I screwed up-Befejezett

\Tizedik rész | Csapatok Dité ellen/

2020. Július 18.

Afrodité szemszögéből

   Az estém csodás volt Brúnóval. Viszont mennem kellett. Miután elment megetettem Nocét és zuhanyozni mentem. Egyszerű nyári ruhát vettem fel. Táskámat felvéve maszkomat belehelyeztem és már indultam is. A kijelölt helyre öt perccel hamarabb érkeztem, de szinte már mindenki ott volt. Egyből öltözni kezdtem. Csak én voltam modell az eseményen, a cím az volt, hogy maszkban is lehetünk szépek. Bő négy-öt órás fotózás után siettem a megbeszélt találkozómra. Mikor a kávézóba értem, a fiúkat láttam. Már mind ott ültek. Szinte levetettem magamat közéjük.

-Üdvözletünk.-Nevetett Nagyi.

-Több, mint négy órás fotózáson vagyok túl és ma még csak egy pohár víz került a szervezetembe.-Néztem rá gyilkos tekintettel, miközben Szalai felállt, de nem figyeltem hova megy.

-Hölgyem.-Tért vissza Gáborral. Egy kávét és egy sütit tettek elém.

-Cukor meg liszt mentes!-Vigyorogtak miközben leültek.

-Imádlak titeket.-Álltam nekik.-De meséljetek addig!

   Beszélgetni kezdtünk. Viszont megcsörrent a telefonom. Elmosolyodtam a neven. Viszont ezt a fiúk is észre vették. Mikor felnéztem sejtelmesen vigyorogtak. 

-Mi van?-Kérdeztem tőlük.

-Ki az?-Kérdezte Fiola.

-Kicsi, bepasiztál?-Nevetett Balázs.

-Fogjátok be!-Ittam meg a kávém maradékát. Viszont megnyitottam az üzenetet.

brunopeto: Angyalom, Angyalom. Micsoda fellépési videódat láttam.

szoboszlaidité: Na micsodát, Majmom?

brunopeto: Csodásat, mindössze fehérneműben voltál. Viszont azokat a kis tetkóidat csak én láthattam.

szoboszlaidité: Ne csináld! A fiúk vigyorognak rám, mert én vörösödök az  üzeneteiden!

brunopeto: Akkor három másodperc múlva less ki az ablakon.

   Amint leírta az ablakra néztem. Sokan sétáltak az utcán, de megláttam őt is. Nem nézett be, csak Spaccal elsétált.

-Na te lány!-Néztek rám mind.

-Maradjunk annyiban.-Álltam fel.-Hogy életem egyik legszebb éjjelén vagyok túl.-Kacsintottam majd kisétáltam.

   Autómba ülve elindultam fiúk szállodájába. Willi és Gulácsi kint vártak már. Egy gyors pacsi után pedig bementünk. A hosszú beszélgetésünket végig nevettük. Persze Brúnónak itt is írnia kellett! Így bármennyire is Tyler elvette a telefonomat, nem értett belőle semmit. Gulácsi viszont már annál többet! Na baszki!

-Ki ne mond! Ne olvasd fel!-Álltam előtte, mögöttem a csapat.

-Milyen kis tetkóid vannak?-Nézett fel rám, miközben feltette a kérdését németül.

-Pont olyanok!-Vettem vissza a telefonomat.

-Dité!-Kiabálták mind, kedves Domira néztem.

-Majd elmondom!-Azzal elhagytam a szállodát és siettem haza.

    Az ajtómban már láttam Őt. Gyorsan nyitottam ki az ajtót. Amint bementünk, kulcsra zártam. És a történések.. Istenem, még jobb volt, mint tegnap.

. . . . . . . . . . . . . . .