The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

16. Rész - Kirándulás III.

Arra ébredtem, hogy telefonom megállás nélkül rezeg, ami nem kellemes hang, mivel az asztalon hagytam. Kómásan lépkedtem a bútordarabig s feloldva a zárat láttam a több tucat nem fogadott hívást, a számtalan sms-t és a messengeren küldött üzeneteket, mind anyától. Uh, ezekszerint már otthon van. Megnyitva a közösségi alkalmazásom ott virított a 102 db üzenet anyától.

Anya
22:24
Szia kicsim, hamarabb megyek haza. Remélem vártok?😘
23:47
Skyler merre vagy édesem? Owen azt mondta szótlanul léptél le.
23:58
Képes voltál elutazni a tiltásom ellenére?😡 Nagy bajban vagy kisasszony!
6:21
Megtaláltam a leveled. Sky, kicsim, mondd azt, hogy nem igaz amit leírtál...! Könyörgöm!😢
6:49
Kérlek vedd fel a telefont édesem! Beszéljük meg.
7:02
Könyörgök írj vagy hívj fel! Megijesztesz! Ne csinálj semmi butaságot! Együtt megoldjuk. Hallod? Sky, kérlek vedd fel a telefont!
...

A többit már el se olvastam. A könnyeim úgy potyogtak akár egy újonnan érkezett nyári zivatar. Szóval megtalálta a levelem... Már csak abban tudok bízni, hogy nem fog annyira a padlóra kerülni, mint apa halálakor. Remélem a nagyiék és Sharlotte néni is segíteni fog neki! És ígérem én is segíteni fogom őt odafentről. A telefonomra nézve náluk még péntek van, azaz tegnap nem sokkal azután érhetett haza ahogy én elmentem. Kikapcsoltam készülékem mert az megint csörögni kezdett. Nem bírtam felvenni és beszélni vele, nem...! Az ablakból láttam ahogy a busz megérkezik a többiekért és az osztály, többekközt a barátaim is nélkülem szállnak fel rá. Bár ilyen magasról nem igazán tudok arcokat kivenni csupán alakjukat ismertem fel. Még kb fél óra sírdogálás után úgy éreztem be kell ezt fejeznem, nem sajnáltathatom tovább magam! Felöltöztem a kedvenc ruhámba és magamhoz vettem a minap vásárolt ékszereket. Az egyiket feltettem csuklómra, míg a másik kettőt zsebre tettem, két apró kis cetli társaságában. Majd mindent otthagyva, mobilomat is beleértve, elindultam a nagy utamra. Először persze a fiúk szobájához igyekeztem, hogy elrejtsem a búcsú ajándékom. Végig sétáltam a 16-ik emeleten, s végre ráleltem a 101-es szobára ami a barátaimé volt. Mikor be akartam törni, meglepve láttam, hogy az ajtó nyitva van, mégcsak fel sem kell törnöm a zárat. Benyitva Marcot pillantottam meg, aki épp pár cuccot dobált be sporttáskájába. Érkezésemre rámemelte tekintetét.

- Szia Sky! Ha Bradéket keresed lent vannak a busznál.

- Szia Marc! Kössz, de igazából csak a... fülhallgatómért jöttem, Zac lenyúlta tőlem és ideje visszalopnom.

- Persze csak nyugodtan, szolgáld ki magad. -biccentett az ágyukra, amin a bőröndjeik pihentek.

Ennyire rendetlenek még itt is? Elképesztő! Nem túl feltűnően elrejtettem táskájukba a karkötőket és a kis pár szavas búcsú levelem. Majd elköszönve Marctól lesétáltam a földszintre, ahol megvártam amíg minden diák elhagyja a helyszínt. Kb fél kilencre már a szálloda üres volt és meglepően csendes. Nos, akkor hát, ideje mennem... Elmentem a bejáratig ahol egy benga nagy biztonsági őr utamat állta, s hiába próbáltam kimellőzni folyton elémugrott. Kezdi felbaszni az ígyis egekben lévő vérnyomásom!

- Elnézést de kiengedne? Sürgős dolgom van!

- Maga Skyler Cooper? -hangján hallható volt az akcentus.

- Igen én. Miért?

- A kísérője meghagyta, hogy ne engedjem ki a szálloda ajtaján, mivel magácska büntetésben van.

- Valóban? Na és megmondaná nekem, hogy egy helyi biztonsági őrnek mégis mi köze van egy amerikai állampolgárhoz? Csak látogatóként vagyok itt, nem települtem le uram. -vágtam hozzá cinikusan.