csak magántanuló vagyok. Ott elvileg ezen a héten nyári tábor van, így megkért az igazgató nő, hogy látogassak el oda. Próbáltam felkelni, de valaki magához ölelt.

-Megint szökni próbálsz..-Motyogta álmosan.

-A régi iskolámba megyek, mondtam tegnap.-Próbáltam kiszabadulni. Végül ő is fel ült.

-Bátyáddal?-Törölgette a szemeit kérdése közben.

-Igen, illetve Bendivel.-Álltam fel az ágyról és a fürdőbe indultam.

    Amint megindítottam a vizet, hátulról két kéz fonódott a derekamra. Elmosolyodva fordultam meg. Látszódott rajta, hogy kérdezne valamit. Nem tette, megcsókolt. Miközben ajkaink egybe forrtak, a víz végig folyt rajtunk. Tíz perccel később már sikeresen kiszálltunk. Ő a magával hozott pót ruhát vette fel én pedig köntösben és fehérneműben álltam a szekrényeim előtt. Miután nagy nehezen választottam és kávéztunk, megöleltem.

-Miért szeretlek ennyire?-Kérdeztem tőle, mellkasába bújva.

-És én miért szeretlek téged ennyire?-Adott egy csókot.-Mennem kell..-Súgta ajkaimra.-Stúdiózunk ma..

-Nekem meg még cipőt kell választanom.-Léptem én is félre.-Bakancs vagy magassarkú?-Néztem a két cipőre. 

   Ő egy puszit nyomott arcomra majd elment. Végül az egyszerű fekete magassarkúmat választottam. Táskámat és Nocét felkaptam majd a kocsimba szálltam. Indulás előtt copfba fogtam a hajam és már indultam is Fehérvárra. Az elmúlt két évben teljesen magántanuló voltam, viszont előtte jó párszor be is jártam nagyobb dolgozatokra. Emlékszem még évfolyam társaimra. Elvileg a legtöbbük mind ott lesz. Elvileg a diákok közül rólam senki nem tud, hogy jövők. Dominikékról a legtöbben tudnak. Végül pár órás után leparkoltam. Mély levegő vétel után kiszálltam és Nocét is karjaimba vettem. Két beszélgető tanárt láttam a parkolóból kihaladva. Domi kocsiját szerencsére észre vettem.

-Szép napot, tanárnők!-Álltam melléjük.

-Szoboszlai Afrodité.-Szólt osztályfőnököm. 

-Visszatévedtél?-Kérdezte a hivatalosan angol tanárom.

-Ide? Mindig. Bár, jövőre érettségi.-Mondtam miközben elindultunk befelé. 

   Minden diák nekem háttal volt mikor kiértünk az udvarra. Bendegúz, egyből észre vett. Intettem neki, hogy ne szóljon. Megkerülve a több száz diákot álltam közéjük. Pár másodikos, harmadikosnak tátva maradt a szája. 

-És bemutatom a harmadik vendégünket. Szoboszlai Afroditét.-Körbe mosolyogtam.-Modell..-Kezdett bele az igazgatónk.

-Ki tudja felsorolni milyen márkánál?-Nézett körbe Dominik. Pár lány tette fel csak a kezét.

-Az jó, mert én nem.-Nevetett Bendegúz. 

-Na akkor halljuk.-Szóltam meg, kíváncsi voltam.

-Gucci. Dior. Chanel..-Kezdték el sorolni össze vissza.-Versace. Victoria' Secret. Louis Vuitton. Prada!-Fejezték be.

-Ki maradt.-Nevettem fel.-De kezdjünk bele a napba! Hölgyeim, ki szeretne megtanulni pár dolgot a modellkedésről?-Szinte mindenki feltette a kezét. 

    Én a lányokkal indultam kicsit arrébb, ahová fel volt építve egy kisebb színpad. Ők helyet foglaltak a székeken én pedig a színpad elejére ültem. Előtte egy közös képet készítettem velük. Először kérdések, azután gyakorlás. Bemutatót tartunk a fiúknak. Az egyik kamera mellettem volt, a másik a fiúknál.

-Első kérdésük a lányoknak..-Kezdte osztály főnököm.

-Miért nem ők kérdezik?-Néztem rá boci szemekkel.

-Ők választották ki a kérdéseket.-Adott választ.

-Jó..-Néztem ismét a diákokra. Pár osztálytárs nőmet is észre vettem.

-Tehát, az első kérdés. Hány nyelven beszélsz?

-Hú.. Hat, a magyart is belevéve. Angol, német, francia, olasz, spanyol.-Feleltem, nem értettem miért fotóznak és videóznak végig..

-Igaz, hogy Jennifer Lopez lányának keresztanyja vagy?

-Igaz! Emme, a keresztlányom.-Minimum harminc kérdés után évfolyam szerint ültek le.

   Én zenét kapcsolva hívtam fel elsőtől tizenkettedikig mindenkit. Hangosan nevettünk végig. Viszont mire a fiúk végeztek a meccsel, sikerült megtanítani nekik jó pár dolgot. A meglévő pár kellékből ruhákat varázsoltak maguknak. Mire a fiúk kiértek, én léptem elő.

-Üdvözlök mindenkit!-Álltam elő.-Furcsa ez egy kicsit, engem szoktak így bemutatni. De! Kezdjük. Bemutatom az elképesztően gyönyörű hölgyeket és Nocét!

    A lányok legnagyobb tudásukkal vonultak fel. De a legtöbben furcsán lépkedtek, kit álltatok? Mindenki furán helyezte a lábait egymás mellé. Utoljára engem is ki vonszoltak. Együtt hajoltunk meg. Hangos tapsot és fütyülést hallottunk. Kezdődött a fényképezkedés és nasizás. Két társamnak nem kellett könyörögni, hogy egyenek. 

-Szuper voltál.-Állt mellém bátyám. Szokásos pacsinkat csináltuk. Egyszerű, de kis korunk óta ezt csináljuk. A zene szólt és mikor meghallottam egyet elvigyorodtam. -Na a barátod dala is megszólal.

-Fogd be..-Löktem meg.

-Na menekülj!-Ismertem ezt a nézését. Nocét lehelyeztem és lassan hátrálni kezdtem.

-Domi, ne..-A tanárok vigyorát éreztem szinte. 

-3...-Kezdte én pedig nem pazaroltam az időt. Futni kezdtem. 

   Ő utánam futott. Szedtem a lábam, ahogy csak bírtam. Kiabálást hallottam. Valaki nekem, valaki Dominak drukkolt. Egy baj volt, magassarkúban voltam. Nem az, hogy nem tudom futni, jól futok benne csak hát bele süllyed a földbe. Mikor visszafelé kezdtem futni, hátulról felkapott. Vállára hajítva sétált vissza.

-A Szoboszlai testvérek, nem változtak.-Jelentette ki egy osztálytársam.

-Tegyél le!-Kiabáltam neki minden nyelven amin csak tudtam. 

. . . . . . . . . . . . . . . . .